4 dolog, amit nem (biztos, hogy) tudtunk Juhász Gyuláról

Juhász Gyula elsősorban verseiről ismerős számunkra. Kevesebben tudják róla, hogy igen sikeres és népszerű volt újságíróként – ráadásul nevéhez köthető Babits Mihály és József Attila költői indulása is. Kevesen tudják tehát Juhász Gyuláról, hogy…

alt


…ő indította el Babits pályafutását

Babits, Kosztolányi és Juhász együtt jártak egyetemre és mindhárman látogatták a híres Négyesy-féle szemináriumokat. Ezek során – önképzőköri jelleggel – saját műveiket is bemutathatták a hallgatók. Bizony, Babits Mihály igencsak felsült, amikor első alkalommal kellett felolvasnia verseit. Igaz, elsősorban az előadásmódjával kapcsolatos hiányosságoknak volt ez „köszönhető”, de összességében mégis az óra „sztárjainak” számító Kosztolányi és Juhász védte meg Babitsot. (Különösen utóbbi volt vele lovagias, hiszen a fáma szerint hosszabb ideig győzködte Négyesyt a Babits-versek erényeiről.) A későbbiekben is támogatta Babits pályáját, aki erről így nyilatkozott az írói jubileum alkalmából: „Az én irodalmi fellépésem teljesen Juhász Gyula nevéhez fűződik. Juhász Gyula bűne, hogy előjöttem magányomból és a nyilvánosság elé kerültek verseim. Ő volt az, aki az első hét versemet, tudtomon kivül, kiadta a Holnapban. Bármennyire is együttéreztem Juhásszal és Kosztolányival, az én verseimet teljesen izoláltaknak és különbözőknek hittem az eddigi magyar versektől, ezért nem is akartam velük a nyilvánosság elé lépni. Elküldtem Juhásznak levelezésünk alatt egy-két versemet, amelyeket nagyon szerettem, cserébe azokért a versekért, amelyeket ő küldött el nekem. Igy került el hozzá az a hét vers, amelyet ő kiadott a Holnapiban, mely köré akkor már megérkezett a »kaput-falat döngető« váradi újságíró: Ady Endre.”

…és József Attiláét is

„A legnagyobb készséggel és örömmel vállalkoztam arra, hogy József Attila első verses könyvéhez előszót írjak. Ez a nagyon fiatal és nagyon tehetséges költő a legteljesebb mértékben megérdemli, hogy a figyelem feléje forduljon, hogy igaz szeretettel és reménységgel fogadja a magyar olvasóközönség, és hogy a kritika se menjen el mellette közömbösen vagy ellenségesen, és ne elégedjék meg vele szemben a nyomtatásban megjelenőknek rendesen kijáró vállveregetéssel.” Így kezdődik József Attila 1922-ben megjelent A szépség koldusa című, első kötetének bevezetője, Juhász Gyula tollából. Az ifjú költő még makói gimnazista korában ismerkedett meg a Szegeden tevékenykedő Juhásszal és atyai barátságot ápolt vele haláláig. Ezt támasztja alá Meghalt Juhász Gyula című szonettje is. Nyolc hónappal később már ő sem volt az élők sorában…

…25 éves jubileumát ezer ember ünnepelte Szegeden

„A legnagyobb élő lírikusok egyike, Juhász Gyula pünkösd vasárnapján ünnepli irói pályájának 25 éves évfordulóját. Ugyancsak most tölti be Juhász Gyula 40-ik életévét és ez alkalommal a szegedi ujságirók gondoskodtak arról, hogy az irodalom és művészetpártoló közönség egy országos ünnepség keretében áldozhasson a mai magyar irodalom egyik büszkeségének, Juhász Gyulának. Az országos ünnepség természetesen Szegeden lesz, hiszen Juhász Gyula – bár hosszú ideig az ország legkülönbözőbb végein tanároskodott – valósággal összenőtt a szegedi röggel és a fővárosi konjunktura aranyhegyei sem tudták elszakítani innét. De ezért Juhász Gyulát nemcsak Szeged népe fogja ünnepelni, hanem ünnepli az ország sajtója és közönsége és a legjobb értesüléseink szerint Budapestről sokan rándulnak le Szegedre Juhász Gyula kedvéért arra a matinéra, amelyet a szegedi újságírók rendeznek pünkösd vasárnapján délelőtt 11 órakor a Belvárosi Moziban.” A lelkesült cikket jegyző újságíró 1923-ban vetette papírra ezeket a sorokat, amikor is Juhász Gyula első megjelent versének 25. évfordulóját ünnepelték, szegedi újságíró barátai által szervezett matiné keretében. Az eseményen egyaránt részt vett Babits Mihály, Kosztolányi Dezső, Móra Ferenc, a fiatal József Attila. Az eseményről pedig Szabó Lőrinc tudósította Az Est című lapot.

…rendszeresen publikálta aforizmáit, bölcs mondásait

Nem lehetett nehéz dolguk a Juhász Gyula-füveskönyv (vagyis idézet- és aforizmagyűjtemény) összeállítóinak: hogy Juhász Gyula 1925-től, az újrainduló Délmagyarország című lap hasábjain önálló rovattal rendelkezett, melynek a Szakállszárító címet adta. „Ez az állandó rovat lenne az én vitézi telkem. Eleget harcoltam világéletemben a tollal, a jövendő hódító fegyverével igazságokért, szépségekért, gazságok és csúnyaságok ellen, talán megérdemlem ezt a pár láb állandó teret, amelyet igyekszem ezután is az igazság és szépség nefelejcseivel teleültetni. Most egyelőre egy marék aforizmát hozok, amelyet némelyek gondolatnak neveznek. Termékeny makói magányomban két vers között vetettem papírra őket, némelyik aktuális, némelyik örökké aktuális, az élet és irodalom legkülönbözőbb területeiről valók.” A rovatban eleinte aforizmákat közölt („A költő az örökélet szenzációinak riportere.”„Petőfi Apostolát az arany középszer kritikusai különösnek és végletesnek találják. Olyan ez, mintha valaki szemére vetné a Vezuvnak, hogy a lávája nagyon forró!”), egy idő után pedig publicisztikai írásokat is megjelentetett e keretek között. A rovatot 1929-ig írta és szerkesztette. A címadó szakállszárító a tiszántúli népnyelvben a ház előtti kispadot hívták így, ahol többnyire az idősebbek foglalták el magukat (többnyire pipálva, beszélgetve, bölcselkedve).