4 dolog, amit nem (biztos, hogy) tudtunk Örkény egyperceseiről

Örkény István egyperces novelláiról számos írás született már. (Nemrégiben a tantrend.hu-n is közöltünk ilyet.) Az író április 5-i születésnapja azonban alkalmat ad arra, hogy elgondolkodjunk néhány kevéssé ismert, egypercesekkel kapcsolatos adaton. Például, azon, hogy…

A képen Örkény István látható.
 

…„lustaságból” jöttek létre

Az egypercesekről az író azt mondta, minimális információt tartalmaznak, és maximális képzelőerőt várnak az olvasótól. „Abból születtek, hogy egyszerűen lusta voltam hosszabbakat írni. De ez spekulatív lustaság volt, állt mögötte valami: annak a letagadása, amivel már nem értettem egyet.” Mivel nem értett egyet Örkény? Először is az irodalmi művekben lévő leírások gyakorlatával: „Meguntam, hogy leírjak egy emberi arcot, egy ruházatot, egy szobát, egy tájat. Ha azt mondom: szoba, mindenki elképzel egy szobát. S rájöttem arra is, hogy hiába írom le pontosan azt a szobát, ami előttem van, úgyis mindenki csak azt a szobát látja, ami őbenne a szobaélmény (…). Rájöttem tehát, hogy létezik egy teljesen hiábavaló írói erőfeszítés: a leírás.” Ezt követően a részletes cselekményleírás hagyományával szakított Örkény: saját bevallása szerint azért, mert „lerontja”az írásműben rejlő összeütközést, drámát. „Tehát nem mesélek el epikus módon történeteket, hanem bizonyos rezonanciákat próbálok kiváltani; illetve igyekszem önmagamból ezeket a rezonanciákat kihallani, abban a reményben, hogy mások is rezonálnak rájuk.”

…mi volt irodalmi előzményük

1968-ban, fél évszázada láttak napvilágot önálló kötetben Örkény egypercesei – ezzel új magyar irodalmi műfaj születését ünnepelhettük. „Valóban kialakítottam magamnak valamit, ami csak a sajátom, amit szinte úgy találtam föl, mint Irinyi János a gyufát. Egészen kis novellákat kezdtem írni, amelyek ennek ellenére, teljes értékű novellák: van elejük, közepük és végük, valami történik bennük, drámai tartalmat” – fogalmazta meg az író egy 1967-es interjúban. Ugyanakkor az is megjegyzendő – és ez semmit nem von le Örkény „feltalálói” érdemeiből, hogy ezek az írások sem előzmény nélkül készültek. Az író – ugyancsak az idézett interjúban – arról beszél, hogy írásai előképének tekinthetők Kosztolányi írásai  (például A bölcsőtől a koporsóig című riportsorozata) és Jules Renard naplója, amelyben olykor „öt-hat szóból álló, csodálatos novellák” vannak. (Ez utóbbi műről 1935-ben Márai Sándor írt kritikát a Nyugat hasábjain – s megjegyzendő, hogy máig sokan és szívesen idézgetik a benne olvasható aforizmákat.) Ezek közül (egy másik, 1968-as rádióinterjúban) a következőt idézte Örkény: „Egy nyúl vacka tele van félelemmel, még ha távol van is a nyúl.” Ehhez rövid „elemzést” is adott: „Az, hogy a nyúl vacka tele van félelemmel, szép, de tulajdonképpen nem is igaz, illetve első hallásra nem fogadjuk el igaznak. De ha utánagondolunk, és szabadjára engedjük a képzeletünket, akkor fölrévül bennünk valami, egy emlék, például egy szoba emléke, egy olyan szoba emléke, ahol nagyon egyedül voltunk és féltünk, annyira féltünk, hogy a félelem bevette magát a szobánkba, bútorainkba, könyveinkbe, s távollétünkben is ott maradt. És amikor idáig jutottunk, eljutottunk e mondat megértéséig.”

…volt, aki lemérte, tényleg egypercesek-e

„Örkény Istvánnak tulajdonképpen nincsenek »egyperces novellái«. Mértem az időt. Az egyik novella elolvasása pontosan 43 másodpercig, a másiké 12 perc 28 másodpercig tart. Legalábbis az én gyakorlatom szerint. Mert nyilvánvaló, hogy ugyanazt az írást egy jó formában levő gyorsolvasó számottevően rövidebb, a dolgozók iskolájának második osztályos növendéke pedig hosszabb idő alatt olvasná el.” Az idézet Galsai Pongráctól származik. Noha kétségtelenül tréfának szánta, érdemes elgondolkodni megállapításának mélyebb értelmén. Kétségtelen, hogy az író maga nevezte műveit egyperceseknek, ami egyértelműen rövid időtartamukra is utalt: „Amíg a lágy tojás megfő, amíg a hívott szám (ha foglaltat jelez) jelentkezik, olvassunk el egy Egyperces Novellát”. De az egy perc nem kizárólag a novellák rövidségére utal: legalább ennyire fontos tömörségük. Vagyis az, hogy olyan témát dolgoznak fel, amelyekről akár regényeket lehetne írni. Ezt az eljárást Kosztolányi úgy fogalmazta meg egyik versében: „egy percre megfogom, ami örök”.  

…mit gondoltak róluk a „kollégák”

„A magyar irónia elgondolhatatlan Örkény prózája nélkül” – fogalmazta meg Esterházy Péter, sőt, hivatkozott arra is, hogy Nádas Péter mit mondott az egypercesek „atyjáról”: „Nádas Péter azt mondta egy interjúban, hogy neki »olyan Örkényt olvasni, mint tengervízben fürödni. Most a tengert értsük úgy, hogy valamilyen végtelen meg elérhetetlen, mert, mondjuk, Magyarországnak nincsen tengere.« (…) Az egypercesek egyszerre a tenger meg a magyar pocsolya, úgy kozmikusak, hogy pontos bevezetést adnak a magyar történelembe, mentalitásba.”

Temesi Ferenc egyik legkorábbi, az 1971-ben, a Mozgó Világ hasábjain megjelent novellájában a következőképpen állított emléket Örkény Istvánnak:

„– „Mester – szólítottam le az írót az utcasarkon –, azt mondják, hogy az ön egyperceseit utánzom!
– Maga értelmes fiatalembernek látszik – válaszolt. – Tisztában kell lennie azzal is, hogy a prózai munkákért terjedelem szerint fizetnek. Biztosíthatom: én nem tételezek fel magáról ekkora meggondolatlanságot.
– És ha mégis, ha valóban utánoznám?
– Hát akkor ezt csinálja utánam! – szólt, és pirosat jelző forgalmi lámpává változott.
Megilletődötten ballagtam át a túloldalra.”

Kapcsolódó tartalmak