4 szemléletmód, amivel az improvizációs színház feldobhatja a tanítást

Az improvizációs színház „édesanyja”, Viola Spolin volt, aki gyakorló pedagógusként kezdte megalkotni a rögtönzés módszertanát. Ma az Amerikai Egyesült Államok több iskolájában is használják az improvizáció eszközét a tantárgyak oktatásában, hiszen fejleszti a gyerekek kreativitását, koncentrációs készségét és arra sarkalja a diákokat, hogy bátran kísérletezzenek.

A képen egy improvizációs színházi előadásokon is használt recepciós csengő látható.


Cikkünk néhány olyan gondolatot igyekszik bemutatni, ami a kezdetektől az improvizáció sajátja és az oktatásban szemléletformáló erejű lehet.

1. Legyél jelen, avagy tudatosan figyeld magad és a világot!

A 21. századi élet új kihívás elé állítja az emberiséget, a virtuális valóság és a folyamatos online jelenlét miatt nehezebb megtalálni, hogy mire érdemes fókuszálnunk, milyenek a valódi kapcsolatok. A rögtönzés segít, hogy arra figyeljünk, ami valóban történik. Nemcsak a játszótársunkhoz kapcsolódunk erősebben, hanem a figyelmünk befelé is irányul, ezért könnyebben átlátjuk a belső impulzusainkat és egyszerűbben irányt is tudunk szabni vágyainknak, érzelmeinknek. Az improvizáció persze nem meditáció, de hasonlóan fejleszti a testtudatosságunkat, érzelmi intelligenciánkat, a figyelmünket és az önfegyelmünket is egyszerre. 

Számos figyelmet fejlesztő játék van, mi most a szamurájt ajánljuk az alábbi angol nyelvű videóval:

2. Kapcsolódj!

Az improvizáció közösségi alkotás, tehát csapatjáték. Rögtönzés közben a partnerünkhöz viszonyítva, a másikhoz kapcsolódva, vele együtt teremtünk egy történetet, közös világot, az itt és mostnak szóló „műalkotást”. A kapcsolódás gyakorlata segíti a diákokat, hogy csapatmunkában megtalálják a saját helyüket, a saját felelősségi körüket és a sajátjukénak érezhessék a közös munkát. Pedagógusokkal beszélgetve a cikk írója többször hallotta, hogy a kooperatív, csoportmunkára építő módszereknek sokszor az az átka, hogy a csapatból egy-két gyerek magához ragadja a kezdeményezést és a többiek nem érzik sajátjuknak így a feladatot, nem jelent nekik eléggé személyes kihívást. A cikk írója mélyen hisz abban, hogy az improvizáció segít megtanulni a csapatmunka jelentőségét és a rögtönzés gyakorlata ráébreszt arra, hogy egyénileg ki, mivel tud hozzájárulni a csapat sikeréhez.

A kapcsolódást segítő játékok közül a gép-gyakorlatot választottuk. A videó szintén angol nyelvű.

3. Legyél bőkezű!

Az improvizáció egyik legnagyobb áldása az is, hogy nem igényel különösebben eszközöket (se díszlet, se jelmez, se kellék nem kell hozzá), de olyan belső energiaforrásokat mozgat meg, amitől a játszók gazdagabbnak érzik magukat, pontosabban megtapasztalják azt a belső gazdagságot, ami saját kreativitásukból, készségeikből, fantáziájukból ered. Ahogy fentebb is említettük, az improvizáció csapatmunka, ami során érdemes kicsi és egyszerű lépésekben haladni, egy-egy apró mozzanatot kell csak hozzátenni mindig az addigi képhez. Ebben az építkezésben minden egyes tégla értékes ajándéknak számít, amivel a közös alkotásban társainkat támogatjuk. Azonban nincsenek megjelölve a határok, hogy meddig tudunk a játékban eljutni közösen, ezért mindig megvan imprózás közben annak a lehetősége, hogy a képzeletünket felülszárnyalva adjunk. Lehet ajándék egy ötlet, egy gesztus, egy szép mozdulat, egy frappáns mondat, de már a másikra irányuló figyelmünk is ajándék. 

Angolul tudóknak ajánljuk a figyelmébe ezt a rövid videót az imprós ajándékozás alapjairól:

4. Merj hibázni!

Az iskola valószínűleg mindig is kisebb-nagyobb mértékben teljesítményközpontú intézmény lesz. A gyerek korábbi életszakaszaiban teljesen egyértelmű, hogy ahhoz, hogy megtanuljon járni, el kell esnie, ahhoz, hogy szépen ejtse ki a szavakat számos rossz kísérlettel, kudarccal is meg kell birkóznia. Az iskolában viszont az lesz jó tanuló, aki jól teljesít. Pedig a tanulás szerves része a kudarc, a hiba – ezt pszichológiai kutatások is igazolják.

Az improvizáció maga is folyamatos tanulás. A készségeink sosem tökéletesek, és ha úgymond hibázunk játék közben, az kihívást teremt a kreativitásunknak, lehetőséget ad a játszóknak, hogy a hibát az alkotás szerves részévé tegyék. Örömteli lenne, ha a hiba nem a tanulás ellensége lenne az iskolákban, hanem a barátja, egyfajta biztató jel, hogy van fejlődési lehetőség.

Egy profi improvizációs előadás részletével búcsúzúnk az olvasóktól, ahol a Momentán Társulat tagjait állítja kreatív kihívás elé egy újra és újra előbukkanó hiba.