4 történelmi tévhit, ami még napjainkban is megosztó lehet!

A világhálón böngészve számos izgalmas hírrel találkozhatunk. De vajon hogyan tudjuk kiszűrni, hogy melyek valósak, és melyek álhírek/fake news-ok? A válasz nem egyszerű! A legjobb, ha minden témát több oldalról közelítünk meg, és nem dőlünk be az első felugró linknek.

alt


A forráskritika az élet minden területén hasznos lehet, legyen szó tudományos diskurzusról, vagy akár egy egyszerű étel elkészítéséről. A széleskörű internethasználat lehetővé teszi, hogy egyes oldalakat, blogokat magánszemélyek hozzanak létre (vagy szerkeszthessenek), amelynek egyik nagy hátránya, hogy semmilyen lektoráláson nem esnek át, így azok a gondolatok jelennek meg a tartalomban, amit a szerzője személy szerint helyesnek vél. Ezzel nem is lenne önmagában probléma, ha az olvasók kellő körültekintéssel állnának a témához. 

A fake news-ok kiszűrése manapság többféleképpen is megoldható. A TanTrenden korábban már írtunk az álhírvadászatról, valamint bemutattuk a Magyar Tudományos Akadémia legújabb áltudomány elleni fegyverét is. Jelen cikkünkben arra szeretnénk rávilágítani, hogy nem csak a modernkor technikai vívmányai jelenthetnek veszélyt számunkra, emberekre, hiszen azokból a korokból is maradtak fent rosszul értelmezett gondolatok, amikor ezeknek az eszközöknek még a gondolatcsírája sem volt jelen. 

Mit gondoltak régen, és hogyan vélekedünk ma?

1. A Föld lapos…

Ha egészen pontosak akarunk lenni, akkor meg kell állapítanunk, hogy a középkorban NEM hitték azt az emberek, hogy a Föld lapos. A műveltebb réteg tisztában volt azzal, hogy a Föld nagyjából gömbölyű. Az ókori görögök már az i.e. 3. században megállapították ezt, sőt Erasztothenész még a Föld átmérőjével kapcsolatban is pontos becslést fogalmazott meg. 

A Kopernikusz elméletében kétkedő tudósok és fejedelmek sem a Föld gömbölyű voltában hitetlenkedtek, hanem a Föld méretével kapcsolatos számításokat kritizálták, amelyek később valóban tévesnek bizonyultak. 

Bár 2018-at írunk, s a világűrből is láthatóvá vált számunkra a Föld, még mindig vannak olyan emberek, akik szerint bolygónk lapos. Ez a teória teljesen szemben áll minden természettudományos megközelítéssel, de a „laposföld-hívők” több érvet is fel tudnak sorakoztatni, hogy elméletüket minél többen kövessék. És akkor most mi lehet az igazság? 

2. A kisebbségi komplexus, avagy a Napóleon-szindróma

A pszichológiában a kisebbségi komplexus egyik fajtáját Napóleon-komplexusnak nevezik, amely arra utal, hogy a Napóleonhoz hasonló alacsony termetű személyek agresszívabbak és hataloméhesebbek, mint az átlag. Napjainkban ennek a komplexusnak a létezését több szakember is cáfolja. 

A korabeli ábrázolásokon Napóleon nem tűnik alacsonynak, amit magyarázhatnánk azzal is, hogy a művészek megszépítették a valóságot, de az adatok is emellett állnak. Francesco Antommarchi, a császár utolsó orvosa halála után lemérte Napóleont és 1,686 méteres magasságot jegyzett fel. Ez a testmagasság még napjainkban sem számít túlzottan alacsonynak, sőt abban a korban teljesen átlagos volt. A császári gárda tagjai között azok sorakozhattak fel, akik elérték az 1,705 méteres magasságot, vagyis Napóleon csupán néhány centiméterrel lehetett alacsonyabb, mint seregének elit katonái. 

Nagy valószínűséggel azért terjedhetett el róla, hogy alacsony volt, mert gyakran jelent meg testőrei körében, akik a sisakjukon ágaskodó tollforgó miatt tűnhettek jóval termetesebbnek, mint a császár, hiszen ő sosem hordott ilyen viseletet. Ezen felül nagyot nyomhatott a latba az is, hogy – a propaganda elemeként, történelmi nagyságát hangsúlyozva – mindig szerény öltözetben jelent meg, s a harci viseletben díszelgő katonák mellett kisebbnek hathatott.  

3. Nero, a gyújtogató!

Az egykori római császár nem tartozott a legkedveltebb uralkodók sorába. Számos kegyetlenségéről írhatnánk, de az i.e. 64-ben, Rómában kitört, pusztító tűz mégsem az ő bűne volt. A történet következményeként mintegy 200 ezer fő vált hajléktalanná, s mint azt tudjuk, minden tragédia esetében kell egy bűnbak. S mivel Nero nem jócselekedeteivel lopta be magát a nép szívébe, így őt hibáztatták – ez esetben ok nélkül. Sam Wilkinson tette fel elsőként a kérdést: A görög és római kultúrát rajongásig szerető Nero miért lelte volna örömét abban a tűzvészben, amelyben a saját magángyűjteménye is elpusztult? 

Ártatlanságát bizonyítja az is, hogy a tűz keletkezésekor éppen Antiumban tartózkodott a császár, s a hír hallatán tért vissza Rómába. A tragédiát követően mindent megtett, hogy a római népet segítse: élelmiszereket hozatott, barakkokat építtetett és a gabona árát is leszállította. 

A 19-20. századi művészetben újra előtérbe került a téma, amely meg is szilárdította a tévhitet: a Quo vadis című regény, és ennek film adoptációja is Nerót állítja be bűnösnek, aki ezt a műben be is ismeri. Ennek az elméletnek azonban semmiféle történelmi alapja, írásos bizonyítéka nem került elő. 

4. Az ember a majomtól származik…

Darwin evolúciós elmélete kapott már hideget-meleget az évtizedek során, legfőképpen azért, mert teljesen félre értelmezték: sokan azt gondolják, hogy Darwin azt állította, hogy az ember a majomtól származik. 

Charles Darwin, a történelem egyik legnagyobb hatású művében „A fajok eredetében” fejtette ki evolúciós elméletét. Azonban sem ebben, sem más későbbi írásában nem állította azt, hogy az ember a majomtól származik. Az ő kutatása szerint a majom és az ember egy közös ősből ered, mely egy összekötő kapocsként pótolja az evolúció hiányzó láncszemét az ember és a majom között. Tehát nem a majmokból, hanem azokkal párhuzamosan fejlődött fajunk is. 

Egyes vallási alapokon nyugvó körökben még mai napig vitatják az evolúció hitelességét, annak ellenére, hogy időközben igen nagy mennyiségű tényanyag került napvilágra, amely alátámasztja az elméletet. Theodosius Dobzhansky ukrán származású amerikai genetikus ezt úgy fogalmazta meg, hogy „A biológiában semminek nincs értelme, ha nem az evolúció fényében vizsgáljuk”.