4 trükk a gyerekek önbizalmának javítására

Az iskola világában, ahol egymást követően találkoznak a fiatalok számukra új megtanulandó ismerettel és kihívással, kulcskérdés az önbizalom, a saját magukba vetett hit, hogy képesek megfelelni teljesítményhelyzetben. Gyerekkorban nagyon szigorúak tudnak lenni magukhoz a gyerekekhez, könnyen meggyőzik magukat arról, hogy „nem tudom” vagy „nem fog menni”. A megfelelő, reális önbizalom kialakulásában kiemelt szerepe van a felnőttek külső visszajelzéseinek.

alt


A saját magunkkal kapcsolatos viszony leírására rengeteg kifejezés áll rendelkezésünkre. Ezek jelentésében hajszálnyi, de fontos különbségek vannak. Az önértékelés a legtágabb fogalom. Ez jelöli azt a folyamatot, amikor megfigyeljük és elemezzük önmagunkat, képességeinket, és tevékenységeinket. Ennek eredményeként jön létre az önismeret, erre alapul az önbizalom. Az önbecsülés már arról szól, hogy mennyire tartjuk magunkat általában megfelelőnek és értékesnek. Az önbizalom ebben az összehasonlításban a legszűkebb jelentésű. Arra vonatkozik, hogy mennyire gondoljuk magunkról azt, hogy képesek vagyunk helyt állni. 

Az a fiatal, aki reális önértékeléssel bír, látja erősségeit és fejlesztendő területeit egyaránt. Könnyebben hagyja el komfortzónáját, akkor is, ha ez némi izgalommal és feszültséggel jár. Ezáltal új helyzeteket és képet kaphat magáról és erőfeszítéseinek eredményéről tovább erősítve önbizalmát. Ezzel szemben, az a gyerek, aki alulbecsüli saját magát és képességeit, csak erőteljes unszolást követően vállalja a számára újszerű helyzetek kipróbálását. Elkerüli annak lehetőségét, hogy megmutathassa tudását, így kevesebb pozitív visszajelzéshez is jut. 

Ebből látható, hogy a fiatalok megfelelő önértékelésének és önbizalmának építése nem csak az ő szempontjukból, hanem pedagógusi nézőpontból is fontos, hiszen a magabiztos diák gördülékenyebben tanul és teljesít. Az önbizalom több forrásból táplálkozik, jelentős részt a szűk, családi környezet viszonyulásából, és markáns szerepe van az iskolai színtérnek is. 

Az alábbi 4 szempont alkalmazásával támogathatjuk a fiatalokat abban, hogy pozitív és reális képet alkossanak magukról és a képességeikről. 

1. Hangsúlyozzuk a fejlődést! 

Szubjektív területek megítélése során, például, hogy ki mennyire ügyes, okos vagy népszerű, automatikusan a társas összehasonlítás eszközéhez nyúlunk. Az önmagában bizonytalanabb fiatal pedig általában rosszul jön ki abból, ha másokhoz hasonlítja magát, mivel inkább hangsúlyozza azt, hogy ők miben jobbak nála, és kevésbé tekint azok felé, akiknél ő lenne jobb. 

Ezt a torzult szemléletet egyensúlyozhatjuk ki azzal, ha megmutatjuk a fiatal számára, hogy korábbi teljesítményéhez képest miben változott. Ha saját magához mérjük, felhívjuk a figyelmét a fejlődésre és annak az erőfeszítésnek az értékére, amit ennek érdekében tett. Így ő maga is elsajátíthatja a fejlődésfókuszú szemléletet, mely szerint a képességek megváltoztathatók és fejleszthetők. Ennek átadásában segíthet az, ha megkérjük a fiatalt, hogy gondoljon vissza 1 vagy 2 évvel ezelőtti önmagára és vizsgálja meg, hogy azóta milyen területeken lépett előre, mennyit változott a gondolkodása saját magáról. 18 év alatt ilyen rövid időnek is óriási szerepe van, így biztos lehet találni valamit, ami alátámasztja azt, hogy folyamatosan változunk és fejlődésben vagyunk. 

2. Adjunk pozitív megerősítést! 

A fiatalok tengernyi visszajelzést kapnak arra, hogy mi az, amit nem csinálnak jól és legközelebb mit kellene tenniük. Ezzel szemben haloványan tudják megfogalmazni saját erősségeiket, főleg azok, akik a tanulmányaik terén nem kiemelkedően teljesítenek. A szociális kompetenciákban való jártasság értékelése gyakran elsikkad, pedig a sikeresség szempontjából hasonló fontossága van, mint a tanulmányoknak. 

Minél konkrétabban, viselkedésre vonatkozólag tudunk megfogalmazni egy pozitív visszajelzést egy fiatalnak, neki ezt annál könnyebb lesz beépítenie saját önértékelésébe. Ha a visszajelzés jelentősen eltér a diák önbizalmától, akkor a különbség miatt kevésbé tudja elfogadni, hiszen annak tulajdonítja majd, hogy a tanár biztos csak „úgy”mondja. Például egy bizonytalan gyereknek a „fantasztikus röpdolgozat” helyett mondjuk inkább azt, hogy „ezt jól csináltad”.

3. Állítsunk fel teljesíthető kihívásokat! 

A fokozatosság elve az önbizalom építésében is kulcsfontosságú. Kínáljuk meg a gyerekeket olyan helyzetekkel, amikben csak egy kicsit szükséges lépnie és kipróbálnia magát. Ennek betájolásában segíthet az, hogy mennyit kell unszolni ahhoz, hogy vállalkozzon rá. Fontos figyelembe vennünk, hogy ami apróságnak tűnik számunkra, például lemenni krétáért, vagy elhozni valamit a tanáriból, az a gyereknek, minél kisebb, annál inkább, teljesen más mértékű kihívást jelenthet. A bátorítás adhat egy kezdőlökést, de ha nagyon kell győzködni a gyereket, lehet, hogy nem pontosan mértük fel, hogy számára mi a teljesíthető. Különösen fontos a pozitív megerősítés, ha a gyerek sikerrel vette az akadályt. 

4. Használjuk a hibázást tanulásra! 

Számos helyzetben fordul elő, hogy hiába készítettük elő megfelelő a feladatot, nem sikerül azt teljesíteni. A hibázás értelmezésének módja mégis segítheti az önbizalom erősödését. Mutassunk alternatívákat arra, hogy mi minden állhat egy hiba hátterében azon kívül, hogy „Béna vagyok.” Reálisan mérjük fel a környezet szerepét és utalhatunk arra is, hogy egy hiba még nem kérdőjelezi meg a képességet, inkább arra utal, hogy pontosítani kell valamit a feladat elvégzésén. 

Források: 
https://childmind.org/article/12-tips-raising-confident-kids/
https://ideas.ted.com/5-ways-to-build-lasting-self-esteem/