5 lehetőség az összetartóbb osztályért

A tanulás és a közösségi lét kéz a kézben jár, mióta bármelyikünk bekerült iskolába, óvodába, vagy bölcsödébe. Elválaszthatatlanok, és kölcsönösen hatnak egymásra. Ha egy gyerek biztonságban és elismerve érzi magát egy csoportban, ha szoros kapcsolatai vannak, könnyebben fordítja energiáit a tanulás irányába. Jó hangulatú, együttműködő osztályban tanítani is élvezetesebb, ezért pedagógus és diák közös érdeke az osztályközösségek fejlesztése.

Pszichológiai értelemben a csoport önálló egység (ún. entitás), ami egyéni jellemzőkkel bír. Teljeségében nem írható le tagjainak tulajdonságaival. Minden csoport, akár egy élőlény, folyamatosan változik, bár fejlődése egyedi, nagy vonalakban a csoportdinamikai jelenségekben meg lehet ragadni a hasonlóságokat.

alt


Ez a fejlődési ív nem mutat mindig fejlődési tendenciát, hanem előrelépések és visszaesések tarkítják. Jó hír viszont, hogy osztályfőnökként egy-egy átgondolt lépéssel elő tudjuk segíteni azt, hogy az osztály a nagyobb összefogás felé haladjon fejlődési létráján. Ha végiggondoljuk a csoport definícióját, meg is kapjuk azokat a lehetőségeket, amikkel erősíthetjük az iskolai közösségeket.

A közös élmény közös emlékeket teremt

Az osztályként együtt eltöltött idő, és a megélt élmények olyan alapot hoznak létre, amire később elég csak hivatkozni, az élmény újra átélhetővé válik. A mindennapi iskolai élethez képest szokatlan helyzetek, kihívások felejthetetlenné, az osztály történetének részévé válnak. A meglátogatott kiállításokra kevesen emlékeznek később, viszont sokaknak maradandó lehet egy estébe nyúló számháború partit követő közös szalonnasütés. Az iskolán kívüli programok lehetőségeket nyújtanak arra, hogy a diák olyan oldalát ismerjék meg egymásnak, amiről korábban nem volt tudomásuk. Fontos, hogy a közösségfejlesztőnek szánt események megmozgassák a gyerekeket illetve, hogy mindenki együttesen részt vehessen benne. 

Közös kép önmagunkról

Egy csoport jellemezhető tulajdonságokkal, amit az osztályok gyakran maguktól is kialakítanak. „Mi vagyunk az A-sok, a menő osztály” „Mi vagyunk a legrosszabb osztály az iskolában” Ezek közös identitásra utalnak, amit a tagok is magukénak vallanak. Osztályfőnökként érdemes arra törekedni, hogy az osztály önmagáról alkotott képe pozitív tartalmú legyen, mert az elősegíti a pozitív viselkedések megjelenését. Egy osztályfőnöki óra keretein belül lehet közös tulajdonságokat gyűjteni, először kiscsoportban, majd egyre nagyobban, s végül a teljes osztály megfogalmazhat egy-két olyan sajátosságot, ami illik hozzájuk. Lehet készíteni osztálycímert, indulót, ami jelképesen ragadja meg a csoportidentitást. 

Közös normarendszer

A csoport, időnként hosszas konfliktusok árán, létrehoz egy kimondott-kimondatlan szabályrendszert, tagjaitól pedig elvárja, hogy ezeknek megfeleljen. A diákok között kialakult közös normákat javasolt figyelemmel követni, és korrigálni, ha azok romboló irányba indulnának el. Létezik egy ún. „normavizsgálat”, amit az iskolapszichológus tud elkészíteni, ami egy átfogó vizsgálata az osztály láthatatlan szabályainak. Egy pedagógus számára az is informatív lehet, ha név nélkül kér egy-egy listát az osztálytól, hogy mi az a viselkedés, ami elismert a kortárs közösségben és mi az, ami nem. Ezt követően lehet arról beszélgetni, hogy hova vezet, ha például a tanulmányi sikeresség nem jutalmazott egy közösségben. 

A pszichológiai csoportok a szabályalkotással általában kissé megelőzik a viharos normaképzést. Ez egy olyan folyamat, amikor a közösség közösen állapodik meg abban, hogy mik a rá vonatkozó szabályok. Ez nem azt jelenti, hogy a házirend ellen lehet tiltakozni, mert azok külső, merev határok, hanem inkább a kimondatlan elvárások tisztázása a célja, mindenki számára elfogadható módon. 

Közös célok

Többször találkozhattunk olyan helyzettel, amikor egy határidős feladat, például ünnepi műsor, szalagavató tánc, vagy ballagás, a legszétszórtabb közösséget is összerázta. A közös cél érdekében végzett munka növeli az összefogást. A cél jellege a siker kulcsa. Ha ez valóban olyan tud lenni, ami motiválja a többséget, kihívást jelent, de teljesíthető, nagy valószínűséggel mozgósítja az osztály energiáit. Ez lehet akár az osztályterem kifestése, vagy akár egy 24 órás vetélkedő szervezése is. 

Közös hozzájárulás

A közösségfejlesztés művészete azoknak az eszközöknek, módszereknek a megtalálása, amikkel be lehet vonni az osztály tagjait a közös tevékenységekbe. Pedagógusként nehéz ráérezni a gyerekek szükségleteire. Minél inkább törekszünk arra, hogy meghallgassuk a diákok véleményét, és mérlegeljük, annál inkább közelebb érzik magukhoz az osztályközösséget. 

Bizonyos időszakonként fel lehet mérni, hogy hogyan ítélik meg a tanulók a közösség állapotát. Erre egy lehetőség az, hogy megkérjük őket: névtelenül 1-5 között adjanak egy pontot az osztálynak, hogy mennyire elégedettek vele. A szavazatok átlagát kiszámítva (ennek eredménye nagy valószínűséggel eltér 1-től), reflektálhatunk arra, hogy mi az, ami működik és mi az, amin érdemes dolgozni. 

Feltehetjük azt a kérdést, hogy ők, mint csoporttagok, mit tudnak tenni azért, hogy eggyel megnövekedjen ez a szám. Érdemes arra törekedni, hogy minél konkrétabb lépések fogalmazódjanak meg. Ezeket fel lehet írni egy nagy papírra, kifüggeszteni a teremben, és időnként visszautalni rá. Később újra el lehet végezni a felmérést, s megnézni, hogy milyen irányba történt változás. A magasabb szám nagy megerősítés lesz a közösség felé!

(A szerző tanácsadó szakpszichológus)