5 módszer, amellyel fenntarthatjuk a diákok figyelmét

Ki ne látott volna már padban ülve unatkozó gyereket? Nem is csoda, hiszen a figyelem önmagában törékeny, ezért keményen dolgoznunk kell azon, hogy megtartsuk. A különböző érzékszervekre gyakorolt hatások az élményszerű oktatás szerves részei. Minél érdekesebb és hatásosabb egy programelem, annál nagyobb az esély, hogy érdeklődést váltson ki a hallgatóságból.

A képen egy kislány látható.


1. Szemléltetés

A bemutatás segítségével történő tanítás a legáltalánosabb és legősibb oktatási módszerek közé tartozik, amelyet már az iskoláztatás előtt, a családi és a szakmai nevelésben is alkalmaztak és alkalmaznak napjainkban is. A szemléltetés a természettudományok, a zene, a művészetek oktatásában, illetve az egyes mesterségek szakmai megértésében játszik nagy szerepet, de az idegen nyelvek tanulásában is segítséget nyújthat. 

A szemléltetés módszere az oktatási folyamatokban hozzájárul a képszerű gondolkodás fejlesztéséhez, magához a fogalomalkotáshoz és egyben a tevékenység elsajátításához, a gyakorlati alkalmazás lehetőségeinek feltárásához. A diákok megtanulják az egyes jelenségek logikus rendszerezését és osztályozását, s mindemellett nagyobb érdeklődést válthat ki belőlük az adott téma iránt. 

Ahhoz, hogy a demonstráció elérje a kívánt eredményt, több feltételnek is meg kell felelnie. Többek között nagyon fontos, hogy a bemutatott anyag szorosan kapcsolódjon a tanórához és jól követhető legyen. A lényeg kiemelése szintén egy elengedhetetlen mozzanata. Az egyes bemutatók a diákokat aktivitásra késztetik, ezért az óra anyagába ezt is be kell kalkulálni. 

Amennyiben audiovizuális eszközöket alkalmazunk, tartsuk szem előtt, hogy a bemutató ne legyen öncélú, győződjünk meg róla, hogy a film, videó valóban könnyebbé teszi-e a fogalom megértését. A vetítés előtt, után és közben is szükséges, hogy a pedagógus irányítsa a tanulók figyelmét, hiszen így alakulhat ki a kapcsolat a tanulók és a bemutató között. 

2. Megbeszélés

A megbeszélés a leggyakrabban alkalmazott, legkedveltebb, minden korosztály számára jól alkalmazható módszer. Népszerűségét a tanár és a diákok közötti folyamatos kontaktusnak köszönheti. A pedagógus minden esetben ad és kap visszacsatolást, így a diákok saját ütemében lehet haladni, s mindemellett a tanulók önmaguk jönnek rá a megoldásra. 

A megbeszélés témájának a tanulók előismereteire kell épülnie. Ha a tanulók előismeretekkel nem rendelkeznek, akkor azt pótolni kell, vagy akár a magyarázatba is be lehet építeni. Fontos, hogy a téma élményszerű legyen. Ügyelni kell arra is, hogy az indító, segítő és ellenőrző kérdések jól megtervezettek legyenek. A légkörnek minden esetben kötetlennek és oldottnak kell lennie, hiszen ilyenkor fennáll a hibázás lehetősége is, a legfontosabb, hogy a tanulók kérdezzenek és kreatívan gondolkodjanak. A pedagógus fő feladata, hogy a háttérből irányítson, így elkerülhető az alaptémától való eltávolodás. Motiválni kell a gyerekeket, hogy részt vegyenek a beszélgetésben, akár felszólalással, akár együtt gondolkodással. 

A megbeszélés végén a pedagógus és a diákok közösen gyűjtsék ki a releváns információkat, hogy a hallgatóság számára is összeálljon a megvitatott téma. 

3. Projektmódszer

A projektek olyan komplex feladatok, amelyeknek középpontjában egy gyakorlati probléma áll. Az adott témát a diákok széles körű történeti, technikai, esetleg gazdasági összefüggésben dolgozhatják fel. Emiatt a módszer alkalmazása a hagyományos iskolai foglalkozások fellazítását követeli meg. 

Többféle projekt kidolgozására kerülhet sor. Lehet például egy gyakorlati feladat, amely során egy használati tárgyat terveznek meg vagy hoznak létre a tanulók. Egy másik típusa lehet egy esztétikai élmény átélése, amely megvalósulhat cikkírásban vagy éppen egy színi előadásban is. Amennyiben csupán elméleti síkon folyik az oktatás, a feladat lehet a probléma megoldása is, vagy éppen valamilyen tevékenység, tudás elsajátítása. 

Egy projektmunka során a diákok nagyfokú szabadságot kapnak a feladat elvégzésének érdekében, amellyel fejleszthetik kreativitásukat, s önálló gondolkodásra sarkallja őket. 

4. Kooperatív oktatás

A kooperatív oktatási módszer a tanulók 4-6 fős csoportokban végzett tevékenységén alapul. A tudás fejlesztése mellett kiemelt szerepe van a szociális készségek, együttműködési képességek kialakításában is. 

A csoportmunka lényege az önállóság és a munkamegosztás. A diákok – bizonyos határok között – maguk dönthetnek abban, hogy a tananyagot milyen megközelítésből és milyen módszerrel dolgozzák fel. A megértést nagyban előremozdítja, hogy a tanulók egymás között beszélik meg az adott témát. Ez segíthet abban, hogy megismerjék kortársaik gondolkodási mintáit, s mivel közelebb állnak egymáshoz tudásban, így általában könnyebben el tudják magyarázni egymásnak a dolgok összefüggését. 

A csoportmunka azért is lényeges, mert az iskolában megtanult ismereteinket az életben leginkább másokkal együtt, csoporthelyzetben alkalmazzuk. 

5. Szimuláció, szerepjáték és játék

A szimuláció, a szerepjáték és a játék olyan oktatási módszerek, amelyek – mindamellett, hogy rendkívül szórakoztatóak -, segítik a fogalmak, események, jelenségét megértését. 

A szimulációk a valóság absztrakciói, leegyszerűsítései, amelyek a rendszer egészére koncentrálnak, s nem vesznek el a részletekben. Megkülönböztethetünk gép-ember és ember-ember szimulációt. Az első esetben a szimulált valóságot a gép közvetíti, amely lehet egy történelmi vagy akár egy társadalmi szituáció is. Az ember-ember szimuláció esetében a tanulók, vagy más személyek csoportja testesíti meg a szimulált valóságot. Az így kialakult jelenetek során, egyfajta résztvevőként ismerhetik meg a fogalmakat, társadalmi attitűdöket. 

Szerepjátékról akkor beszélhetünk, ha valaki egy másik személy szerepét vagy funkcióját játssza el. Az iskolai tanításban a szerepjátéknak nagy lehetőségei vannak. Többek között remekül alkalmazható az egyes ellentétes nézetek bemutatására, mint Kossuth és Széchenyi vitája, egy gépgyáros és egy környezetvédő gondolatai, vagy egy orvos és egy kábítószer-fogyasztó nézetei, stb. Az egyes szerepek eljátszása önálló kutatásra motiválja a diákokat, hogy minél élethűben tudják eljátszani a rájuk ruházott szerepet. Ezt a módszert szinte minden tantárgy esetében lehet alkalmazni, s biztosak lehetünk benne, hogy a gyerekek számára élményszerű lesz, s az így megszerzett tudás egy életre megmarad. 

A játék során az előre meghatározott szabályok betartásával a győzelmet ügyesség, erő vagy szerencse segítségével lehet megszerezni. A játékok igényelhetnek előre gyártott eszközöket, például egy társasjáték esetében, de lehetnek szóbeli vetélkedők, vagy akár idesorolhatjuk a papírral, ceruzával játszható játékokat is. Ez a módszer erőteljesen motiválja a gyerekeket, s színesebbé teszi a tanulás élményét.