5 tipp tanároknak a mentális egészség megőrzéséhez

Nem állítjuk, hogy nálunk van a bölcsek köve, és azt sem, hogy egy-egy gondolat, vagy ötlet mindig megoldja azokat a nehézségeket, amelyekkel nap-mint nap szembesülünk pedagógiai munkánk során. Összeszedtünk azonban öt apró dolgot, ami (nagyon sok egyéb mellett) hozzájárulhat a pedagógusok mentális egészségének megőrzéséhez.

alt


1. „Ha dolgozol, dolgozz…

… ha pedig pihensz, akkor pihenj!” – folytathatnánk az idézetet. Érdemes megtalálnunk a megfelelő határokat a magánéletünk és a munka között. Nyilvánvalóan mindenkivel előfordul néha olyan, hogy egy családi program kellős közepében is a munkahelyi dolgokon pörög az agya, de a fordított helyzet is ugyanolyan haszontalan tud lenni, amikor tanítás, vagy például órára készülés közben járunk máshol fejben. Milyen jó is lenne, ha lenne egy kapcsoló erre valahol, amin beállíthatnánk, hogy mikor, mire szeretnénk gondolni, hogy mikor, mivel szeretnénk kizárólagosan foglalkozni!

2. Ne feledd a gyerekkorodat!

Közhely a javából, de mint minden közhely, igazság-magvakat rejteget, miszerint egyszer mindenki volt gyerek. Nem árt időnként azért tudatosan emlékezni is erre. Ha túlzottan csak felnőtt fejjel, mondhatni tanár fejjel gondolkozunk, akkor kevésbé leszünk empatikusak a diákokkal szemben, kevésbé tudjuk megérteni őket, jobban fognak bosszantani apró csínytevéseik, szórakozottságuk, ellenállásuk. Azokat a rossz tanári mintákat is érdemes gondolatban elővenni, amelyeket gyerekkorunkból őrzünk (biztosan mindenkinek volt olyan tanára, akire a legkevésbé sem szeretne hasonlítani) és megvizsgálni, hogy vajon nem válunk-e pont olyanná szürke a hétköznapok során, amilyenné nem szeretnénk. 

3. Ne félj segítséget kérni!

A legtöbb pedagógus hajlamos arra, hogy mindent maga oldjon meg. Könnyű a világot megoldandó helyzetek és feladatok, problémák mentén kategorizálni, mindenben a megoldást keresni. Mégis, előfordulhat olyan helyzet az iskolában egy-egy diákkal, szülővel kapcsolatban, amikor nem szégyen segítséget, tanácsot kérni egy tapasztaltabb kollégától, vagy pont éppen a legfiatalabb tanár társunktól, adott helyzettől függően. Akár az iskolapszichológust, vagy az iskolaigazgatót is felkereshetjük, ha úgy érezzük, hogy egy helyzet kezd túlnőni a fejünk felett. Nincs is rosszabb annál a mentálhigiéné szempontjából, ha mindennel egyedül akarunk megbirkózni, miközben csak gyűjtögetjük magunkban a felhalmozott frusztrációt és elkeseredést.

4. Pszichodráma vagy relaxálás?

A pszichodrámás csoport csak egy a számtalan módszer közül, ami jobb önismerethez segít hozzá az átélt konkrét és lelki tartalmak magunkból kijátszásával, kimondásával, feldolgozásával. Nagy segítség lehet ez a pedagógusok számára is, akik az egyetemen vagy főiskolán még rendszerint nincsenek tisztában azzal, mekkora stresszel jár együtt az osztálytermi munka. De az is lehet, hogy valakinek a relaxálás válik be olyan technika gyanánt, amikor azzal, hogy kikapcsolódik, rendezni tudja „összekuszálódott” idegrendszerét. Ebben az értelemben relaxálásnak minősülhet akár egy horgászat, vagy kirándulás, vagy színház, vagy a sportolás is. A lényeg az, hogy teljesen ki tudjunk kapcsolni és az iskolai gondokat meghagyni az iskolának. Egy szellemileg felüdítő „relaxálás” után sokkal jobb ötleteink jöhetnek a nehéz helyzetek kezelésére, vagy könnyebben fogjuk más szemszögből szemügyre venni a dolgokat, ami szintén hasznos a problémák megoldása és így közvetve a mentális egészségünk szempontjából.

5. Azonosítsd örömforrásaidat!

A legtöbb pedagógusnak az osztálytermi munka jelenti az örömöt a munkájában. Ahogyan a gyerekek köré gyűlnek, ahogy csillog a szemük, ahogy láthatja, hogy általa, az ő közvetítésével válnak tudatos, gondolkodó felnőttekké. De minden tanár más és más, így mindenkinek érdemes egyénileg azonosítania azokat a mozzanatokat, amelyek az ő tanári munkáját tudják örömmel megtölteni. Ezek a pillanatok azért fontosak, mert erőt adhatnak a hétköznapok taposómalmában, meg tudják mutatni, hogy van értelme a befektetett kemény munkának.