7 szempont jutalmazási rendszerek bevezetéséhez

A pozitív megerősítés pedagógiai értékét ma már senki sem vonja kétségbe. Ennek ellenére az iskolákban, óvodákban gyakran gondolkodnak a pedagógusok abban a jellegzetes büntetési keretben, hogy „ha rosszalkodsz, nem játszhat ezzel”, ahelyett, hogy „ha ezt megteszed, ezt megkapod, vagy ezt megteheted.”

alt


A jutalmazási rendszerek alkalmazására számos példa (ezek közül egy az alsószentmártoni peták rendszer) van az oktatás területén, illetve egyénileg gyakran alkalmazzák a pedagógusok is, viszont kevésszer nyomon követhetően és átláthatóan. 

A jutalmazási rendszer a viselkedésterápiás módszertan egy eleme, ami arra épül, hogy a kívánt viselkedés előfordulási gyakoriságát megerősítéssel növelni lehet. Minden nevelési eszközre vonatkozik az a szempont, hogy helyzethez és személyhez illeszkedően érdemes használni, az arany középút megtalálásával. A jutalmazási rendszer sem jelent univerzális megoldást a viselkedési problémák megoldásában, viszont gördülékenyebbé tehet például olyan mindennapi helyzeteket, mint a rendrakás, fogmosás, vagy az órai jelentkezés.

Ez a módszer a nagy csoportos óvodás, alsó tagozatos korosztály számára alkalmas, akik kiemelkedően jutalomérzékenyek és könnyebben gondolkodnak konkrétumokban. Számukra a szemléltetés és megfogható cselekvés, például a matrica gyűjtése és a direkt jutalom, könnyebben értelmezhető. A jutalmak gyűjtése, majd beváltása elősegíti a késleltetés és a tervezés elsajátítását, a gyerekek megtapasztalják az összefüggést a viselkedésük és azok következményei között. Otthon vagy az osztályokban bevezetendő jutalmazási rendszer az alábbi szempontokat valósítja meg:

Elsőre fordított logikát alkalmaz

A következmények hangsúlyozásakor az „…akkor, ha…” jellemzően negatív értelemben hangzik el a gyerek felé. A jutalmazási rendszer ehhez képest fordítva működik: nem arra fókuszál, hogy mit nem lehet csinálni, hanem arra, hogy mit igen, mi az elvárt viselkedés. A hatékony jutalmazási rendszer arra koncentrál, hogy a gyerek mit csinál jól és nem arra, hogy mit csinál rosszul, ezért alkalmazása a szülő vagy pedagógus részéről is szemléletváltást kíván. A már megszerzett jutalmat nem érdemes elvennünk, hiszen az aláássa az erőfeszítés értékét.

Kevés, de egyértelmű szabályt állít fel

2-3 fontos elvárást érdemes megfogalmazni az 5-10 éves korosztály számára. Ez a felnőttnek is ad egy prioritási szempontot, hogy mik azok a területek, amik igazán fontosak, vagy valódi problémát jelentenek. A betartandó szabályok egyszerűek legyenek és konkrétak, például „a helyemen ülök” vagy „játék után összepakolok”. A pozitív megfogalmazás is már utal arra, hogy mit szeretnénk. Ezeket érdemes a gyerekkel együtt megbeszélni, közösen illusztrációt készíteni hozzá, így megbizonyosodva arról, hogy érthető, átlátható. Kiemelendő, hogy az elvárás megfogalmazását érdemes úgy megszabni, hogy az teljesíthető legyen, de szükséges legyen hozzá némi erőfeszítés. A jelenlegi helyzethez képest az első, megtehető lépést tűzzük ki célul. Maradva a pakolás példájánál: ha az egész elrakása külön nehézséget jelent, le lehet bontani részcélokká, és csak a legó elrakását elismerni. 

Elérhető célokat tűz ki

A jutalmazási rendszerek hatékonyságát gyengíti, ha beláthatatlan mennyiségű matricát kell összegyűjteni a jutalomért, vagy túl magasra tett lécet kell átugrani. A gyerekek számára sikerélmény, ha tudják teljesíteni a kérést, közben megerősödik kompetenciaérzetük. Hasznos lehet napi szintű bontásban is részjutalmakat biztosítani, majd heti összesítést készíteni. Ezt is a gyerekhez szükséges illeszteni, és olyan lépésekre lebontani az adott tevékenységet, hogy az teljesíthető legyen. Ha egy nap háromszor kell összepakolni a játékokat, akkor kettő pakolásért is járhat a jutalom, és a három napból két napon sikerül elvégezni a két alkalmat, azért is járhat. Fontos, hogy a szintek követhetőek legyenek. Lehet készíteni különböző táblázatokat, amik segítik a jutalmak számontartását. 

Lehetőséget ad a hibázásra

Az előző pakolásos példában is megjelent, hogy a jutalmazási rendszertől ne várjuk, hogy azonnal, minden napra megoldja a viselkedési problémát. Lehet egy gyereknek rossz napja, és ha túl könnyen elvész a jutalomra való esély, a motiváció megrendül. Önmagához mérten érdemes végiggondolni, hogy mit tartanánk előrelépésnek, ha az esetek hány százalékában történne meg az összepakolás, vagy a jelentkezés. Ne várjunk 100%-os teljesítményt. 

Mértéktartóan jutalmaz

Szülők gyakori fenntartása a jutalmazási rendszerrel kapcsolatban az, hogy egyre inkább növelni kell a jutalom értékét, és végül drága játékokkal halmozzák el gyereküket. Ebben az ovis, alsós korosztályban sokféle dolog lehet jutalom, matricák, gyűjthető figurák, amik beválthatók társasozásra, képernyő időre, vagy olyan programra, amit a család szívesen csinál együtt. A lehetőségek tárháza széles, és ha az egyik jutalom elveszti értékét, egy másik elérését lehet célul kitűzni. 

Fontos szem előtt tartani azt, hogy olyan dolgot ne állítsunk be jutalomért kaphatónak, ami a gyereknek jár: például szülinapi ajándék, vagy a szeretet kifejezése. A jutalmazási rendszer nem a gyerek személyiségének értékeléséről szól, mert önmagában ő egy szeretni való, érdemes ember, akkor is, ha éppen nem az elvárásnak megfelelően viselkedik. A viselkedésre való visszajelzést el kell választani a személyiségre való reakciótól. 

A jutalom megválasztásánál az is megfontolandó, hogy ne legyen máshonnan megszerezhető. Ha a gyerek megkapja mikulásra a nagyszülőtől a könyvet, amiért elpakolja a legót, onnantól kijátszhatóvá válik a gondosan kidolgozott rendszer.  

A viselkedést időben közel jutalmazza

A gyerek számára segíti a viselkedés és annak következménye között lévő összefüggés megértését, ha a jutalom időben a lehető legközelebb van a cselekvéshez. Ez még erősebb, ha szóban is összefoglaljuk: „Jól csináltad azt, hogy…, ezért kapsz egy csillagot a füzetedbe, ebbe a rublikába.”

Következetes

A következetesség minden nevelési elv eleme, így alapvetése a jutalmazási rendszernek is. Ne habozzunk módosítani rajta, ha szükséges, viszont ez a gyerekkel megbeszélve tegyük, majd tartsuk magunkat a megbeszéltekhez. A kiszámítható keretek biztonságérzetet nyújtanak a gyereknek, illetve lehetőséget kap arra, hogy elsajátítsa azt, hogy tetteinek következménye van, és tud befolyást gyakorolni saját viselkedésére.