90 éves a Gulner Gyula Általános Iskola

Ebben a tanévben ünnepli a Budapest XVIII. kerületi Gulner Gyula Általános Iskola alapításának 90. évfordulóját. A jubileumi tanév köszöntésére kiállítást szerveztek a gulneresek a XVIII. kerületi Városháza Galériában, ennek megnyitóján hangzottak el Scsureczné Pór Magdolna következő szavai, aki előbb az intézmény tanulója, majd tanítója volt. A beszámolót Áldási Edit tanárnő küldte be a TanTrendnek.

alt


Tisztelt Vendégek, kedves Kollégák, Szülők, Barátok, Tanítványok!

Iskolánk 90 éves!

Különös hangulat szállja meg az embert, ha a múltat próbálja megszólaltatni. Számtalan kérdés fogalmazódik meg bennünk a kedves, öreg épületet szemlélve:

Hány gyerek tanulta a betűvetést ennek az iskolának a padjaiban?

Milyen életutat jártak be azok, akik itt tanultak?

Milyen sikereket, olykor kudarcokat, könnyeket láthattak az épület öreg falai?

1947-ig viselte az utca Gulner Gyula nevét, aztán megváltoztatták: Engels Frigyes utca lett. Ettől kezdve az iskolát is Engels iskolának nevezték. 1991 óta újra Gulner.
Sokan vallják ma is büszkén: én a Gulnerbe, én az Engelsbe jártam! Én is!! Sőt: a Gulner utcai elemi iskolában koptatta a padot édesanyám és nagybátyám, a férjem és én Engelsesek voltunk, a lányunk is itt töltötte általános iskolai éveit, és folytatva a családi hagyományt: jövő szeptemberben az unokám is GULNERES lesz!
Hihetetlenül hangzik, de 1962-ben léptem be először az iskola hatalmas kapuján. Jó volt itt tanulni, barátokra találni, jókat játszani, szerepelni az ünnepélyeken, versenyeken, kirándulni, táborozni…

Nyolcadik osztály után sem búcsúztam el igazán az iskolától, hiszen ifivezetőként lelkesen szerveztem a programokat, s önfeledten énekeltem, játszottam, kirándultam, számháborúztam a gyerekekkel; s a tábortűz fel-fellobbanó lángja mellett éreztük, hogy mennyire összetartozunk.

Aztán néhány év múlva, amikor tanítóként először beléptem a 3.b osztályba, úgy éreztem, hazaérkeztem. Felejthetetlen időszak következett: fáradhatatlanul, lelkesen, mindig valami újat és jobbat keresve tanítottam és tanultam, készültem az órákra és a vizsgákra. Egy segítőkész, családias tantestület tagja lehettem, ahol jó hangulatú közös munka alakult ki, s a megoldások közös keresése színesebbé tette életünket. Lehetetlen felsorolni az iskola eredményeit, változását, gyarapodását. Hogyan is jutottunk el a vaskályhától a számítógépekig? Kezdetben vaskályhákkal fűtöttek, 36-40 fős osztályok tanultak a termekben két műszakban: délelőtt és délután. Még szombaton is! Tornázni az udvaron vagy a termekben a padok között lehetett…

Aztán persze évről-évre fejlődött, gyarapodott iskolánk: lett gázfűtés, zenetagozat, angoltagozat, tornaterem, informatikaterem … és sorolhatnám még sokáig a változásokat.

Nem csak az iskola, a világ is sokat változott, mióta az Üllői és Gulner utca sarkán álló épületet legelső diákjai birtokba vehették. De egy dolog itt nem változott: jó dolog itt tanítani és tanulni!

Szeretettel gondolok vissza az itt eltöltött évekre, volt tanítványaimra, szüleikre, kollégáimra.

Ezt a kiállítást szemlélve jó látni, hogy nemcsak múltja van ennek az intézménynek, hanem jelene és jövője is.

Ehhez kívánok sok sikert, s ne feledjétek:

„ … nem vagyunk csak egy-egy tégla, 
de együtt mi vagyunk a ház!”