90 éves a legnagyobb magyar tengeri siker

A dán vízicserkészet 15 éves jubileuma alkalmából, 1927 nyarán rendezték meg a versenyekkel egybekötött második tengericserkész-összejövetelt a dániai Helsingörben (ahol történetesen Shakespeare Hamletje játszódik). Vajon kik nyerték a versenyt? Eláruljuk (bármilyen hihetetlen is): a magyarok...

Egy „informális nevelési metódus” Magyarországon

A Cserkész Világszövetség (World Organization of the Scout Movement – WOSM) a következőképpen határozza meg a cserkészetet: „önkéntes, politikamentes ifjúságnevelő szervezet, amely nyitott mindenki számára származási, faji és vallási megkülönböztetés nélkül, az alapító által meghatározott célnak, alapelveknek és módszernek megfelelően”. Fő célja „hozzájárulni a fiatalok fejlődéséhez fizikai, szellemi, társadalmi és lelki képességeik teljes kifejlesztésében mint egyének, mint felelős állampolgárok és mint helyi, nemzeti és nemzetközi közösségeik tagjai”.

A mozgalom az úgynevezett cserkészmódszert alkalmazza, melynek fontos eleme a cselekvés általi tanulást (learning by doing) is. Ennek révén az informális nevelési metódus főként a szabadban végzett elfoglaltságokra (túrák, táborozás, sport, stb.) épít. Ezek során egyaránt igyekeznek fejleszteni a felelősségtudatot és az önállóságot és a megbízhatóságot – ugyanakkor az együttműködési készségeket, a bajtársiasságot és az empátiát is. A különböző programok a különféle képességek (pl. kézügyesség) és a környezettudatosság fejlesztését egyaránt célozzák.

A cserkészet célját, alapelveit és módszereit a mozgalom alapítója, Lord Baden-Powell of Gilwell határozta meg a 20. század első évtizedében. A mozgalom kezdetei 1907-ig nyúlnak vissza, amikor Baden-Powell megrendezte az első cserkésztábort az angliai Brownsea Islanden. 1912 végén, tehát nem sokkal a brit kezdetek után Sík Sándor piarista szerzetes és tanár – elöljárói jóváhagyásával – megalapította az első magyar iskolai cserkészcsapatot. Nem véletlenül kapcsolódott össze ez a tevékenység a szerzetesrend munkájával: „A piarista pedagógiát kezdet óta gyakorlati érzék, a kor követelményeivel számoló rugékonyság, nevelés és tanítás viszonyának kiegyensúlyozottsága jellemzi” – fogalmazta meg Bátori József csapatvezető a versenyről szóló tudósításában.

Csónakverseny és cserkészszellem

A dániai tengericserkész-összejövetelen eseményen négy dán, egy angol, egy skót, egy német, egy lengyel és három magyar őrs versenyzett. (Ebből a Holló őrs az esztergomi bencésektől érkezett, a gémek és vöcskök csapata pedig a budapesti piarista gimnázium tanulói közül került ki.) Az eseményen a házigazdákon kívül angol, skót, német, osztrák, lengyel, svéd, norvég, lett, litván és belga küldöttek vettek részt – vagyis a versenyzők népes szurkolótábor előtt adhattak számot tudásukról. „Mit kerestek a tengernélküli magyarok a tengerek fiainak összejövetelén?” – tette fel a kérdést az esemény tudósítója. Nem véletlenül, hiszen „Mikor kimentünk, csak az volt a célunk, hogy életjelt adjunk a magyar vízicserkészet létezéséről.”

A csapatversenyek legfontosabb része az úgynevezett „fellépés” volt – ez a versenyszám a verseny egész ideje alatt tartott. Ide tartozott a pontosság, a megjelenés (egyforma ruházat), fegyelem és a „szellem” – az egyes versenyszámok során tanúsított magatartás. Ez utóbbi tekintetében a magyarok kiemelkedően szerepeltek – noha a felszerelést illetően a dánokkal és az angolokkal nem vehették fel a versenyt. A helsingöri hangulatra igen jellemző volt a következő epizód: „Egyik ebédnél a táborparancsnok ismételten figyelmezteti az egész tábort a tisztaságra, ilyen módon: »Az egész táborban olyan rendnek és tisztaságnak kell uralkodnia, mint a magyarok táborában.«”

Mindezek mellett a magyarok igen jól szerepeltek a különböző versenyszámokban is. A csónakkötélhúzást és vele a Dán Cserkészszövetség ezüst serlegét a gémek nyerték, jelzésben a Holló őrs jeleskedett, a vöcskök pedig a kenuversenyben értek el kiemelkedő eredményt. A tábortűzi szórakoztatás és mutatványok című versenyszámban az egész magyar csapat együtt szerepelt. A Politiken című dán napilap így írt erről 1927. augusztus 13-i cikkében: „A magyarok nyitották meg az estét – egyúttal meg kell mondanunk, hogy joggal viselik a „legvidámabb vendégeink” nevet. Gyors egymásutánban pergett le egyik szkeccsük a másik után. Humoros cirkuszt és bokszolást mutattak be, parodizálták a népszerű svéd fűrészjátékot és egy bikaviadalt oly módfelett vidáman rendeztek, hogy a közönség majdnem gurult a nevetéstől. ” A bírói eredmény itt a következőképpen alakult: a tábortűzi szórakoztatásban elsők a skótok, másodikak a magyarok. Színpadi és vízi mutatványokban elsők a magyarok, másodikak az angolok lettek.

Az úgynevezett egyéni versenyekben – vitorlafoltozás és felszerelés, távolság és magasságbecslés, életmentés, búvárkodás – a legjobb átlageredményt és az ezzel járó kristályserleget a piarista Vöcsök őrs nyerte. Összességében a tíz versenycsoportból a két piarista őrs 3-3 első, 4 illetve 3 második díjat, elnyerve a verseny fődíját is, a „remekbe készült viking hajó modelljét”.

A 400 éve jóváhagyott és 300 éve Pesten is megtelepedett piarista rend tevékenységéről 2017. november 15. és 2018. március 1. között időszaki kiállítás látogatható a Budapesti Történeti Múzeum Vármúzeumában – Hitre, tudásra: A piaristák és a magyar művelődés címmel. A verseny fődíját, a vikinghajó modelljét tehát hamarosan személyesen is megtekinthetik az érdeklődők!