„Áldott szép Pünkösdnek gyönyörű ideje” – Őseink hagyományai

Pünkösd a keresztény egyház egyik fő ünnepe. De mit is ünneplünk ezen a napon pontosan, és milyen szokások fűződnek ehhez a jeles időponthoz? Cikkünkben olyan fennmaradt és elfeledett hagyományokat gyűjtöttünk össze, amelyek segítenek értelmezni elődeink világát.

alt


Az ünnep eredete

A pünkösd a húsvét utáni hetedik vasárnapon és hétfőn tartott keresztény ünnep, amelyen a kereszténység a Szentlélek kiáradását ünnepli meg. Mivel a húsvét sem esik minden évben ugyanarra az időpontra – azaz mozgó ünnep – így a pünkösdöt is évente más napon ünnepeljük. Legkorábban május 10-ére, legkésőbb június 13-ára eshet a dátum. Május hónapot éppen ezért a népnyelvben pünkösd havának is nevezik. 

Eredetileg zsidó ünnep: előbb a befejezett aratást, később pedig a Sínai-hegyi mózesi törvényhozást ünnepelték a pészáh szombatját követő ötvenedik napon, sabouthkor.   

A pünkösd szó a görög pentekoszté szóból eredeztethető, ami ötvenet jelent és a húsvét utáni ötvenedik napra utal. A magyar nyelvbe vagy az ófelnémet pfinkustiból vagy a szláv nyelvből került át, ezt még mindeddig nem sikerült bizonyítani.  

A húsvét és a pünkösd nem csak a naptárban elfoglalt helyük miatt vannak szoros kapcsolatban, hanem ezek az ünnepek tartalmukban is kötődnek egymáshoz. Ekkor történt, hogy „a Szentlélek tüzes nyelvei leszálltak az apostolokra”. De mit is takar pontosan ez a mondat? A Biblia azt írja, hogy ezen a napon a Szentlélek leszállt a mennyből, s hatalmas szélvihar kíséretében áradt az apostolok felé, hogy megszentelhesse őket. Az apostolok ekkor jutottak az isteni igazság birtokába, amely lehetőséget adott arra, hogy Krisztus történetét megismertethessék valamennyi emberrel. 

Pünkösdi népszokások

A magyar pünkösdi szokásokban – a legtöbb keresztény ünnepi hagyományhoz hasonlóan – a vallási szokások keveredtek az ősi, pogány elemekkel, létrejötténél többnyire az ősi rituálék töltődtek fel a keresztény motívumokkal. 

Néhány faluban még ma is élnek a pünkösdi hagyományok, bár nagyrészük feledésbe merült, s akad köztük olyan is, amelyet új értelemmel ruháztak fel az újabb kor szellemiségének megfelelően. 

Májusfaállítás 

A magyar nyelvterület nagy részén hagyományosan május elsejére virradóan állították az ifjak a májusfát, de egyes területeken pünkösdkor jelezték ezzel a szokással a legények udvarlási szándékukat a leányok felé. 

A májusfa, a zöldág a megújulás és a szerelem jelképe. Többnyire csoportba szerveződve állították a legények ezt a sudár fát a kiszemelt lány(ok) udvarába, vagy a kerítéshez kötözve, vagy pedig a földbe szúrva. Az ágat, fát színes szalagokkal, kifújt és díszes tojásokkal, borral, étellel ékesítették. Egyes területeken a rokonlányoknak is állították májusfát, hiszen nagy megtiszteltetés volt ez minden háznál. Napjainkban már többnyire a települések egy nagy közös májusfát állítanak fel, amelynek kitáncolása közösségi ünnep. 

Pünkösdi király

Bár a pünkösdhöz számos szokás és hagyomány köthető, a legismertebb ezek közül talán a pünkösdi királyválasztás, amely a nép nyelvében „pünkösdi királyságként” terjedt el. A középkor óta ismert szokás, ahol ügyességi versenyeken (tuskócipelés, karikába dobás) választották ki azt a legényt, aki a falusi ifjak vezére lett. A pünkösdi király nagy presztízsnek számított, ugyanis minden lakodalomba, mulatságra, ünnepre hivatalos volt. A helyi kocsmákban ingyen ihatott, fogyasztását a közösség fizette ki. Ez a tisztség többnyire egy hétig, de egyes területeken akár egy évig is tarthatott. Pünkösdi királyné

Nem csak a legényeknek jut ki az ünnepi szokásból, a lányok is kiveszik részüket a szórakozásból. A királynéjáráskor kezdetben négy (majd később több) kamasz lány közrefogott egy ötödiket, aki a legkisebb és legszebb volt. A kislányt énekelve, jókívánságokat ismételgetve körbevitték az utcákon, közben meg-megálltak az udvarokon is, ahol a pünkösdi királyné feje fölé kendőt, vagy fátylat feszítettek ki, majd felemelték és termékenységvarázsló mondókát mondtak. Az énekek és mondókák végén a résztvevők ajándékot kaptak. A Dunántúlon ez a szokás később adománygyűjtéssel is párosult. 

Pünkösdölés

A pünkösdi király és királyné kíséretével jelenik meg a falu utcáin, mintegy lakodalmas menetet kialakítva. Egyes területeken ez nem is olvadt össze a király és királyné párosával, hanem egy független menyasszony-vőlegény páros vezetésével vonult át a településen a falu apraja-nagyja. A szokás elsősorban adománygyűjtésre szolgált. A pünkösdi királynéjáráshoz hasonlóan a gyerekek és fiatalok csapata énekelve, mondókázva, táncolva járta körbe a falut. 

Tavaszköszöntés

Már kora hajnalban az ablakokba vagy a házak kerítéslécei közé zöld ágakat, tavaszi virágokat (bodzát, pünkösdirózsát, jázmint) tűztek, hogy a villámcsapást és az egyéb természeti bajokat távol tartsák a háztól. A virágokkal megtűzdelt ház ugyanakkor jelképezhette azt is, hogy a háznál eladósorban lévő leány lakik. 

Törökbasázás, borzakirály, rabjárás

A három szokás témájában és felépítésében is nagyon hasonló: fiatal fiúk alakoskodva járják körbe a falut, s közben adományt, ajándékokat gyűjtenek. 

A törökbasázás szokása Nyugat-Magyarországon terjedt el. Egy kisfiút szalmával kitömött nadrágba öltöztetnek társai, egy török basát utánozva. Házról házra kísérik a kisfiút, akit az udvarokon pálcával elnáspángoltak, hogy ugráljon. A műsorért cserébe tojást és pénzt kaptak. 

A pünkösdi rabjárók a lábuknál összeláncolva mennek a lányokhoz körbe a faluba, hogy „Segéljék meg ezeket a szegény katona rabokat”. A cél itt is az, hogy minél több ajándékot gyűjtsenek be a falusiaktól. 

A borzakirály járás során egy fiúra bodzából készített köpenyt adnak, s házról házra kísérik társai. A látogatást ebben az esetben is jutalmazzák a helyiek némi itallal, étellel, ajándékkal vagy pénzzel. 

A csíksomlyói búcsú

Ha napjaink emberét megkérdeznénk, hogy mi jut eszébe először a pünkösdről, szinte biztosak lehetünk benne, hogy a csíksomlyói búcsú lesz a válasza. A búcsú hagyományáról a 15. századból maradt fenn az első írásos emlék, amely beszámol a pünkösdi zarándoklatról. A katolikus hívek pünkösdszombatra érkeztek meg a csíksomlyói kegytemplomhoz, amely a magyarok egyik legfontosabb Mária-kegyhelye. Ezt mise követte, majd a résztvevők felvonultak a két Somlyó-hegy közé. A szokás még mind a mai napig élő néphagyomány, amely a magyarság egyetemes találkozóhelyévé nőtte ki magát.