Állat mellett felnőni

Kutya, macska, teknős, madár, hörcsög, házinyúl – egy gyermek számára mindegyik nagy öröm forrása lehet, egy olyan társ, aki hosszú-hosszú éveken át mellette van. Nem mindegy azonban, hogy milyen életkorban kezd a gyermek gondoskodni kis kedvencéről, ahogy az sem, hogy szülőként felmérjük-e, vajon képesek vagyunk megfelelő életkörülményeket biztosítani számára.

alt


17 ezer év: felfoghatatlanul hosszú ideje tart ember és kutya szétválaszthatatlan barátsága. Nagyjából i.e. 15 000 körül kezdődött meg ugyanis a kutya domesztikálása, ebből az időből származnak bizonyítottan az első olyan állati maradványok, amelyeket emberek mellé temettek őseink. Bár a háziasítás körül – mind idejét, mind helyszínét tekintve – élénk tudományos vita zajlik (vannak, akik szerint a kutya már 36 ezer éve az ember mellé szegődött), az tény, hogy ez a kötelék egyre szorosabbá vált az évezredek során és ma már nem tudjuk életünket elképzelni kutya, és úgy általában (házi)állatok nélkül.

Empátia, felelősségtudat, lelki társ

Egy állattárs befogadása körültekintést, gondos tervezést, a felelősségi területek szilárd kijelölését igényeli – nemcsak a szülők, hanem a gyerekek részéről is. Ha szülőként ellenezzük, hogy kis kedvenc érkezzen a házhoz, gondoljunk csak bele, mit ad gyermekünknek egy háziállat. Először is: a feltétel nélküli szeretetet. Vigaszt és támaszt nyújtanak, ha hozzájuk beszélnek, meghallgatják gyerekeink ügyes-bajos dolgait, ha pedig játszanak, gyermekünk legjobb barátjává vedlenek át.

Egy kisállat megtanítja a gyereket arra, hogy a dühét ne máson vezesse le. Ha nem érzik magukat biztonságos helyen, a bullying áldozataivá váló gyermekek érzelmeit más gyerekek szenvedik el, egy állat közelsége pedig épp ezt a vágyott biztonságos környezetet adja meg. De házi kedvencünk empátiára is megtanítja csemeténket. A gondoskodás egy erős köteléket feltételez, mely során a gyerek előbb-utóbb felismeri, mire van szüksége a rá bízott állattársnak: éhes? Szomjas? Fél a vihartól? Le kell vinni sétálni?

Az állattartás az önbizalmat és a felelősségtudatot is erősíti. Ha gyerekünk gondoskodik kis kedvencéről, magabiztosabb lesz, s akár már 4-5 évesen képes lesz mondjuk a kutyát/macskát megetetni, megitatni, és ahogy cseperedik, úgy lehet rábízni fokozatosan a komolyabb feladatokat, a takarítást és az állat megsétáltatását. A háziállatok segítenek továbbá a szocializációban és csemetéink nyelvi képességének fejlesztésében is: az állat jelenléte ugyanis arra ösztönöz, hogy a gyermek minél többet gyakorolja a beszédet és megtanuljon másokkal együtt lenni.

A hét aranyszabály

Ha eldöntöttük, hogy kisállat érkezik a házhoz, vegyük sorba, mivel is fog ez járni a család életében, különösen, ami gyermekünk szerepét illeti. A szakértők véleménye erős szórást mutat annak tekintetében, hogy milyen életkortól érdemes gyermekünket megismertetni a felelős állattartással: vannak, akik 10-12 év közé teszik a felelősségtudat kialakulását, mások viszont úgy vélik, hogy már 5 éves kortól rá lehet bízni bizonyos gyerekekre egy állatot.

A Felelős Állatbarátok Egyesülete hét aranyszabályt sorol fel ezzel összefüggésben. Az első a felelősség: csak akkor vegyünk magunkhoz háziállatot, ha végiggondoltuk az ezzel járó kötelezettségeket, és csak olyan állatot válasszunk, amelynek biztosítani tudjuk a megfelelő körülményeket otthonunkban. Az egyesület a kölcsönös szeretet fontosságára hívja fel a figyelmet: nyújtsunk ugyanannyit belőle házi kedvencünknek, mint amennyit elvárunk és kapunk – ne töltsük ki rajta a mérgünket, mivel nem tehet arról, ha épp rossz napunk volt a munkahelyünkön/iskolában. 

Fontos továbbá a kiegyensúlyozott táplálkozás, azaz hogy mindig azonos időben, a fajtájának legmegfelelőbb eledelt adjuk neki és gondosan cseréljük vizes tálját. Aranyszabály a rendszeres mozgás is, nem árt hangsúlyozni, hogy a lakásban tartott kisállatoknak is van mozgásigényük, nem csak a kutyáknak. Kis kedvenceink egészségének a megőrzése is a mi feladatunk, ne feledkezzünk meg a kötelező és ajánlott oltásokról, és ha nem látunk semmiféle tünetet, akkor is vigyük el lehetőség szerint évente legalább egyszer állatorvoshoz. 

Nemcsak kedvencünkért, de születendő utódaiért is felelősek vagyunk – hívja fel a figyelmet a Felelős Állatbarátok Egyesülete. A hát aranyszabály szerint az a cél, hogy a háziállat és gazdája úgy tudjanak harmonikusan együtt élni, hogy ebben a kapcsolatban ember és állat is jól érezze magát, s mindez összhangban legyen környezetükkel.

Kutya vagy macska? Vagy inkább hüllő?

S talán a legfontosabb kérdés: milyen állatot vegyünk magunkhoz? Van úgy, hogy gyermekünk meghozza helyettünk a döntést, de jobb ebben együtt közösen dűlőre jutni és felmérni lehetőségeinket, mi a jó kis kedvencünknek, illetve a családnak, hiszen ne feledjük: állattársat több évre, szerencsés esetben évtizedekre választunk magunk mellé.

A kutya és a macska mindennapos törődést igényel. Fontos szempont, hogy kutyát csak akkor válasszunk, ha biztosítani tudjuk számára a kielégítő mozgásigényt, ami fajtánként és életkoronként változhat, de ha lakásban tartjuk őket, naponta legalább kétszer le kell vinni megsétáltatni. A kötelező/ajánlott védőoltásokról már volt szó, a kutyák és macskák esetében ne feledkezzünk meg a rendszeres féregtelenítésről sem. Az utódokról való gondoskodás is a mi feladatunk, szuka kutyánk fedeztetésénél járjunk el körültekintően, jó előre találjunk jó gazdit, továbbá ne engedjük kan kutyánkat kóborolni, ahogy macskánkat sem, ezért jobb, ha inkább ivartalaníttatjuk. 

Aki szintén egy szőrös társat szeretne, de nem akarja teljes életterét megosztani vele, annak jó választás lehet a kisemlős is, ide tartoznak például a tengerimalacok, a törpenyulak és az aranyhörcsögök. Ezek az állatok nem bánják, ha néhány órára magukra hagyjuk őket és fajtársaik körében lehetnek. Ne feledjük azonban, hogy nekik is van mozgásigényük, vásároljunk megfelelő méretű ketrecet, de persze kevesebb gondoskodást igényelnek, mint mondjuk a macskák vagy a kutyák. Az ideális otthont számukra az jelenti, hogy – a hörcsögök kivételével – közös életteret biztosítunk más kisemlősökkel, táplálásuk pedig különös odafigyelést igényel.

Ha nincs elég időnk az állattársakkal való közös időtöltésre, vegyünk magunkhoz inkább díszmadarat. A szőrallergiások számára ideális megoldás, és nem igénylik állandóan a kétlábúak társaságát. Lehetőség szerint vegyük meg a legnagyobb kalitkát vagy madárházat, rendezzük be változatos módon, s ha tudjuk, engedjük ki őket naponta, hogy tudjanak szabadon repülni. Ha rendszeresen kommunikálunk velük, ideális kapcsolat alakítható ki velük – hívja fel a figyelmet a Fressnapf.

Még kevesebb interakciót kíván a haltartás, amely remek stresszoldó is egyben – elsősorban a felnőttek számára. Fontos persze a megfelelően berendezett akvárium, és a rendszeres, szakszerű gondoskodás, így a tisztítás és a víz minőségének gyakori ellenőrzése. Ne idegenkedjünk a hüllőktől sem, de ajánlatos, hogy mielőtt mondjuk gekkót, vagy kaméleont vennénk magunkhoz, érdeklődjünk a szakkereskedésekben, vagy olvassunk jobban utána könyvekben vagy az interneten, mert a tartásuk (például a terráriumban a fűtés-világítás biztosítása) fokozottabb figyelmet kíván.