„Ami kötelező feladatnak tűnt, az mára már természetes” – Interjú Méhes Edittel

Ember a tankönyv mögött interjúsorozatunkban Méhes Edittel, az Újgenerációs nyelvtankönyvek szerkesztőjével beszélgettem a szerkesztés kihívásairól, az infografikák hasznáról és az Újgenerációs nyelvtankönyvekről.

alt


Miben másak az általad szerkesztett/írt magyar irodalom és nyelv tankönyvek, mint a korábbiak? 

Eleve minden könyv más, nyilvánvalóan egy sorozat tagjai között is van különbség. Másféle munkamódszert igényel egy szerzői kéziratból készülő könyv, megint mást egy kiadói koncepción alapuló, és mást például egy kész mű átdolgozása. Így kár lenne valamiféle határvonalat húzni, és azt mondani, hogy eddig ilyenek voltak a könyvek, ezután meg mások lesznek. Ami mégis különbség, hogy az Újgenerációs taneszközök véglegesítését egyéves próbatanítás előzte meg, azaz a kísérleti könyveket egy éven át tanították szaktanárok az ország különböző pontjain, és a tanítási tapasztalataikat óráról órára rögzítették egy az intézet munkatársai által készített táblázatban. A könyvek alkotói pedig felhasználták a próbatanítók tapasztalatait a könyvek átdolgozása során. Nagyon fontosnak tartom ezt a próbaszakaszt, mert jelentős mértékben hozzájárult ahhoz, hogy a taneszközök jobbak, használhatóbbak legyenek a diákok számára. 

Milyenek a tanári visszajelzések? Vannak-e diákoktól visszajelzések?

A kísérleti könyveket használó, majd a könyvek Újgenerációs változatát is megismerő tanárok kifejezettem pozitívan fogadták a nyelvtankönyvek átdolgozását – azért őket említem, mert elsősorban tőlük érkeztek visszajelzések. Kiemelték a képesség- és munkamódszer szerint differenciáló feladatokat, a korábbinál rövidebb, tömörebb ismeretközlő szövegeket. Üdvözölték azokat az egyszerűsítéseket, amelyeket a tananyag könnyebb befogadhatósága érdekében tettünk. Dicsérték a látványos, jól áttekinthető, a lényeget kiemelő szakábrákat. A visszajelzésekből kiderült, utóbbiakat a diákok is kedvelik: egyre természetesebb számukra az információ képről/ábráról történő leolvasása majd feldolgozása. 

Mit tartasz a tankönyv legnagyobb erényének?

A magyarázó, rendszerező ábrák, infografikák és az ismeretközlő szöveg összhangját az egyes leckékben. A visszajelzések szerint is megtaláltuk a megfelelő arányt a szöveges és a képi didaktikai elemek között az utóbbiak számának növelésével. 

Miért ajánlod a tanárkollégáknak ezt a tankönyvet?

Tény, hogy mindenkinek van megszokott, megszeretett tankönyvsorozata, illetve az évek, évtizedek alatt alkalmazott tanítási módszereken sem könnyű mindig változtatni. Mégis azt mondom, hogy érdemes áttanulmányozni az Újgenerációs nyelvtankönyveket és munkafüzeteket, hiszen sok olyan  megoldás található bennük, amelyek segítségével folyamatosan fejleszthető a diákok szóbeli és írásbeli kifejezőkészsége, a kooperációs készségek, de az önálló tanulás, információszerzés is. A változatos szövegbázisra épülő szövegértést- és szövegalkotást fejlesztő gyakorlatok folyamatosan jelen vannak a sorozat taneszközeiben, azaz nem csupán az olvasás, a szövegértés és a fogalmazás témakörökhöz kapcsolódnak, hanem a nyelv szerkezetét tárgyaló leckék feladatai között is megtalálhatók.

alt


Mi volt a legnagyobb kihívás a munkád során? 

Ha most a közelmúltra, azaz az Újgenerációs könyvekre gondolsz, akkor mindenképpen az jelentette a legnagyobb kihívást, hogy a rendelkezésünkre álló szűkös időkeret alatt kellett átdolgoznunk a kísérleti könyveket úgy, hogy teljesüljön a próbatanítói véleményekben leírt jogos észrevételek mindegyike, de azért a szerzői koncepció alapjai is megmaradjanak, a könyvek feleljenek meg az érvényes tanterveknek, a kimeneti követelményeknek, és nem utolsó sorban használják, szeressék a diákok. 
    
Persze a korábbi években is akadtak bőven kihívások. Ezek többsége a tankönyvi szabályozással függött össze valamiféleképpen. Ilyen volt a 2012-es tantervek bevezetése, aminek következtében egyszerre kellett átdolgoznunk az új tantervnek megfelelően – hogy csak saját területemről beszéljek – minden 9. osztályos nyelvtan- és irodalomkönyvet. De ilyen volt a 2000-es évek második felében az a tankönyvrendelet, ami előírta többek között a képi és szöveges elemek arányát a tankönyvekben. Akkor is sok könyvhöz kellett egyszerre hozzányúlnunk viszonylag rövid idő alatt. Csak zárójelben jegyzem meg, hogy e rendeletet anno fenntartásokkal fogadta a szakma. De utólag azt kell mondanom, hogy mindenképpen szemléletformáló volt: a szerzők és szerkesztők tantárgytól függetlenül egy idő maguk is egyre nagyobb szerepet tulajdonítottak a kép- és ábraanyagnak. Ami akkor „kötelező” feladatnak tűnt, az mára már természetes, magától értetődő. 

Miért lettél tanár?

Az egyetem utolsó évében a tanítási gyakorlatot követően mondtam azt, hogy igen, ezt érdemes, jó csinálni. Ezt követően pár évig tanítottam, majd szerkesztőnek jelentkeztem a Műszaki Kiadóba. Ennek lassan két évtizede. Úgyhogy hiába vagyok magyar–történelem szakos középiskolai tanár a diplomám szerint, nagyképűség volna tanárnak nevezni magam, hiszen elsősorban szerkesztőként dolgoztam.  

Mi az, amit a tantárgyadban különösen szeretsz?

Nehéz olyat mondani, amit különösen szeretek, mivel számtalan dolgot tudnék megnevezni. Talán azt emelném ki, hogy a magyar nyelv és irodalom tantárgy azzal, hogy egyszerre tanít beszélni, olvasni, írni és gondolkodni olyan komplex feladatot tölt be, ami hozzájárul a többi tantárgy tanulásához, és közhelyszámba megy, de az életben való boldoguláshoz is. Ez egyben válasz a diákok által gyakran feltett, klasszikus „Miért tanuljuk, mi szükségünk lesz erre?” kérdésre is, hiszen a magyar nyelv és irodalom tanítása-tanulása során e komplex feladat maradéktalan megvalósítása az elsődleges függetlenül attól, hogy verset elemzünk, Mikszáth valamelyik novelláját olvassuk, vagy éppen a tudatos médiahasználatról tanulunk. Szerkesztőként pedig – a könyvkészítés folyamatában részt vevő kollégákkal együtt – olyan könyveket kell készítenünk, amelyek szemléletmódja maximálisan támogatja az említett feladatok teljesülését.

(A képeket Kaliczka Gabriella készítette.)

Kapcsolódó tartalmak

TanTrendi visszatekintő 2017 – Ember a tankönyv mögött interjúsorozat

Ember a tankönyv mögött interjúsorozatunkban igyekeztünk eddig talán ismeretlen oldalukról megmutatni az Újgenerációs tankönyvek szerzőit, szerkesztőit. Motivációkról, kihívásokról, nehézségekről, tankönyvírásról és sok egyébről beszélgettünk. A sorozatot 2018-ban is folytatjuk.