„Annak adja az Isten a sarkantyús csizmát, aki nem tud benne táncolni” – A néptánc pedagógiai jelentősége

A tradicionális tánc – mind a rituális, mind a néptánc – évszázadok óta minden egyes kultúra szerves részét képezi. Már őseink is tudták, hogy a mozgás, a ritmus ismerete kihat érzékszerveinkre, amelyek segítenek abban, hogy bizonyos készségeket könnyebben sajátíthassunk el.

A képen néptáncoló fiatalok láthatók.


Társadalmi átalakulás

A tánc a hagyományos kulturális miliőben a családi nevelés egyik sajátos eszköze volt. A modernizációs folyamatok, valamint a mindennapi tevékenységek átalakulásának hatására ez a hagyományos táncismeret kikopott a társadalomból. 

A közoktatási rendszerbe az 1990-es évek végén kezdett el integrálódni, ugyanis ebben a korszakban kezdték el bontakoztatni szárnyaikat az alapfokú művészeti iskolák. A foglalkozások többnyire a délutáni szakkörök keretei közé szorultak. A mindennapos iskolai testnevelés viszont újra fellendíthette a táncoktatást, s a legtöbb iskolában jelenleg is folyik néptánc-, moderntáncoktatás. 

A tánc és a személyiségfejlődés kapcsolata

Felgyorsult világunkban – a virtuális csatornáknak is köszönhetően – egyre gyakoribb probléma a gyerekek elszigetelődése, amely sok esetben társul mozgásszegény életmóddal, helytelen táplálkozással, sőt már gyakran kisiskolás korban is jelentkeznek a stressz hatásai. Sorozatos felmérések, konkrét esetek is igazolják, hogy megjelentek az érzelmek elfojtásából származó, a testi-lelki kontaktot kerülő viselkedésmódok. 

Az együttmozgás öröme, a tánc élménye olyan energiákat képes felszabadítani, amelyek segítenek abban, hogy életünk részévé váljon a folyamatos mozgástanulás. A társas együttlét, az egymáshoz történő alkalmazkodás az empátia mellett, türelemre, toleranciára is nevel. A párban és kis csoportokban elvégzett feladatok során a gyerekeknek figyelniük kell egymásra, segíteniük kell társaikat, s esetenként előre megtervezett irányítást is igényel. A kognitív képességek fejlesztése nagyban segíti a finommotoros mozgások fejlődését is. 

Hogyan oktassunk néptáncot? 

Fontos, hogy a magyar néptánc és népi kultúra iránti érdeklődést mélyítsük el a gyerekekben, ami nem valósulhat meg anélkül, hogy a táncot élővé tegyük. Tehát ne csak a koreografált színpadi elemeket tanulják meg, hanem el kell érnünk azt, hogy a néptánc bizonyos mértékig a gyerekek életformájának részévé váljon. Ez napjainkban sokkal nehezebb, mint régebben, hiszen akkoriban még nem kellett az embereket táncra tanítani (a mostani oktatási módszer értelmében), egyszerűen belenőttek a hagyományba. 

Mindenképpen figyelembe kell vennünk a gyermek nemét, korát, érdeklődési körét, és a helyet, ahol oktatjuk, hiszen a táncot sokféleképpen és sok helyen lehet tanítani: óvodában, iskolában, táborokban, táncházban, együttesekben, stb. Ezek mind másféle módszertant igényelnek. 

Néptánc az óvodában

Az óvodai néptánc oktatásról megoszlik a pedagógusok, tanárok véleménye. Sokan úgy vélik, hogy előnyös, ha a gyermek minél kisebb korban megismerkedik az alapokkal, mert akkor a későbbiekben nagyobb igénnyel fordulnak az ilyen típusú mozgások irányába. Ezzel szemben egyes oktatók azt az álláspontot képviselik, hogy az óvodásoknak inkább csak ismeretterjesztő jelleggel kellene bemutatni a „táncházat”, ahol népi játékokat, énekeket, hangszereket és kapcsolódó népszokásokat ismerhetnének meg. 

A mozgásos játékok rendszeres beiktatása, a nagymozgások és a beszéd fejlesztése az óvopedagógusok elsődleges feladatai közé tartoznak. Ezek a gyakorlatok nagyon jó kezdetei lehetek annak, hogy a gyermek lábába, fülébe „elültessük a csírát”. Óvodás korban a legtöbb gyermeknél még a mozgáskoordináció (nagymozgás, finommanipuláció, beszéd, magatartás-szocializáció) sincs teljesen kifejlődve, így nem feltétlenül élik meg sikerként az összetett tánclépéseket. A tánc tanulása hasonló az ábécé tanulásához: nem kezdhetjük el az olvasással, ha még a betűket sem ismerik. 

Néptánc az iskolában

Manapság egyre több iskolában kezdenek néptáncot tanítani. Az oktatás egyik alappillére itt is – mint más tantárgyaknál – hogy az oktató ne csak tudjon és szeressen táncolni, hanem képes legyen átadni az ismereteit. 

Az alsós osztályokban ne az legyen a cél, hogy hamar megtanítsunk bizonyos táncokat, hanem az, hogy a gyermekeket megtanítsuk mozogni, megszerettessük a táncot, és nem utolsó sorban a népi hagyományokról, jeles napokról, ünnepekről beszéljünk nekik. A népi játék és a néptáncoktatás nem csupán a mozgás fejlesztése és az ismeretanyag átadása, hanem egészséges közösségek kialakulásának lehetőségét rejtik magukban. 

Aki kedvet kapott a tánchoz…

Tánctanulás nem csak formális keretek között valósulhat meg. A tánciskolák és egyesületek mellett lehetőségünk van különböző táncházak látogatására is, ahol nem csak professzionális táncosokkal találkozhatunk, hanem egyszerű népzene kedvelőkkel is. Az ügyesebb táncosok ezeken az alkalmakon gyakran tanítanak meg nekünk alaplépéseket, egyszerűbb táncmozdulatokat, amiket a következő alkalommal már bátran bemutathatunk mi is. 

Néhány budapesti táncház helyszín: 

Szimpla táncház a Szimpla Kertben
Moldvai csángó táncház
Tázló klub
Fonó Budai Zeneház
Hétker Restrobar
Kobuci Kert