Apanapló 2.0 – avagy Mátyás vs Antigoné

Egy kamasz „fájdalmas” élete, a szülő szemével. Vaszta Pál személyes hangvételű naplóban kíséri nyomon fia útját a magyar szakgimnáziumi valóságban. Oktatásról, iskoláról, kamaszokról, apaságról: szülői szemmel.

alt


Erősen küzdünk Szophoklész Antigonéjával. Ez most egy kötelező olvasmány…

Nem egyszerű egy kamaszt rávenni, hogy bármit is elolvasson, de azt hiszem, ezzel aztán végképp megutálják az olvasást! Felnőtt aggyal és szókinccsel is nehezen vergődtem át rajta. Akkor képzeljük el azt a tizenéves srácot, akinek a Star Wars galaxis (jó esetben) összes kifejezése cikázik a fejében. 

Mindegy. A meló az meló, ha el kell olvasni, hát el kell olvasni. Már különböző furfangokon töröm a fejem, hogy mégis hogy fogom ezt beadagolni a kölöknek, amikor is egy szép vasárnap reggel (10 óra körül) kitámolyog a szobájából és közli, hogy mindent tud az Antigonéról. 

Na de várjunk csak, mikor is olvasta el? Hol voltam én akkor? És egyáltalán… Rafkós a gyerek. Bevallja töredelmesen, hogy letöltötte az NKP.hu-ról az idevágó anyagokat és azokat áttanulmányozta, megnézte és kijegyzetelte. Hát ez nem ér! Na jó, de! Nem hagyom magam. Na akkor halljuk csak, mi is ez a sztori? És belekezd:

„Az úgy van, hogy van két tesó, akik együtt gyakorolják a hatalmat felváltva. Vágod? Aztán az egyik úgy dönt, hogy ááá… ő inkább marad mégis király és nem osztozik. Eddig okés? Na ettől begorombul a másik csákó és levágják egymást. Bumm head shot. Na, aztán az új király megtiltja, hogy ezt az agresszív kollégát eltemessék, mert mégis csak neki esett a királynak, mint bolond tehén az anyjának. LOL. Na akkor jön ez az Antigoné nevű spiné, aki ezeknek a húguk és mégiscsak eltemeti a tesóját. Na ezen a király úgy bepöccen, hogy halálra ítéli a nőt. Na, az meg jól öngyilkos lesz a cellájában, amitől a király fia, aki a nő pasija, szintén megöli magát. Ezen meg úgy megkeseredik a királyné, hogy ő is megöli magát. Na szóval, mindenki meghal és senki sem boldog. Na ettől tragédia a tragédia. Vágod?”

Csak kapkodom a fejem, de „vágom”. Illetve, így még nem hallottam, de mindenesetre stimmel. Szóval, lefordította magának magyarról-magyarra és bevágta. Na, akkor mi értelme ezt a könyvet erőltetni? Kérdezem, most még nyugodtan…

Végső érvként előhúzom az aduászt: Azt ugye tudod, hogy ez érettségi tétel lesz?

A válasz nem késik: LOL.

Asszem, végre valahogy fel kellene nőnöm ehhez az apaszerephez.

Vaszta Pál