Autizmusról – gyerekeknek

Lehet-e, kell-e beszélni gyerekeknek az autizmusról? Mindkét kérdésre – szakértők véleménye és a mindennapi élethelyzetek tanulságai nyomán – egyértelműen igen a válasz: lehet is, kell is. De pontosan mit? És hogyan? Mindebben sokat segíthet Stefanik Krisztina Csillagbusz című könyve.

alt


Tudományos tények – gyereknyelven

Misi és Dorka kisiskolások, osztálytársak. Misi számos kudarc tapasztalatával bíró autista kisfiú, Dorka pedig szeretné jobban megérteni, hogy pajtása miért nem olyan, mint a többi gyerek. A Csillagbusz az ő barátságuk története révén azt a folyamatot mutatja be, amelynek során a nyitottság és érdeklődés – sőt, az osztálytársak körében tapasztalható esetleges idegenkedés – valódi megértéssé, elfogadássá válhat. A történet szerint Misi különleges – de Dorka is az. Misi szavai szerint azért, „mert tud másként látni engem.”

A Csillagbusz története a gyerekek nyelvén íródott, de tudományos tényeken és szakismereten alapul. Főként olyan – tipikusan fejlődő – alsó tagozatosoknak szól, akiknek van autizmussal élő osztálytársuk (de az olvasói visszajelzésekből az derül ki, hogy sikerrel alkalmazták már egyes óvodai csoportokban is). A könyv egyaránt alkalmas önálló olvasásra, csoportmunkára – emellett kiváló anyagot nyújthat beszélgetőkörök, napközis foglalkozások, tematikus osztályprogramok témáihoz is.

Hogy ezekre mekkora szükség van, jól mutatják Stefanik Krisztina interjúban elhangzott, gyakran idézett mondatai is: „Szeretik azt mondani, hogy az autizmussal élő emberek nem értik jól a társas világot, ami gyakran így is van, ugyanakkor a többségi társas világ sem érti az autizmussal élőket. Ha valakit nem értünk, vagy ha a megszokottól eltérően viselkedik, akkor nagyon gyakran bántással végződik, pusztán a meg nem értés miatt.”

A könyv tehát „láthatóvá teszi” a problémát, mintát ad arra, hogyan lehet és érdemes beszélni róla – sőt, sok esetben megoldási javaslatokat is nyújt az esetlegesen felmerülő problémás helyzetek megoldására. Ebből adódóan kiváló módszertani segédanyag a pedagógusok számára is – annál is inkább, mivel e korosztály érzékenyítéséhez, szemléletformálásához eddig nem állt rendelkezésre ehhez hasonló segédanyag. Vélhetően ez is hozzájárult ahhoz a kezdeményezéshez, melynek révén a Magyar Tudományos Akadémia támogatásával a könyv hatásvizsgálatát célzó kutatás is indult, sőt módszertani ajánlás is készül a könyvet használó pedagógusok számára is (utóbbi az autizmussal élő gyerekek befogadását elősegítő foglalkozások felépítéséhez nyújt majd segítséget). 

Néhány adat – és ami ezek mögött van 

A könyvet a Magyar Gyerekkönyv Fórum (HUBBY) az Év gyerekkönyve díj 2016 nyertesének választotta (a 2017-es Ünnepi Könyvhéten), Innováció kategóriában. Szerzője Stefanik Krisztina pszichológus, autizmus-szakértő, a Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Kar tudományos és nemzetközi dékánhelyettese. A kiadvány létrejöttét az AutiSpektrum Egyesület kezdeményezte, illusztrációit Bartos Erika készítette.

Tehát nemrégiben megjelent, fontos szakmai újításokat tartalmazó könyvről beszélünk – amelynek koncepcióját a szakértők példaértékűnek, követendőnek tartanak. A művet több évtizedes tapasztalattal rendelkező, elismert szakember írta – olyan szervezet felkérésére, amelynek tagjai pontosan érzékelték, milyen hiányt tölthet be egy ilyen kiadvány. „Az egyesület iskolákban tart szemléletformáló órákat. Az AOSZ (Autisták Országos Szövetsége) animátor programját felsősök és középiskolások részére dolgozták ki, de engem többször hívtak alsó tagozatosokhoz is. Ilyenkor mindig hiányát éreztem valami segédanyagnak, ami ezen korosztály számára is befogadhatóvá tenné, hogy mi is az az autizmus. Így jött a könyv ötlete” – fogalmazta meg egy vele készült interjúban Brokés Judit, AutiSpektrum Egyesület elnöke. 

Az illusztrációkat közismert, népszerű és az ilyen típusú, „segítő könyvek” – például a Szívkatéterezésre várok, a Meggyógyult a szívem, az Őrangyal – létrejötténél gyakran és elkötelezetten bábáskodó Bartos Erika készítette. (Talán kevesebben tudják róla, hogy 2014-ben az Emberi Erőforrások Pro Voluntarius oklevelében részesült ilyen irányú karitatív tevékenységéért.)

A sokrétű szakmai és emberi összefogás nyomán talán nem is meglepő a kötet népszerűsége: immáron szükségessé vált a könyv többedik utánnyomása is. (Érdemes felkeresni az egyesület honlapját, Facebook-oldalát!) 

Segítő és érzékenyítő könyvek – miért fontosak?

A fenti adatok ismeretében joggal bízhatunk abban, hogy egyre kevésbé kérdőjeleződik meg az ilyen típusú kiadványok létjogosultsága, sőt szükségessége. Annál is inkább, mert olyan sajátos ismereteket adnak, amelyekre egy „általános érvényű”, vagy túl tág témakört érintő történet nem feltétlenül alkalmas. „A toleranciára, empátiára nevelés olyan törekvése a gyerekirodalomnak, amely szerencsés esetben észre sem vehető, csak megtörténik a mese varázslatával. Az érzékenyítés nehéz feladat: egyszerűen, érthetően és őszintén kell beszélni olyan problémákról, amelyek bonyolultak, nem ritkán felfoghatatlanok és sok fájdalommal járnak” – elemezte a problémát a Csillagbusz méltatása során Varga Betti irodalomkritikus. 

A szakember szerint azonban szerencsére számos olyan tendencia ismeretes, amely segítséget nyújthat a probléma megoldásában: „Az utóbbi években egyre több kezdeményezés próbál segítséget adni a családoknak, hogy feldolgozzák a velük történteket, elfogadják, ha együtt kell élniük egy komoly betegséggel, illetve azoknak is segíteni, akik érteni szeretnék, miért más a szomszéd gyerek, miért kell több türelem az egyik osztálytárshoz, miért hiányzik valaki olyan sokat az oviból.”