Az aggok háza

Az aggról, erről az elaggott szavunkról szólok ma. Bár az eredetét, ezért a leszármazottjait is bizonytalanság veszi körül, de a sokat látott agg-ok idősotthonában, az aggok házában mégis jól megfér minden agg egymással. Hogy én mit keresek itt, ebben a dermedt szentélyben, mindjárt kiderül.

alt


Az agg szóról, amely mára már a hétköznapi beszédből kiveszett, és imígyen választékossá is vált a mai nyelvhasználók számára, a nagyon régi vagy az igen öreg jut elsőre eszünkbe. Nem véletlenül. 

Az aggódik szavunk viszont ennél ma is sokkal közkeletűbb, így nekünk is ismerősebben cseng. Lenne-e bármi köze is az aggodalomnak az aggá, időssé, öreggé váláshoz? Hát persze. Vagyis szerintem igen. De ne szaladjunk ennyire előre. 

Aki kíváncsi…

Aki kíváncsi, hamar megöregszik. Hatalmas bölcsesség ez a vágyból, óhajból, kívánásból levezetve, akkor is, ha a gondolat, amely öntudatlanul, de annál bölcsebben magyar közmondássá vált, a messzi és ismeretlen keletről is származik. 

No de nem csak ő, a kíváncsi lesz az idő foglya a saját döntéséből következően, hanem az is, aki folyton aggályoskodik, aki mindennel szemben aggályokat támaszt, vagy mindig mindenen aggódik, sőt, szüntelenül aggodalmaskodik. Hát az is hamarabb „elaggik”, kérem szépen, régiesen szólva. 

Az aggá váló ember képzővel kódolt, aggódó, aktívan passzív szenvedése és elaggó, passzívan aktív közbenjárása, ahogy az állapotigék kapcsán erről már olvashattatok itt, de még az a sok-sok pozitív aggódás, féltő-szerető aggodalom mint tartós állapot is bizonnyal igen hamar tisztes őszes halántékot és deres hajszálakat növeszt. 

Aggaszt-e, aki akaszt?

Az aggat, aggaszt vonzó származék is lehetne az aggik szó családjának szeleburdi keveredésében. Az aggat ugyanis nem csupán egymás után, egyre-másra akaszt, aggaszt, vagyis akasztgat, hanem ’útban van, zavar’ jelentésben is él. De ennek még sincs köze az agghoz, mert máshonnan származik: ez is csak akadéknak van, azé’ aggat, ahogy nagyapám mondta, az ak-gat szó k-g hangtalálkozását zöngésség szerint, regresszíven hasonítva ösztönösen, mit sem gondolva erről az igen fontos mozzanatról, no és persze egy cseppet sem aggódva.

Az aggastyán, aki korát és szerelvényét tekintve pontosan illik a ’nagyon öreg’ jelentéshez, meg még inkább érdekes. Források szerint ez csupán néhai szójáték vagy szófacsarás lenne, és az Ágoston-rendi szakállas – nem vicc – remeték, pontosabban az augustianus szerzetesek neve rejlik mögötte. Az eredeti agghoz nyelvtörténeti köze valóban nincs innentől, ha a nyelvi humort és leleményt nem számoljuk, ami minden kor csodája, bújócskája és szórejteke.

Hát ezeken töprenkedtem, ezért töpörödtem ma aggódó aggá magam az aggok házában, ahol aggastyánokból egy lelket sem találtam, hacsak magam nem váltam időközben azzá.