Az élethosszig tartó tanulásról egy film tükrében

Ön mit tenne, ha holnap reggel ugyanerre a napra ébredne? És ha történetesen ez élete leglaposabb, legunalmasabb, legrosszabb napja? Sose tudná biztosan, hogy vége szakadna, újra és újra körbefordulna, mint a hörcsög kereke. Tanuljon Ön is Phil Connorstól az Idétlen időkig mogorva és fásult főhősétől!

A képen a filmben szereplő rádiós óra látható.

Cikkünkben azzal számolunk, hogy az olvasó ismeri a film történetét, és ha csak homályosan is emlékszik a részletekre, a történet nagy képe a fejében él. Ha esetleg mégsem látta volna ezt a kiváló holywoodi alkotást, javasoljuk, hogy tájékozódjon itt.

Philnek a film elején biztos tudása van arról, hogy a pennsylvaniai Punxsutawney a világ legunalmasabb helye, ezért a helyzet, amibe csöppen, eleinte a legrosszabb rémálomnak tűnik. Sokszor tapasztalhatjuk mi is, hogy a saját megrögzött szemléletünk, magabiztos világképünk a legfőbb akadálya a saját szellemi előrelépésünknek. A tanulás a bizonytalanságban kezdődik el, persze a hétköznapokban nem kell az összezavarodottságig vagy a kétségbeesésig eljutni, mint a filmben, de felfedezni és feltárni valami újat csak akkor tudunk, ha sötétben tapogatódzunk, és úgy érezzük, maradt még mindig a térképen „fehér folt”.

Az Idétlen időkig főhőse a tanulási folyamat során hibát hibára halmoz, rengeteg rossz elképzelését, beidegződését, szokását fel kell adnia. Azt, hogy minden hiba lehetőség a tanulásra, a legújabb pszichológiai kutatások is igazolják. Sok szempontból érdekes lenne, ha az iskolarendszerben a hibázásért nem büntetés járna, hanem a tanár és a diák is felfedezné benne a lehetőséget a kreatív továbblépésre.

Az Idétlen időkig című filmben az is izgalmas lehet, hogy sokban hasonlít a forgatókönyv logikája a számítógépes játékokéra. Hiszen gyakorlatilag Phil egy szinten (egy „levelen”) ragad és nem tud tovább lépni, amíg nem teljesíti azt a feltételt, hogy élete leglaposabb napjából élete legmeghatározóbb napja legyen. Újra és újra játszik, újra töltődnek az életei, és a sok-sok kezdeti lehetőségből folyamatosan talál rá a saját útjára, azaz a tág és szabad kísérletezéstől eljut addig a megoldásig, ami igazán az övé. Az élethosszig tartó tanulás szinte elképzelhetetlen a motiváció fenntartása nélkül, ezért érdemes ezt a folyamatot magunknak is játékosítással fűszerezni. A túlzásba vitt számítógépes játék függőséget is okozhat, de egy más megközelítésből az (online) játszás révén, a játékos szemléletmód által esélyünk lehet jobb hellyé tenni a világot. A számítógépes játékos minden kudarc esetén újra és újra próbálkozik, amíg nem éri el a célt, ezzel szemben a valós életben egy-egy akadály olyan elkeserítőnek tűnhet, hogy zsákutcaként kezeljük, ahelyett, hogy más megközelítéssel, de újra megkíséreljük a célunkat elérni. Akit a téma bővebben is érdekel, annak ajánljuk az alábbi a TED előadást.

 

Természetesen, nekünk hétköznapi embereknek nincs lehetőségünk időhurokba akadni, nincs módunk ugyanazt a napot ismételni 34 évig, de Phil Connors példája felér egy biztatással: tanulhatunk a hibáinkból, sőt hibáink révén akár új fényben láthatunk bizonyos dolgokat, új szokásokat sajátíthatunk el, lecserélhetjük régi, szükségtelenné kopott mintáinkat, és rátalálhatunk a tanulásnak az alkotó dimenziójára, ami a szó legjobb értelmében életművésszé tesz minket.