Az érzékenyítés fortélyai

Számos osztályban találkozhatunk azzal, hogy a különleges gyerekek nehezen tudnak beilleszkedni a közösségbe, hiszen viselkedésüket társaik gyakran nem tudják mire vélni. Pedagógusként fontos szerepünk van abban, hogy a diákok elfogadóan álljanak egymás „másságához”, viszont figyelmet kell fordítanunk arra, hogy segítő szándékunk ne süljön el fordítva.

alt


Sokféle szempontból lehet valaki különleges egy osztályközösségben. Lehet más anyanyelvű, aki hirtelen magyar közegbe került, autizmus spektrumon érintett, hiperaktív, tanulási nehézséggel küzdő, vagy éppen nagyon szorongó gyerek. Közös vonásuk, hogy időnként a környezetük nehezen érti, hogy ők miért viselkednek másképp, miért okoz számukra nehézséget az, ami másnak magától értetődő. A meg nem értettség hozzájárulhat ahhoz, hogy az adott diák perifériára sodródjon és kirekesztettséget éljen meg. 

Az érzékenyítés célja, hogy indirekt eszközökkel ellensúlyozza ezt a folyamatot, amiben az osztály és a fiatal egyaránt károsodik. Az érzékenyítés külön figyelmet jelent, amit a gyerek közösségben betöltött szerepére fordítunk. Ennek segítségével abban segítjük a többieket, hogy jobban átlássák a másik helyzetét, megértsék viselkedésének okát és személyiségét elfogadják. 

Tanárok és diákok érzékenyítése 

Egy osztályban az elfogadás, mint érték kiépítésének egyik leghitelesebb, közvetett eszköze, ha a pedagógusok tudnak mintát mutatni és megértően reagálni. Például, ha a tanárokat is bosszantja az, ahogy a hiperaktív gyerek impulzívan közbeszól az órán, a tanulók is nehezen lesznek türelmesek vele. Az érzékenyítésnek tanácsos kiterjednie az adott fiatalt tanító tanárokra is, például egy esetmegbeszélő alkalom keretein belül. 

Elfogadó légkör megteremtése

Ha úgy döntünk, hogy szeretnénk egy érzékenyítő órát tartani, azt gondosan meg kell terveznünk. Gondoljuk végig, hogy az osztály hogyan viszonyul az adott gyerekhez, mik azok a helyzetek, amik negatív érzéseket váltanak ki belőlük, s mik azok, amikor jól kijönnek egymással. Ez segít nekünk abban, hogy mire helyezzük a fókuszt. 

Az érzékenyítő óra nem a diák kibeszélése az osztály előtt! Ezért kerülni kell, hogy konkrét személyről szóljon, inkább általánosságban közelítsük meg a témát. Videók vagy mesék segíthetnek nekünk a beszélgetés elindításában, s könnyebb egy szereplőről beszélni, mint egy jelenlévőről. 

Ennek feltétele, hogy képesek legyünk bizalmi légkört létrehozni, ami során a fiatalok végighallgatják egymást, és megnyilvánulásaik során nem lesznek címkézőek. Így el tudjuk kerülni az érzelmi sérülést. 

A beszélgetés során mi se használjunk címkéket, hogy hiperaktív, autista, vagy szorongó. Törekedjünk arra, hogy általánosan fogalmazzuk, például „nehezebben tud odafigyelni, ezért nála előfordul, hogy közbeszól vagy elkalandozik.” A hangsúlyt arra tegyük, hogy ez a viselkedés nem ártó szándékú, nem direkt történik az esetek nagy részében. 

Az együttérzés létrejötte

Az érzékenyítés célja, hogy empátiás megértés alakuljon ki a diákok között. Ehhez a beszélgetés mellett, az érzelmek szintjét kell megérintenünk. Így a gyerekeknek lesz benyomásuk arról, hogy milyen élmény megélni a másság miatti kirekesztettséget. A kívülállóságot modellezhetjük játékok (Például ezzel: elfogadni vagy elutasítani) során, amiket feldolgozva a reflexió során beszélhetünk az érzésekről.  

Szakemberek bevonása

Ha érzékenyítő órát tervezünk, gondoljuk végig, hogy milyen lehetőségeink vannak olyan szakemberek bevonására, akik hitelesen tudják közvetíteni egy-egy állapot jellemzőit. Lehet ő az intézménybe kijáró gyógypedagógus vagy az iskolapszichológus is. 

A közösen tartott órából sokat profitálhat a közösség, hiszen erősíti a bizalmi légkört egy olyan beszélgetés, ami azt hangsúlyozza, hogy mindenkinek vannak értékei, amik az osztály elengedhetetlen részeit alkotják.

(A szerző tanácsadó szakpszichológus)