Az eszköz önmagában nem elég: Interjú Dr. Tóth-Mózer Szilvia, IKT módszertani szakértővel

Az információs és kommunikációs technológiák (továbbiakban IKT) használata az oktatásban a modern pedagóguskompetenciák egyik alapköve, ami sokunknak jelent egy újabb megtanulandó területet. Dr. Tóth-Mózer Szilvia, IKT módszertani szakértővel beszélgettem arról, hogy az informatikai eszközök hogyan illeszthetők be a tanítási gyakorlatba.

alt


Pszichológusként és pedagógusként keltette fel Dr. Tóth-Mózer Szilvia érdeklődését a digitális nemzedékhez fűződő ambivalens viszony. A szakemberek egyaránt fogalmaztak meg félelmeket, fenntartásokat az informatikai eszközök korában felnövő fiatalokkal kapcsolatban, és fordultak hurráoptimizmussal az internet lehetőségei felé. Szilvia 2014-es doktori kutatásában vizsgálta a középiskolások internethasználati és tanulási preferenciáit, énképüket és digitális kompetenciáikat. Pedagógusképzésben oktatja az IKT eszközök használatát, illetve korábban mentorált gyakorló pedagógusokat is.

Milyen hozzáadott értéke lehet az IKT eszközöknek a tanítás során? 

Az IKT eszközök használata során a diák aktív szereplőjévé válik a tanítási-tanulási folyamatnak. Például, ha tanóra végén szeretnék meggyőződni arról, hogy mennyire sikerült a tanulóknak megérteniük a tananyagot, ezt tehetjük úgy is, hogy felteszünk pár ellenőrző kérdést, amire szóban felel egy-két diák, vagy tehetjük azt is, hogy mindenki kitölt egy tesztet a Socrative alkalmazásban, aminek az eredményeit azonnal látjuk. Utóbbi előnye, hogy nem pár válasz alapján alkotunk benyomást a megértés szintjéről, hanem az egész csoportot fel tudjuk mérni. 

Az IKT eszközök használata megfontolt előkészítést igényel, annak érdekében, hogy módszertanilag megfelelően illesszük be a tanóra kereteibe. Hozzáadott értéke akkor lesz, ha nem önmagában használunk egy eszközt, hanem ha egy meghatározott cél érdekében alkalmazzuk. 

Hogyan viszonyulnak a pedagógusok az eszközök használatához? 

A képzések során a gyakorlati tapasztalatról írt reflexiókban többször megjelentek olyan önsztereotípiák, hogy „Én nem értek a számítógépekhez.” „Ez nem megy nekem, mert nő vagyok, vagy, mert idősebb vagyok.”. Azt láttam, hogy ez a hozzáállás átformálható kellő kreativitással és motivációval. A tanárok számára időnként kényelmetlen helyzetet teremt, hogy ügyetlenkednek a technika előkészítésével egy osztály előtt és tartanak attól, hogy a tanulók előtt inkompetensnek tűnnek. 

Gyakran szokás kérdése, hogy valakinek mennyire állnak kézre az informatikai eszközök. Annak, aki a mindennapi életében is online naptárt használ, vagy digitálisan tárolja az óravázlatait, könnyebben beépülnek az IKT eszközök az óráiba is. Valóban időigényes kialakítani egy olyan rendszert, ami kellően praktikus, viszont megtérül a befektetett energia azzal, ha rendszerezetten tároljuk anyagainkat, mert könnyen újrahasználhatjuk, és módosíthatjuk őket. Az újdonságokkal kapcsolatos ellenérzések megjelenése természetes, azonban megváltoztatható, ha valaki szívesen próbálkozik és felvállalja az ezzel járó bizonytalanságot. 

Milyen a diákok hozzáállása az IKT eszközökhöz? 

Első feltételezésünk az lenne, hogy diákok repesve várják az online felületeket a tanulásban, hiszen olyan sok időt töltenek a számítógép vagy az okostelefon előtt. Ezzel szemben az a tapasztalat, hogy a diákok egyoldalúan használják a technológiát. Saját céljaik érdekében szívesen készítenek montázst, vagy keresnek youtube videót, viszont az, hogy ezt a tanulás érdekében is megtehetnék, nem feltétlenül jut eszükbe. Így nem is lehet elvárni tőlük, hogy önmaguktól keressenek tanulást támogató IKT eszközöket. 

alt


Tanórán az IKT eszközök önmagukban nem oldják meg a diákok motivációjának kérdését. A kezdeti varázs könnyen elmúlhat, hiszen mégis csak tanulásra szeretnénk használni azt, amiben ők korábban inkább kedvüket lelték. Mindazonáltal a tanulás is lehet élmény. A jól megválasztott IKT eszköz aktivitásra sarkall, amivel szemben lehet ellenállásra számítani, hiszen nem csak a pedagógus lép ki ezzel a frontális oktatás komfortzónájából, hanem a diák is. A fiatalok hamar átlátják, ha nem volt értelme az eszköz használatának, ezért kritikusak ezek bevezetésével. 

Megoldást jelentenek-e a digitális eszközök a generációs szakadék áthidalására?

Úgy látom, hogy a különböző generációk között elsősorban a digitális eszközök használatának mennyiségében van különbség. Ez nem feltétlenül függ össze azzal, hogy ki mikor született, egyéni preferenciák mentén élhet olyan húszas éveiben járó Y generációs, aki nincs fent a Facebookon. Ezt nem szabad elfelejtenünk, ha generációs általánosításokban gondolkodunk. Minden korban van az a szimpatikus tanár, aki érdeklődést mutat a fiatalok világa iránt, és aki ismeri az általuk használt nyelvet. Ennek jelenleg új szelete az internethasználat: ha például egy facebook-csoportban megengedhető (nyilván megfelelő keretek között) egy fiatalokhoz közelebb álló kommunikációs forma, például a mémek, használata, az segítheti a kapcsolat építését. 

Hogyan lehet elsajátítani az IKT eszközök használatát?  

Az egyetemi tanárképzésben már külön kurzusokon oktatják az IKT eszközök használatát. Az önképzésre is több lehetőség adott. A Digitális Témahét webináriumaiban több előadás is látható az eszközökről. Rengeteg eszköz és oktatási anyag áll rendelkezésre. 

Milyen technikai felszereltségre van szükség az IKT eszközök rendszeres használatához? 

Intézményi szinten legfontosabb a megbízható Wifi hálózat kiépítése, amire a diákok is tudnak kapcsolódni. Az eszközök terén más országokban kísérleteznek olyan állami programokkal, amelynek keretében tabletekkel látják el a tanulókat, ami hatalmas beruházást jelent, ezért nehezen kivitelezhető és fenntartható. Sok fiatalnak viszont ott van a zsebében az okostelefon, ami használható lenne a tanítás során is, ha a pedagógusok ráirányítják a figyelmüket a megfelelő alkalmazásokra, illetve a tanulásszervezés során módszertanilag releváns módon alkalmazzák ezeket. A megbízható technikai háttér megléte szükséges, emellett tudjuk használni azt is, ami már a diákok rendelkezésére áll.