Az észt „tigris” az oktatásban is az élre tör

Új Finnországnak is nevezik Észtországot, amelynek diákjai évek óta kiugró eredményeket érnek el a különböző kompetenciateszteken. A kis balti államban azt állítják, szó sincs semmiféle csodáról. Viszont nekik is megvan a maguk baja.

alt


Észt modell?

Nem téved nagyot az, aki a minőségi oktatás nyomai után kutatva a skandináv országokban, vagy a Távol-Keleten kezd el keresgélni, hiszen a finn, a szingapúri vagy éppen a dél-koreai tanulók hagyományosan jól teljesítenek a PISA-teszteken. Kevesebbeknek jutna eszébe az apró Észtország, amely azonban a „surranópályán” folyamatosan közelít a világelit felé. A finneket ugyanúgy a PISA-eredmények „tették térképre” jó 15 éve, ahogy az most az észtek esetében is történik.

Pedig Észtországnak nem kis hátrányt kellett ledolgoznia, hogy kivívja magának azt az elismerést, hogy ma a legjobb oktatási rendszerrel rendelkező országok között tartsuk számon. Az 1,3 millió lakosú balti állam bő negyedszázada kiáltotta ki függetlenségét a Szovjetuniótól. Az önálló balti államban az államnyelv és az oktatás nyelve egyaránt az észt lett, s bár az észt iskolákban tanuló diákok ötöde orosz anyanyelvű – akik jellemzően rosszabbul teljesítenek észt anyanyelvű társaikhoz képest a felméréseken –, és a kulturális sokszínűség sok kihívással jár, az észt oktatási rendszernek a csodájára járnak, amelynek két kulcseleme az egyenlőség és a komprehenzív iskolarendszer.

Nézzük is meg, hogyan épül fel az észt iskolarendszer. Az iskola előtti nevelés-oktatás 18 hónapos kortól kezdődik, bölcsődébe 3 éves korukig, míg óvodába 3-7 éves koruk között járhatnak az észt gyermekek. Észtországban már egy ideje 9 éves a kötelező alapfokú oktatás (észtül: põhikool), amely három szakaszra különíthető el (1-3., 4-6., 7-9.), ezek végén, tehát a 3., 6. és 9. évfolyam végeztével a diákoknak vizsgát kell tenniük; a tankötelezettség az alapfokú képzés befejezéséig, vagy 17 éves korig tart, bizonyos esetekben pedig engedélyezett az otthon tanítás, bár nem igazán elterjedt. Észtországban szabad iskolaválasztás van, az értékelés ötfokozatú skálán zajlik.

A 9 évfolyam elvégzését követően a diákok dönthetnek, hogy gimnáziumban vagy szakközépiskolában akarják folytatni tanulmányaikat. A középfokú bizonyítvány megszerzése már önkéntes, az állami és önkormányzati iskolákban ingyenes – olvasható a Magyarországi Észt Intézet honlapján. A gimnáziumok többsége (272) önkormányzati fenntartású, három állami kezelésű, és létezik hat magángimnázium, míg a szakiskolák esetén az arány megfordul: 75 állami, 4 önkormányzati és 10 magánfinanszírozású van.

A gimnáziumban az öt kötelező vizsgatárgyból legalább kettőt állami vizsgaként kell letenni, az anyanyelvi vizsga viszont mindenki számára kötelező – azt a diák saját maga választja meg, hogy hány tárgyból szeretne állami vizsgát tenni. De a középfokú szakoktatásban tanulók is tehetnek érettségit, amellyel megnyílik előttük az út az egyetemek és a szakmai felsőoktatás felé. A felsőoktatási képzés három fokozatú (BA, MA, doktori), a legrégebbi és legnagyobb presztízzsel bíró egyetem a Tartui, amely 1632-ben nyitotta meg kapuit.

Egyenlő az egyenlőek között

A washingtoni National Center on Education and the Economy igazgatója, Marc Tucker azt fejtegeti, hogy Észtország a Szovjetunió bukása után nem cserélte le oktatási rendszerét, mindössze annyit tett, hogy minden diákjának ugyanúgy, ahogy az előző rendszer, egyenlő feltételeket biztosított az oktatás terén. A 2012-es PISA-felmérésen a legszegényebb családok gyermekeinek több mint harmada került be a legjobban teljesítők közé matematikából, míg a 2015-ös teszten természettudományból ugyanez az arány 48 százalék volt, amellyel Észtország Európában az első, a világon pedig a hatodik lett. A családi háttér alig (8 százalék) határozza meg a tanulói eredményeket.

Érdemes tantárgyakra lebontva megnézni, mennyire brillíroznak az észt diákok a legfejlettebb országokban élő társaikkal összevetve. Természettudományból Szingapúr és Japán fiataljai mögött a képzeletbeli dobogó legalsó fokát szerezték meg a globális rangsorban, matematikából – második legjobb európai országként, Svájc mögött – a 9. helyen végeztek, míg szövegértésből – amelyben a legtöbbet fejlődtek, különösen a fiúk – hatodikak lettek. Természettudományból az észt diákok 13,5 százaléka került a legjobban teljesítők közé (az OECD-átlag 8 százalék), míg matematikából ugyanez az arány 14,2 százalék (az OECD-átlag 10,7 százalék). Ha azt hinnénk, hogy az észtek mindenüket feláldozzák a jó tanulói eredményekért, nagyot tévedünk: az észt diákok átlagosan 1527 percet töltenek az iskolában tanulással, ami elmarad a legtöbb OECD-ország átlagától.

E-stonia    

Az oktatás az állam és az önkormányzatok számára a legnehezebb időszakban is prioritás maradt. Az észt Oktatási és Tudományos Minisztérium adatai szerint 2005 és 2012 között – azaz a világgazdasági válság nagy részében – 30 százalékkal nőtt az egy diákra jutó kiadás, miközben 2011 és 2016 között 40 százalékkal emelkedtek a pedagógusi bérek.

A tanárok (és az iskolák) emellett nagyfokú autonómiát élveznek. Az észt oktatás másik fontos eleme a komprehenzívvé alakított iskolarendszer. A gyerekeket nem különítik el egymástól tanulmányi eredményeik vagy családjaik jövedelmi helyzete szerint, így szinte biztos, hogy nem alakulnak ki eltérő minőségű iskolák. Fontos szempont emellett a tehetséggondozás és a felzárkóztatás. A minisztérium adatai szerint több számítógép van a vidéki iskolákban és azokban a tanintézményekben, ahova több alacsony jövedelmű családból származó diák jár, mint a városi iskolákban. 

A példát nem véletlenül említettük, hiszen Észtország ma már digitális világhatalommá küzdötte fel magát. Minden az adóbevallás digitalizálásával kezdődött 2000-ben, öt évvel később bevezették az elektronikus szavazást (a 2011-es parlamenti választásokon a szavazatok negyede online érkezett be), s ma már a legtöbb ügy az egészségügytől kezdve a rendőrségin át az interneten történik – akár az anyakönyvezés is. Ma már létezik e-állampolgárság, sőt hamarosan bevezethetik az estcoint, az ország új digitális valutáját. Nem véletlen, hogy a felmérések szerint a  legjobban teljesítő 15 éves diákok 12,5 százaléka az IT területén szeretne dolgozni. 

Ez azonban azt is jelenti, hogy egyre kevesebben akarnak tanárnak állni, ami elapasztja az utánpótlást, s ez a demográfiai változások mellett (Észtország lakosságának 5 százalékát vesztette el a 2004-es uniós csatlakozás óta) komoly kihívás elé állítja a balti államot. További probléma, hogy az észt tanárok még most is a legrosszabbul fizetettek között vannak egész Európában. S bár a tanárképzést teljesen átalakították a Tartui Egyetemen, hogy minél nagyobb hangsúlyt helyezzenek a kritikai gondolkodásra és a kommunikációra a tényismeretekkel szemben, az áttörésre – azaz hogy ez a mindennapokban is megjelenjen – még várni kell, a hagyományos észt oktatási rendszer nagyrészt ugyanúgy a frontális modellt követi, és kevesebb figyelmet fordít az ún. soft skillek fejlesztésére.