Az ideális tanár (3.)

Álomtanár. Ideális tanár. A szavak jelentőségén, súlyán elgondolkodva mindenki másra gondol. Hiszen a humán tárgyak oktatói lehetnek-e álomtanárok azok számára, akik a reálban jobbak. Mitől álomtanár az álomtanár? Haverkodik vagy tiszteletet vív ki? Szigorú, engedékeny vagy inkább tudatos? Figyelem! Szubjektív képsorok következnek.

alt


Az ideális tanár egyik legfontosabb tulajdonsága, hogy szeresse a diákságot és a szakmáját/szakterületét. Sajnos az elmúlt évtizedekben a diplomahalmozás, a „Csak legyen valamilyen diplomád, fiam!” elv alapján számtalan fiatal szerzett tanári képesítést, elhivatottság nélkül, előfordul olyan is, hogy már a pályakezdő pedagógusok is türelmetlenül kiabálnak a gyerekekkel. Ezért is lenne fontos, hogy az a személy, aki a gyerekeinkkel igen korán, a legtöbb időt tölti – intézményes kereteken belül –, türelmes, gyerekcentrikus személy legyen. (Rossz belegondolni abba, milyen gátlásokat és szorongásokat válthat ki a fent említett diplomahalmozó pedagógusjelölt. Az pedig egyenesen elítélendő dolog, amikor egy osztály előtt szégyeníti meg a diákot egy durva beszólással.)

A szakterület iránti szerelem elengedhetetlen az ideális tanár számára. Bár annak, aki nem kedveli a reáltárgyakat, más miatt lehet idol egy magyar szakos, aki például nem ledarálja Madách életét, hanem úgy mesél róla, hogy közben a 45 percben egy átfogó képet kapunk a költő életéről, az akkori korról, hogy melyik mondatnak mekkora jelentősége volt a reformkorban, és nem mellesleg arról, hogy Az ember tragédiáját hogyan értse meg egy tizenéves. Az, aki ezt úgy képzeli el, hogy „a többit olvasd el fiam a tankönyvben”, annak nem biztos, hogy ez a pálya testhezálló. 

Az ideális tanár kötelességének érzi, hogy a tanítványainak a lehető legszélesebb módon, változatos lehetőségekkel és eszközökkel átadja a tudását. Lássa meg a tanítványban a legkisebb szikráját is az érdeklődésnek, és ne lebeszélje, hanem sarkallja az orvosi egyetemi felvételire még akkor is, ha nem megy ötösre a fizika! Mert az ideális tanár látja, hogy a gyerek meg fog birkózni a fizikával valahogy, de a biológiatudása és az emberek iránti empátiájából fakadóan kiváló sebész lesz. Ahhoz azonban, hogy akkor is kiálljon egy-egy tanítványa mellett, amikor a többi pedagógus lemondott róla, vagy legalábbis igen hamar ítélkezett felette, ahhoz az kell, hogy az ideális pedagógus bátran vállalja a tanári kollektívában a véleményét. Azaz álljon ki az elvei mellett még akkor is, amikor a behódolás már kényelmesebb.

Az ideális tanárral beszélgessen a diák, és ne pedig feleljen neki. Ne kötelességtudóan mondja fel Széchenyi vívmányait, hanem beszélgessenek arról a tanárral, hogy azok miért voltak fontosak a diák nézete szerint. (Soha nem felejtem el azokat a főiskola szemináriumokat, amikor beszélgettünk a szemináriumokon, és nemcsak az oktatót hallgattuk. Miközben persze nem arról szóltak ezek az órák, hogy „csak teljen már el a kilencven perc.”)  

Az ideális tanár, ha osztályfőnök, beszélgessen a tanítványaival az életről! Mondja el a szerenádon, hogy nem attól leszel vagányabb a társad szemében, ha iszol! Mondja el, hogy ezzel csak rosszul érzi másnap magát a fiatal, sőt nap-nap után még függőség is kialakul, ami ugyan ideig-óráig elfeledteti a szorongásokat, de ezzel nem old meg semmit! Mondja el a diákoknak, hogy ehelyett találják meg az érdeklődésüket valamelyik tantárgyban, a sportban, a filmekben (ésszerűen fogyasztva azokat)! A diákja találja meg a szorongás oldását abban, hogy elkezd gitározni! Nem baj, ha nem veszik fel vele a konzervatórium jazz szakára. A szorongás ördögi kör: onnan ered, hogy a fiatal nem fogadja el magát. Az álomtanár segít ebben, de tiszteletben tartja a gyerek szuverenitását, semmit nem erőltet.

Az álomtanár nem úgy „jófej”, hogy együtt bulizik a tanítványaival, egyetemen pertut isznak, de „csak sulin kívül érvényes”, hanem például nyugdíj előtt álló dámaként a történelem szakesten felvesz egy baseball sapkát napszemüveggel, és ledarálja a Belga Királyok a házban című számát. Meri vállalni önmagát, még akkor is, ha tengernyi szakirodalmat írt, mert nem lépi át a képzeletbeli vonalat, amikortól már bohócként néz rá a tanítványa.

Az ideális pedagógus nem veszi nyűgnek, ha kirándulni kell a gyerekekkel, hanem tervezi az alkalmat, megpróbálja színesíteni azt, és előtte beszél az osztályával arról, hogy kulturáltan fognak sétálni, mert a kiállításon mások is részt vesznek, akiknek ne rontsák el a kikapcsolódását. Az ideális tanár ilyen jellegű kiránduláson például úgy beszél egy festmény előtt a festő életéről, a kép mondanivalójáról, hogy a tanítványa szája tátva marad.

Az ideális tanár szociális érzékenysége kimagasló. Az ő osztályában is lehetnek csínytevők, renitensek, de ezekkel a srácokkal leül, behívja a szüleit, és nyolcszemközt beszélgetnek arról, hogy vajon honnan jöhet a frusztráció. Ha azt látja, hogy a diák télen is vékony talpú cipőben jár, mert nem futja jobbra, akkor minimum megkeresi a helyi családsegítőt, és együtt intéznek valamit, vagy ha más lehetőség nincs, vesz a gyereknek egy cipőt, mert nem megsajnálja, hanem azt látja, hogy a gyerek a szegénységéről nem tehet, neki az esélyt kell megadni. Ezt viszont a lehető legnagyobb titokban és tapintattal viszi véghez. 

Az álomtanár/álompedagógus nem mondd olyat, hogy „Ballagásra ne hozzanak nekem vásárlási utalványt, mert azzal nem tudok mit kezdeni, viszont láttam egy jó kerékpárt egy üzletben, annak jobban örülnék, ha már…” Az ilyen pedagógusnak a szülő őszintén elmondja, hogy „Kedves hölgyem, Önnek bizony nagyon nagy zűr van a kedves fejében.” Az ideális tanárhoz a tanítvány odamegy, és visz neki egy tábla csokoládét – hízelgés nélkül –, és őszintén azt mondja: „Tanár néni/tanár bácsi, ezt azért hoztam, mert a múlt héten türelmesen elmagyarázta nekem a matek feladatot, és ezt szeretném megköszönni.”

Az ideális tanárra úgy emlékeznek a tanítványai, hogy amikor az utcán találkoznak vele, a patika előtt, akkor nem elfordítják a fejüket, hanem őszintén megörülnek neki, kicsit még könnyeket is csal a szemükbe, hogy mit kaptak tőle az életben. Gratulálnak neki, amikor megszületik az unokája, vagy amikor esetleg állami kitüntetést kap. Azt mondják neki: „Tanár úr, maga szerettette meg velem a biológiát, és ennek köszönhetően lettem a Madártani Egyesület tagja.”

Az ideális tanár tanítványa azt érzi, szerencsés, mert voltak a tanulmányai során olyanok, akik hittek benne, akik bíztak benne, akik segítették, mert látták benne azt a bizonyos szikrát. Szerencsésnek érzem magam, mert nekem is voltak álomtanáraim, akik neveit fedje jótékony homály a diszkréció ege alatt. Mert az én ideális tanáraim tudni fogják, hogy most épp rájuk gondolok, nagy-nagy szeretettel, hálával.

Kapcsolódó tartalmak

Milyen az ideális tanár?

Ha ideális tanárra gondolok, egyszerre vagyok könnyű és nehéz helyzetben: egyszerű dolgom van, hiszen voltam tanítványa ilyen pedagógusnak – és nagyon nehéz, mert 2017. július 22. óta már nincs közöttünk. Írásom tehát általános iskolai magyar- és történelemtanárom, Kovács Géza emlékére készült.