Az illusztráció holnapja – szakmai nap a Képzőn

A könyvillusztráció nem elhanyagolható területe a magyar grafikai életnek, és a gyerekkönyvkiadásban megjelenő illusztrációkat tekintve, szerencsére ma már igen gazdag minőségi kínálatból válogathatunk. A felnőtteknek szóló, szépirodalmi könyvekben megjelenő illusztráció azonban egyre ritkább. A Magyar Képzőművészeti Egyetemen múlt héten megrendezett illusztrációs szakmai nap célja az volt, hogy a szakma megvitathassa a nagy múlttal rendelkező könyvillusztráció jövőjét, lehetőségeit és egy esetleges illusztrációs biennálé szervezési kereteit.

alt


A Grafika Hónapja keretében rendezett egész napos program délelőttje plenáris előadásokból, műhelymunkából és kiállítás-megnyitóból állt. A programot az egyetem ódon hangulatú könyvtárában a rendezvény házigazdái (Antal Istvánné Edina, az MKE Könyvtár, Levéltár és Művészeti Gyűjtemény főigazgatója, Szurcsik József grafikus, a Magyar Képzőművészeti Egyetem Grafika Tanszékének vezetője és Révész Emese művészettörténész, a program szervezője) nyitották meg. Szurcsik József kiáltványnak is beillő köszöntőjében többször elhangzott a gyöngy a disznók előtt allegóriája, hangsúlyozva a mindenekfölötti művészi szabadságot és a minőséget. 

Hessky Orsolya, a Magyar Nemzeti Galéria művészettörténésze a laikus hallgató számára is érdekességekkel szolgáló képes előadást tartott arról, milyen illusztrációk készültek Johann Wolfgang von Goethe Faust című drámájához. Goethe nem szerette volna, ha illusztrációk kíséretében jelenik meg a műve, ennek ellenére ő maga is készített néhány rajzot, s ha mások mégis készítettek a műhöz grafikát, akkor a szerző nem óvatoskodott a kritikával, és a maga finom, ám ellentmondást nem tűrő modorában helyre is rakta időnként a művészeket. 

Pálfi György László, a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem tanára, grafikusművész hangsúlyozta: annak, aki illusztrátornak készül, bármennyire is egyszerűbbnek tűnik a számítógépes rajzolás, kötelessége (lenne) a kézrajz gyakorlása és tökéletesítése. Előadásában saját régebbi műveiből és tanítványainak alkotásaiból mutatott be párat.

Herbszt László azt mesélte el, hogyan készültek A csodálatos szemüveg című könyv illusztrációi (szerző: Finy Petra), mi adta az ihletet, hogyan fogott hozzá. A számos díjjal kitüntetett grafikus egy-egy kép kapcsán rávilágított arra, milyen körültekintően bánik a legapróbb részletekkel, s mennyire szereti elengedni a fantáziáját – már amennyire a mesei szöveg még megengedi.

Révész Emese, a program szervezője művészettörténészként régóta tanulmányozza (szinte egyedüliként) a kortárs gyermekkönyv-illusztrációt. Ezúttal felnőtteknek szóló, többnyire művészkönyvekhez készült illusztrációkra hozott példákat, s mutatott párat az eszményi szépségű Borda Antikvárium, a váci Arcus Kiadó, a Bookart vagy a Historia Literatura műhelyek által megjelentetett könyvtárgyak képeiből, amelyek különleges szépségükkel, egyedi arculatukkal hódolnak a magyar bibliofil hagyományok előtt, és hívják fel magukra a figyelmet – talán nem eléggé: könyveik alig-alig jutnak el az igényes közönséghez.

Révész Emese előadását az MKE 1945 utáni irodalmi illusztrációiból és a Gyermekkönyv-illusztrációs szeminárium hallgatóinak munkáiból válogatott kiállítás megnyitója követte. A megnyitó után illusztrációs workshopon vehettek részt az érdeklődők, amelyet Kun Fruzsina képzőművész vezetett. 

A délutáni szekcióban kerekasztal-beszélgetés zajlott a szélesebb szakmai kör képviselőivel: képző- és iparművészeti érdekképviseleti szervezetek, néhány könyvkiadó, a két művészeti egyetem, valamint a Kiscelli és a Petőfi Irodalmi Múzeum egy-egy munkatársával.

A téma kifejezetten a szépirodalmi illusztráció jövője volt. Révész Emese moderátor hangsúlyozta: a kortárs gyermekirodalmi illusztráció helyzete örvendetesen javult az utóbbi húsz évben, de a felnőtteknek szóló irodalomhoz készült grafikák helyzete annál rosszabb. Ennek egyik oka, mint a jelenlevő Magvető Kiadó vezetője, Dávid Anna kiemelte, hogy a kiadók az olyan munkákat, amelyekhez illusztrációkat lehetne társítani, eleve kis példányszámban tervezik nyomtatni, mert sok példányt nem bír el a könyvpiac. Ebben az esetben az írónak és az illusztrátornak meg kell osztoznia a honoráriumon, amelyet más esetben az író kap egyedül. Ez feszültségekhez vezethet, épp ezért a kiadók többnyire a kis példányszámban megjelenő versesköteteikhez kérnek csak fel grafikusokat, de ma már ez sem olyan széles körben jellemző. Sokan panaszolták a pályázati lehetőségek hiányát, hogy jó lenne, ha több könyvkiadást támogató pályázati forrás lenne, vagy célzott alkotói támogatások, míg például Tsík Sándor a Csimota Kiadó részéről arra hívta fel a figyelmet, hogy ha egy kiadó grafikus alkalmazásáról dönt, a már a gyerekkönyveknél bizonyított nívós illusztrátorok megbízását is érdemes megfontolnia. A grafikusok ismertségének, népszerűsítésének erősítésére hozott még példákat: a közeljövőben várható Jókai- és Petőfi-bicentenáriumok kapcsán gondolkodni lehetne az eseményekhez kapcsolódó illusztrált könyvek kiadásán, illetve érdemes kihasználni a Balassi Intézet külföldi intézményeinek kiállítási lehetőségeit.

Fotó: Kósa Zoltán