Az iskolapszichológus és a pedagógus együttműködése

A tanévkezdésre való készülődés során eszünkbe juthatnak azok a helyzetek, amik nehézséget okoztak számunkra az elmúlt tanévben. Készülve ezek megoldására, érdemes átgondolnunk, hogy milyen formában tudunk együttműködni az iskolapszichológussal.

alt


A tanév során pedagógusként nem csak az oktatás, ismeretátadás módszertani kihívásaival kell szembenéznünk, és legyűrnünk az adminisztrációs terheket, de emellett, mivel emberekkel dolgozunk, számos dilemma, konfliktus, megoldandó helyzet merül fel, amiknek nincsen receptszerű, mindig működőképes trükkje. 

Kollégáim és klienseim számára úgy szoktam érzékeltetni a problémamegoldás folyamatát, hogy elképzelünk egy mosógépet. A mosógép, ahogy a gondolkodás, a korábban elsajátított stratégiák mentén forgatja körbe a ruhákat. Már ismert nehézségek kapcsán, amik nem makacs szennyeződések, ez a mosás éppen elengedő ahhoz, hogy megtisztuljanak a ruhák. Amikor olyan helyzet fordul elő, ami szokatlan, többféle foltot összegyűjtő ruhadarab, az nem elegendő, ha a szokásos módon forgatjuk körülötte a gondolatainkat. Hiába fektetünk nagy energiát a mosásba, mindig ugyanoda térünk vissza és így nem lesz eredményes. 

Ekkor van szükség egy külső, új szempontra, ami hozzáad valamit a mosáshoz. A gyerekek sokfélesége miatt az oktatási intézményekben napról napra találkozunk újszerű, bonyolult helyzetekkel, amikor szükségünk van az iskolapszichológus külső szempontjaira, szakértelmére, mint mosóporra. Az együttműködés számos formában tud megvalósulni: 

Pedagóguskonzultáció

„A konzultáció (consultation) olyan szolgáltatás, amelyben a szülő vagy a pedagógus annak érdekében kommunikál az iskolapszichológussal, hogy egy harmadik fél, a gyermek problémájára megoldást találjanak.” (Iskolapszichológus protokoll, 2015, 49. old.)

A diákról szóló konzultáció az iskolapszichológussal való együttműködés leggyakoribb formája. Kezdeményezheti a pszichológus, tájékozódás vagy utánkövetés céljából, de kérheti a tanár is. Ekkor a pedagógus és a pszichológus, a titoktartás figyelembe vételével egyeztet a gyerekekkel kapcsolatos nehézségekről, majd megállapodik a tervezett segítségnyújtás további lépéseiről, ami esettől függően lehet az is, hogy a két szakember az osztályteremben megvalósítható tevékenységeket tervez. 

Pedagóguskonzultáció témája lehet olyan téma is, ami nem köthető egy fiatalhoz vagy egy osztályhoz, hanem inkább a pedagógiai gyakorlathoz: például jutalmazási rendszer bevezetéséhez kéri a kolléga a pszichológus véleményét, vagy szeretné javítani a tanár-diák kommunikációt. 

Az egyéni forma mellett lehet csoportos konzultációt is folytatni. Ennek problémaspecifikus vállfaja, amikor egy több szakembert érintő helyzetről van szó, például hogyan integráljuk a különleges szükségletű gyerekeket az osztályközösségekbe. A csoportos konzultáció lehet személycentrikus is, ami esetmegbeszélő jellegű: egy diákot tanító kollégák és az iskolapszichológus diskurzusa ez. A konzultáció az iskolapszichológus eszköztárának egy fontos eleme, ezért meghatározott keretei vannak. A folyosón kutyafuttában végzett beszélgetés nem konzultáció. Le kell hozzá ülni, ki kell jelölni a fókuszát, ami mentén a partnerek egyeztetnek. A konzultáció nem a pedagógusok pszichoterápiája, ami személyes elakadásokról szól, viszont témája lehet minden olyan tényező, ami az oktatást elősegíti, így például kiégés megelőzés, vagy mentálhigiéné. 

Megfigyelés, felmérés

Míg konzultáció során az iskolapszichológus közvetett információkkal dolgozik, addig a megfigyelés vagy a felmérés lehetőséget ad számára, hogy első kézből, közvetlenül ismerjen meg egy diákot, egy csoportot vagy egy gyakran előforduló helyzetet.

Általában a felmérést és a megfigyelést is megelőzi egy konzultáció, ami kijelöli a pszichológusi jelenlét fókuszát. Mindkét tevékenység gondos felkészülést igényel: A megfigyeléshez elő kell készíteni a szempontokat, a felméréshez pedig a használni kívánt kérdőíveket. Utólag a megszerzett információk kiértékelésre kerülnek, ami a következő, visszajelző konzultáción kerül megbeszélésre a felek között. Gyakori fenntartás, hogy a pszichológus a pedagógiai munkát minősíti a megfigyelés során. A pszichológusok nem pedagógusok, így nem kompetensek megítélni azt, hogy hogyan kell tanítani. A megfigyelés témája akkor lehet a pedagógus maga, ha ezt ő igényli, mert például szeretne visszajelzést kapni arra, hogy milyen módon tart kapcsolatot az osztállyal az óráin. 

Közös foglalkozástartás

A pedagógus és az iskolapszichológus együttműködése közösen vezetett csoportfoglalkozásokon is gyümölcsöző lehet. Mivel ezek általában nem oktatási helyzetek, amikor ismeretátadás a cél, hanem például szemléletformálás, vagy problémamegoldás, ezért megkívánják azt, hogy a tanár szerepe kissé módosuljon, másképp legyen jelen, mint az óráin. A közösen tervezett folyamat során ez is egy olyan szegmens, amiről érdemes egyeztetni a kollégák között. 

Források: 

Szabó Éva, N. Kollár Katalin, Hujber Tamásné (2015) Az iskolapszichológiai, óvodapszichológiai ellátás szakszolgálati protokollja. Educatio Társadalmi Szolgáltató Nonprofit Kft., Budapest 
link

Szitó Imre (2010) Az iskolapszichológia szakmai protokollja – tervezet. 
link