Az oktatás határon túli kapcsolatai

A XIX. Országos Közoktatási Szakértői Konferencia Határon túli kapcsolatokkal foglalkozó, az Eszterházy Károly Egyetem Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet által szervezett szekcióján jártunk, amit Dr. Kaposi József az EKE OFI főtanácsadója vezetett le.

alt


Sipos Imre az EKE OFI főigazgatója köszöntőjében kiemelte, hogy 2015-ben a nyolc határon túli pedagógusszervezet és az OFI között együttműködési megállapodás született, pont emiatt egyértelműnek tűnt, hogy a Konferencián külön szekciót szenteljünk a külhoni magyar pedagógusszervezetekkel való párbeszédnek.

De Negri Ibolya az Észak-bácskai Magyar Pedagógusok Egyesületének elnöke beszámolt arról, hogy az általános iskolákban közel 10 ezer magyar tanuló vesz részt a Vajdaságban, a középiskolai oktatásban megközelítőleg 6000 diák vesz részt, illetve Szerbiai egyetemeken 1100 magyar hallgató végzi tanulmányait. Nagyon fontosnak tartják a nemzetiségi önazonosság megerősítését, ennek a célnak megfelelően kárpátmedencei szintű honismereti versenyt rendeznek meg, szavalóversenyt és egyéb más megmérettetéseket is szerveznek. Prioritása az Egyesületnek a tehetséggondozás is. A Szerbiai Tankönyvtanácsban öt éve vesz részt a szervezet, ahol a legfontosabb céljuk jó minőségű magyar nyelvű tankönyvek fejlesztése. De Negri Ibolya beszámolt arról a szerbiai digitális átállással kapcsolatban, hogy Szerbiában a tanárok körében még hiányos a digitális írástudás, nem jó a felszereltség, viszont pozitív fejleményként említette az e-napló bevezetését Szerbiában.

Orosz Ildikó a Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség elnöke történeti ismertetővel vezette be az előadását, hiszen nem lehet attól eltekinteni, hogy Kárpátalja szinte 20 évenként más-más országhoz lett csatolva, ez folyamatos bizonytalanságot eredményezett az oktatásban is. Ukrajnában 16231 diák vett részt a 2016/17-es tanévben a magyar nyelvű oktatásban. A KMPSZ szolgáltatást biztosít azokon a területeken, melyek fejlesztésében az állam nem vesz részt, többek között munkafüzeteket, alternatív tankönyveket fejlesztenek. A Szövetség működését a magyar állam támogatja vagy közvetlenül, vagy közvetve, az Ukrán állam nem biztosít számukra költségvetési forrást a mai napig. Orosz Ildikó statisztikai adatokat elemezve kiemelte, hogy a magyar tagozatra beiskolázottak fele nem jut el az érettségéig, és a magyar családokat befolyásolja az aktuális politikai és gazdasági helyzet, hogy milyen oktatási nyelvű iskolába íratják be gyermekeiket. Érdekességként a KMPSZ elnökasszonya azt is megemlítette, hogy roma és ukrán állampolgárok is – bár különböző okokból – hajlandóságot mutatnak arra, hogy magyar oktatási nyelvű iskolákba írassák be a gyerekeket. Az aktuális gazdasági helyzet miatt azonban megfigyelhető, hogy az ukrajnai magyar iskolákból a pedagógusok folyamatosan távoznak, a közeli magyar megyékbe menekülnek. A KMPSZ gondolkodik a helyzet javításán egy beiskolázási programban, ami nem pénzügyi támogatást jelentene, hanem olyan eszközöket, melyek segítenék a szülőket, hogy tudatosan válasszák a magyar nyelvű oktatást. Szükséges lenne kistérségi iskolaközpontok kialakítása, melyek a gyermekek érdekeit szolgáló egymást kiegészítő szellemi centrumokká válhatnak. 

Kósa Péter a Muravidéki Pedagógusok Egyesületének ügyvezető titkára ismertette az Egyesület történetét. Az MPE 2007-ben alakult meg, azzal a szándékkal jött létre, hogy képviselje a muravidéki kétnyelvű óvodák, általános iskolák és az egyetlen szakközépiskola dolgozóinak érdekeit. Az Egyesület nyolc intézmény pedagógusait fogja össze. A szervezetek többségéhez hasonlóan ők is főleg magyarországi finanszírozásból működnek. Továbbképzéseket szerveznek, feladatuk a magyar nyelvű intézmények tankönyvekkel való ellátása is többek között. 

alt


Nagy Eleonóra az Ausztriai Magyar Pedagógusok Egyesületének gazdasági vezetője beszámolt arról, hogy magyar nyelvű oktatás gyakorlatilag nincs Ausztriában, egyetlen magyar oktatási nyelvű iskola jelenti csak a kivételt. Igény viszont lenne arra, hogy az Ausztriában élő magyar közösség részt vehessen magyar nyelvű oktatásban. Ezt felismerve a szervezet elnöke, Mentsikné Hoffer Szilvia hétvégi magyar oktatásokat szervezett 2003-tól, majd 2004-ben megalapították az AMAPED-et. Két közösségről is beszélhetünk, Ausztriában született magyarokról illetve a bevándorló magyarokról, akik számára fontos lehetne a magyar nyelvű oktatás. Azonban nehéz felkutatni és megszólítani ezeket a családokat. Az egyik legfőbb probléma, hogy csak akkor érettségizhet Ausztriában magyarul egy középiskolás jelenleg, ha magyar nyelvű oktatási intézményben végezte a tanulmányait, és mivel jelenleg csak egy ilyen iskola működik az egész országban, gyakorlatilag kivitelezhetetlen magyar érettségit szerezni. 

Ádám Zita a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségének szakmai alelnöke szervezetének célját és feladatát a következőképp határozta meg: A szlovákiai magyar nemzeti közösség művelődéséért felelősséget vállaló szervezetként az anyanyelvi nevelés és oktatás megóvását és fejlesztését szolgálja az óvodai neveléstől az alap-, közép- és felsőoktatáson át egészen az élethosszig tartó képződésig. A szervezet közel háromezer tagot számlál. Kiterjedt a szervezői tevékenységük, Deákiban Szabadegyetemet rendeznek 1992 óta, tíz tanulmányi versenyt szerveznek meg évente többek között. 

Viola Lujza a Vajdasági Magyar Pedagógusok Egyesületének képviseletében hangsúlyozta az anyanyelv ápolásának a jelentőségét. Ez a szervezet nem az egy tömbben élő magyarsággal foglalkozik a Vajdaságban, hanem a szórványmagyarsággal, ez a célközönség különbözteti meg a másik szerbiai egyesülettől – az Észak-bácskai Magyar Pedagógusok Egyesületétől őket. Az Egyesület tizenöt településen működik. Főbb saját szervezésű rendezvényeik az anyanyelvápolást megcélzó Szórakoztató Szóra Késztető Szemle és a Suliszínház Fesztivál. Az anyanyelv mellett a népzene és néptánc identitásmegőrző szerepét is kiemelten kezeli az Egyesület, több vetélkedőt és tábort szerveznek, amelyek a népi kultúrával ismertetik meg a gyerekeket. 

Burus-Siklódi Botond a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének elnöke röviden ismertette a román oktatási rendszerre jellemző szinteket az óvodától a felsőoktatásig. Romániában nincs kötelező óvodáztatás, az iskolaelőkészítő osztályoktól kezdődik el a kötelező oktatás. Tizenkilenc tanegységen van képviselve a magyar oktatás szakfelügyelői szinten (a 17 erdélyi és partiumi megyén túl a moldvai csángók és a bukaresti magyarok is képviselve vannak ilyen formában). Romániában is csökken az oktatásban résztvevő gyerekek száma, ahogy szinte mindenütt. Körülbelül 2500 magyar oktatási nyelvű intézmény található Romániában az óvodától kezdve a középiskoláig. Burus-Siklódi Botond a tankönyvek helyzetét nevezte meg a romániai magyar oktatási nyelvű iskolák egyik legnagyobb problémájának, ennek a kiegyensúlyozására 1993-ban létrehozták az Erdélyi Magyar Tankönyvtanácsot. Ezen túl kihívás még, hogy egyelőre nincsen az erdélyi magyar oktatás segítésére létrehozott háttérintézmény.

Csapó Nándor a Horvátországi Magyar Pedagógusok Fórumának elnöke elmondta, hogy három modellre bontják Horvátországban az oktatást, az A-modellben egynyelvű oktatásról beszélünk, a B-modellben kétnyelvűről, a C-ben anyanyelvápolásról, a szervezet célja éppen ezért az is, hogy minél többen vegyenek részt az A-modellű, magyar oktatási nyelvű oktatásban. Horvátországban 7 magyar oktatási nyelvű óvoda és négy iskola működik, illetve 21 anyanyelvápoló általános iskola és egy középiskola áll fönn. Nagyon fontosnak tartja Csapó, hogy továbbképzéseket szerveznek a horvátországi magyar pedagógusoknak, hiszen az állam által szervezett továbbképzések csak horvát nyelven hozzáférhetők. 

Szabó Zsolt az Oktatási Hivatal szakmai vezetője a szekció tanulságaként kiemelte, hogy a legfontosabb cél az elkövetkező években, hogy tanuljunk egymástól. 

Péterfi Rita az EKE OFI Országos Pedagógiai Múzeum és Könyvtár igazgatója felszólalásában kérte a szervezeteket, hogy az ő általuk fejlesztett és használt tankönyveket juttassák el az intézményükbe, illetve ha taneszközöket selejteznének le, ezeket is örömmel fogadná a Múzeum.