Az olvasás öt jótékony hatása

Az olvasásnak szerencsére számtalan jótékony hatása van – nem csupán öt –, de igyekeztünk ezek közül néhány izgalmasabbat behatóbban is tanulmányozni. Tehát ha sokat olvasunk…

alt


1. Megismerjük önmagunkat

„Arra való az irodalom, hogy tudatosítson? Hát persze! De én még nem láttam olyan embert, aki bemegy a könyvtárba, hogy kérem, nem vagyok elég tudatos, adjon nekem egy könyvet” – fogalmazta meg a jó humorú Hegedüs Géza („civilben” író, irodalomtörténész, egyetemi oktató), az Olvasás gyönyörűsége című, egykori rádióműsor kitalálója, 1987-ben. (Akkor még gondolni sem lehetett az internetes olvasásra!) Valóban sokat árul el rólunk az, hogy mikor, mit, miért olvasunk – vagy nem olvasunk. Bizony, előfordulhat, hogy egy szép napon arra döbbenünk rá, hogy már jó ideje nem volt könyv a kezünkben, vagy nem olvastunk el egy regényt: joggal gondolkodhatunk el ilyenkor, hogy mennyire sűrűsödtek tennivalóink – és mennyire tudunk elmélyedni egy-egy nagyobb lélegzetű műben. Olvasmányaink tartalma is sokat elárul rólunk: mást olvasunk, ha könnyed kikapcsolódásra vágyunk és mást, ha nyitottak vagyunk arra, hogy belemélyedjünk egy-egy filozofikusabb témájú könyvbe. Sokat elárul rólunk kedvenc verseskötetünk is. Érdemes végiggondolni, milyenek is kedvenc verseink: Vidámak? Játékosak? Egy-egy hangulatot rögzítenek? Netán általánosabb érvényű, sokak számára fontos üzenetet közvetít?

2. Fejlesztjük empátiás készségünket

Nemcsak önmagunkat ismerhetjük meg jobban a könyvek segítségével, hanem másokkal is empatikusabbak lehetünk. Az olvasás során eleve sok információt szerezhetünk (például egy másik földrész lakóiról, vagy egy évszázadokkal korábban élt népcsoportról) és lebilincselően izgalmas lehet egy-egy tőlünk távol álló karakter indítékainak, „mozgatórugóinak” megismerése is. (Bár valószínűleg sokan elítélik Anna Karenina vagy Raszkolnyikov tetteit, mégis izgalmas megismerni az ő történetüket, gondolatvilágukat.) Az olvasottak révén olyan képzeletbeli (vagy éppenséggel megtörtént) helyzetekbe „csöppenhetünk”, amelyek révén szórakoztató és hasznos tapasztalatokat szerezhetünk. Kutatások – például a York Egyetem, illetve a Michigan Egyetem vizsgálatai – bizonyítják, hogy ezáltal fejlődnek szociális készségeink. A szakértők szerint erre különösen a romantikus regények, illetve a detektívtörténetek a legalkalmasabbak – egy újabb érv egy Agatha Christie-regény, vagy éppen Jane Austen-történet elolvasásához.

3. Kevesebbet stresszelünk

Amikor könyvet veszünk a kezünkbe, tulajdonképpen arra „kényszerítjük” az agyunkat, hogy összpontosítson, minél tovább időzzön el egy-egy témán – szemben például a multitaskingolással (melynek során éppen arra késztetjük, hogy ide-oda „rohangáljon”). Talán mondanunk sem kell, hogy egy olvasási folyamat során milyen mértékben fejlődik koncentrálóképességünk. Kellemes és korántsem elhanyagolható „mellékhatásként” pedig jelentős mértékben csökkenthetjük a napjainkat megkeserítő stresszhatásokat is – hiszen az olvasás során az összpontosítás révén egyfajta pihenésre, kikapcsolódásra késztetjük az agyunkat. Ezt támasztja alá a University of Sussex 2009-ben végzett kutatása is. A vizsgálat során különféle tevékenységet végző csoportok stressz-szintjét vizsgálták: az „olvasósok” stressz-szintje 6 percnyi olvasás után 68 százalékkal csökkent (összehasonlításként: a zenehallgatóké 61, a sétálóké 42 százalékkal).

4. Bátrabbak leszünk

Elég egy-egy inspiráló idézeteket tartalmazó internetes oldalt áttanulmányoznunk ahhoz, hogy észrevegyük, számos könyvben találhatunk olyan mondatokat, amelyek buzdítanak, bátorítanak, új ötletekre sarkallhatnak. (Nem véletlenül találunk annyi idézetet az érettségi tablókon.) Még izgalmasabb lehet azonban nyomon követni egy-egy könyvben, ahogy a hős vagy hősnő eljut a hangzatos idézetben foglalt mondat megfogalmazásáig. Számos esetben egy-egy könyv tartalma nyújt bátorítást, vagy éppenséggel ötleteket egy-egy nehéz helyzetben. (Ezt példázza a festőművész Szántó Piroska is, Életem megmentője: Adorján Manassé című írásában, ahol arról ér, hogy a második világháború utolsó napjait hogyan élte túl néhány Jókaitól származó ötlettel. De végeztek már hasonlóan pozitív eredményű kutatásokat már az Ohiói Egyetemen is az olvasmányok hatásairól.)

5. Megtanulunk beszélni

Közismert tény, hogy bármilyenfajta könyvolvasás – a szépirodalomtól a szakkönyvekig – bővíti a szókincsünket. Talán az első pillanatban nem látjuk át ennek jelentőségét, de sokkal könnyebben és magabiztosabban fogalmazza meg valaki a mondandóját akár hivatalban, akár egy e-mail megírása során, aki többet olvas. Arról nem is beszélve, hogy magabiztosabban tájékozódik stílusbeli és nyelvhasználati kérdésekben is. Vannak azonban más helyzetek is, amikor igen nagy jelentőséget kap a szépirodalmi tájékozottság. Például akkor, amikor az érzelmeinket szeretnénk megfogalmazni. (Nem véletlenül szól a fáma számos szerelmesről, akik érzelmeiket versidézetekkel hozzák választottjuk tudomására.) Az is fontos, ha saját magunknak meg tudjuk fogalmazni érzéseinket. Sokaknak adtak már erőt és vigaszt József Attila következő sorai: „Négykézláb másztam. Álló Istenem/ lenézett rám és nem emelt föl engem./ Ez a szabadság adta értenem,/ hogy lesz még erő, lábraállni, bennem.” A jelenségre a szaktudósok is felfigyeltek: „Hétköznapi beszédünkben kevés a lelki történés kifejezésére alkalmas szó. Hiszen éppen azt a kifejező szót keressük a költőben, ami belőlünk hiányzik” – fogalmazta meg Benedek Marcell író, irodalomtörténész Az olvasás gyönyörűsége című könyvében.