„Az ördögi körből nehéz kiszállni”

Régebben is voltak szorongó gyermekek, ám napjainkban egyre több gyermek jut el a pszichológiai rendelőkbe nagyon komoly testi tünetekkel járó szorongásos problémákkal – mondta el a TanTrendnek Dr. Árvainé Koczok Márta tanácsadó szakpszichológus és relaxációs terapeuta, akit többek között a pedagógusok felelősségéről és az online jelenléttel járó veszélyekről kérdeztük.

alt


A gyermekkori szorongásnak sokféle fizikai – és egyéb más – tünete lehet, ám ezek önmagukban még nem biztos, hogy a szorongásra utalnak. Van-e olyan tünetegyüttes, amely egyértelműen okot adhat a gyanakvásra?

Ez egy nagyon fontos kérdés. Az első lépés a pszichológiai megsegítés során mindig a pontos diagnózis felállítása, melyben kérdőívek és tesztek vannak a segítségünkre. Tudni kell azonban, hogy többféle szorongásos zavar létezik gyermekkorban (pl. generalizált szorongás, iskolai szorongás, társas, szeparációs szorongás, de ide tartozik a fóbia, a pánikbetegség is), s ezeknél eltérő tünetek figyelhetőek meg. A szorongás egyébként sok más zavar mellett is jelentkezhet, ám ilyenkor fontos az elsődleges probléma felismerése, annak kezelése, mellyel természetesen a szorongás is csökken, vagy megszűnik. Tehát a válaszom a kérdésre, hogy van-e tünetegyüttes: igen, vannak, melyek a különböző szorongásos zavarok esetében specifikusak, ezek ismerete a szakember feladata.  A testi tünetek jelentkezésekor (pl. rendszeres hányinger, hányás, fejfájás, hasfájás, stb.) a gyermeket gyermekorvos látja. A negatív orvosi leletek szokták először alátámasztani, hogy itt bizony valamilyen pszichés probléma állhat fenn.

Mennyire vannak felkészítve a pedagógusok a szorongó gyermekek kezelésére? A tanárképzésben mekkora hangsúllyal jelenik ez meg?

Tapasztalataim szerint a pedagógusoknak inkább tévhiteik és előítéleteik vannak a gyermekkori szorongással kapcsolatban, mint valós ismereteik. A pszichológia-oktatás szerepel a tanárképzésben, de ez egy specifikus terület (ugyanúgy, mint az autizmus, a tanulási zavarok, vagy a figyelemzavar), így talán csak említést tesznek róla. Azonban nagyon fontos lenne beszélni a témáról, hiszen például a BTMN (beilleszkedési, tanulási vagy magatartási nehézséggel) diagnózissal küzdő gyermekek között megjelennek a túlzott mértékben szorongók, akik különleges bánásmódot igényelnek. Igen ám, de a pedagógus honnan tudja, hogyan is bánjon velük? A rengeteg SNI-s és BTMN-s diagnózisú gyermekek, és a folyamatos túlterheltség mellett arra már kevés motiváció jut, hogy mindenfajta problémának utánaolvassanak.

Mikor kell szakember segítségét igénybe venniük a tanároknak?

A gyermekkori szorongás nagy része a pedagógusok számára láthatatlan. A szorongás nem látványos általában, ezt a gyermek belülről érzi, szégyelli és mindenféle módon igyekszik leplezni, illetve leküzdeni. A tanár a túlzott mértékű szorongást veheti esetleg észre: mikor a diák leblokkol vagy sír felelés közben, ha nem képességeinek megfelelően teljesít, ha rendszeresen hiányzik betegség miatt, ha a peremre szorul (nincsenek barátai). Ilyenkor mindenképp érdemes tájékozódni a szülőtől, és javasolni, hogy kérjenek segítséget.

Milyen gyakorlatok állnak rendelkezésre osztálytermi környezetben a szorongást enyhítendő? Érdemes lehet-e ezt akár prevenciós jelleggel is végezni?

Igen, mindenképpen érdemes stresszoldó technikákat beépíteni a mindennapi gyakorlatba, hisz a szorongás többé-kevésbé mindenkit érint! Az életben sok kihívással kell a gyermekeknek megküzdeni, melyre nem készítik fel őket. Alapvetően azt gondolom, hogy a pedagógusok és a gyermekek túlterheltségét és az „értelmetlennek” tűnő feladatokat kellene csökkenteni, a renitens tanulókat kezelni, ezzel már sokat segíthetnénk. Emellett fontos, hogy legyen idő a szabad levegőn való mozgásra, az evésre-ivásra (sok gyermek alig eszik vagy iszik az órák végéig), a beszélgetésre, és játékra. Én relaxációs terapeutaként a relaxációs módszereket szoktam ajánlani, melyek 1. osztálytól nagyon hatékonyan alkalmazhatóak (pl. Mórotz Kenéz: Gyermekek progresszív izomrelaxációja) Emellett természetesen számtalan gyakorlat létezik. Vannak intézmények, ahol állat-asszisztált tanórák vannak, vagy külföldön bevett gyakorlat az ún. „nyugodj le-doboz” (calm down box), ami ott lehet a gyermek padjában, és ha szüksége van rá, használhatja. Van még mit tanulnunk ezen a téren is.

Mennyiben veti vissza a szorongás egy gyermek iskolai teljesítményét?

A teljesítményszorongásnak két fajtája létezik. Az ún. facilitáló szorongás egy egészséges izgalmi-készültségi állapotba hozza a diákot, ami arra sarkallja, hogy minél jobban tudjon összpontosítani és teljesíteni. A másik fajtája a debilizáló szorongás, ez sajnos olyan mértékben eluralja a gyermek agyát, hogy nem képes másra koncentrálni, csak arra, hogy mi lesz, ha megbukik, és azt mondja, „úristen, semmi nem jut az eszembe!”, vagy „mindjárt elájulok!”. Ez a fajta túlzott mértékű szorongás lerontja, és hullámzóvá teszi a tanuló teljesítményét.

A magyar diákok leterheltsége vissza-visszatérő probléma az oktatásüggyel kapcsolatos diskurzusokban. Mennyire komoly probléma a teljesítményszorongás?

Régebben is voltak szorongó gyermekek, ám napjainkban egyre több gyermek jut el a pszichológiai rendelőkbe nagyon komoly testi tünetekkel járó szorongásos problémákkal. Sok esetben azonban nem a teljesítményszorongás, hanem a kiközösítés (társas izoláció) és a sorozatos sikertelenség (iskolai, társas kudarcok) állnak a háttérben. A diákok leterheltsége a felső tagozattal és a középiskolával látványosan, folyamatosan nő, ez sokat ront a helyzeten. És ha valaki az elején nem kér/kap megfelelő segítséget, 15-16 éves korra komoly depressziós és szorongásos zavar alakulhat ki a gyerekben.

Inkább az iskola vagy a szülő okolható-e ezért?

Nekünk felnőtteknek nagy felelősségünk van gyermekeink lelki egészsége szempontjából. Azonban minden eset egyedi, nem lehet általánosítani. Genetikailag öröklődik a szorongásra való hajlam, melyet a környezet és az élethelyzetek felszínre hozhatnak, súlyosbíthatnak, de enyhíthetik is. Nem okolhatunk egyetlen szülőt sem azért, mert szorong a gyermeke, sokszor ők is nagyon szenvednek emiatt. Ám van olyan család is, ahol nem mutatható ki családi halmozódás, mégis megjelent a zavar, tehát a környezeti tényezők és életesemények önmagukban is okozhatnak szorongást (ilyen pl. egy baleset, egy váratlan betegség, haláleset, folyamatos zaklatás, iskolai kudarcok, megszégyenítő-megalázó magatartás felnőtt részéről). Sajnos a mai iskolarendszer nem illeszkedik a gyermekek változó igényeihez, és életkori sajátosságaihoz. Sok intézményben a rend, a fegyelem és a sok ismeretanyag átadása az első, és nagyon kevés hangsúlyt kap a diákok szociális és érzelmi képességeinek fejlesztése, mely az életben való boldoguláshoz és alapvetően a boldogság érzéséhez szükséges.

A túlzott közösségimédia-használat veszélyeire számos szakértő felhívta a figyelmet az Y és a Z generációval összefüggésben. Az örökös lájkvadászat, a szétfilterezett képek hamis világa és az elismerés iránti folyamatos igény új típusú szorongást is előidézhet?

Az okos internethasználatról is érdemes beszélgetni velük. Ma már a kamaszok többsége inkább csetel egymással, mint beszélget. A szorongás itt is megjelenik, hisz nem mindegy, mit és hogyan írok, illetve rágódhatnak azon, hogy a másik mit reagál rá, vagy épp miért nem reagál. Egész este online vannak, ami hatással van az alvási szokásaikra is. Kutatásokból tudjuk, hogy ha nem megfelelő és nem elegendő mennyiségű az alvásunk, akkor az kimerültséghez, krónikus fáradtsághoz vezet, mely hosszútávon elmélyíti a szorongásos és depressziós tüneteket is. Úgyhogy az online-lét nem megfelelő használata valóban hozzájárulhat a társas szorongás elmélyüléséhez, a fáradt tanuló pedig nehezebben figyel és tanul. Az ördögi körből pedig nehéz kiszállni, sokszor segítség nélkül nem is megy.

Bővebben a gyerekkori szorongásról és oldásáról