Barátokkal a siker íze is édesebb

Egy korábbi cikkünkben arról írtunk, hogy mikor a legideálisabb sportolni a tanulás mellett, most pedig a sportágválasztásban szeretnénk némi fogódzót nyújtani, s néhány szempont alapján megválaszolni azt a kérdést, hogy egyéni vagy csapatsport illik-e jobban egy adott gyermek személyiségéhez.

A képen bordásfalon csimpaszkodó, vidám gyerekek láthatók.
 

A rendszeres testmozgás és az aktív sportolás egészségre gyakorolt jó hatására több cikkünkben is felhívtuk a figyelmet, ám nem lehet elégszer hangsúlyozni: a helyes életmódra való törekvés már a gyermekkortól kezdve nagyon fontos lenne. Főleg miután – némi javulás ellenére – a gyerekkori elhízás arányaiban legfeljebb stagnálás figyelhető meg, s továbbra is nagyon sok gyermek túlsúlyos (enyhébb forma) vagy elhízott (ez a súlyosabb kórkép). Az Imperial College London és az Egészségügyi Világszervezet (WHO) által vezetett nemzetközi kutatás szerint a 6-8 éves gyermekek ötöde (a fiúk 20,5%-a, a lányoknak pedig a 21,9%-a) túlsúlyos vagy elhízott Magyarországon.  

Ha tanácstalanok vagyunk

A rendszeres sport már 5-7 éves kortól elkezdhető. Persze nem mindegy, hogy melyik sportágról beszélünk, hiszen vannak, amelyek bonyolultabb, összetettebb mozgásformákat kívánnak, s ezeket célszerű minél korábban elkezdeni, ilyen például a torna, a ritmikus gimnasztika, a küzdősportok és a labdajátékok. A jégkorong helyzete annyiban más, hogy ott a korcsolyázás miatt hamarabb indul a képzés. Ebben az életkorban jellemzően még a szülő választ sportot, de a kortárscsoportok, a barátok jelenléte is mérlegelési szempont lehet, s a gyermekeket nagyban motiválhatja, ha oda mehet, ahol jól érzi magát. 

A döntéshozatalt megkönnyíthetik a sportágválasztó események, ugyanakkor lehetőségeinket a földrajzi szempontok (milyen messze van az iskolától/lakóhelytől az edzés helyszíne) és a pénztárcánk egyben be is határolják, továbbá szem előtt kell tartani a gyermek testfelépítését, alkatát is. Nagy segítséget jelenthet egy sportantropometriai vizsgálat, amely során a szakemberek meg tudják állapítani a várható felnőttkori testmagasságot és testtömeget, a testalkatot és testösszetételt, valamint az erősíthetőséget és a terhelhetőséget a testsúly, a testmagasság, a csontszélességek, a bőrredők vastagsága, a test kerületek, illetve a váll-, mellkas- és csípőszélesség, csípő szélesség, valamint a mellkas mélységének méréséből.

Egyéni vs. csapat

A sportágválasztás során egyik legfontosabb eldöntendő kérdés, hogy vajon melyik illik jobban gyermekünk személyiségéhez: az egyéni vagy csapatsport. A döntés nem könnyű, érdemes mondjuk a tornával kezdeni, mivel nagyon sok sportágnak ez az alapja – mondta el a TanTrendnek Márialigeti Kristóf. A budapesti Piarista Gimnázium testnevelőtanára már óvodáskortól ajánlja a tornát, amely nagyon fontos képességeket fejleszt. Fegyelemre tanít, fejleszti a mozgáskoordinációt, a gyorsaságot és az állóképességet, illetve megerősíti a törzsizmokat, ami nélkülözhetetlen a további erősítéseket illetően.
    
A szülőkre fontos szerep hárul, amikor dönteniük kell, mivel ők ismerik a legjobban gyermeküket. Időt és energiát kell szentelni arra, hogy megismerjük ez irányú érdeklődését, nézhetünk együtt sportközvetítéseket, de a legjobb, ha csemeténket elvisszük nézőként valamilyen sporteseményre, és beszélgethetünk arról, hogy mit szeret és mit nem az adott sportban. Bátorítsuk, hogy kóstoljon bele több sportba is, jó eséllyel amellett fog kikötni, amely a legjobban passzol személyiségéhez – és ha elkötelezte magát, tartsuk tiszteletben a döntését és biztosítsuk támogatásunkról.    

Az introvertált gyermekekkel ajánlatos inkább valamilyen egyéni sportot megismertetni, mint amilyen a tenisz, az úszás, vagy kerékpározás. Az ilyen típusú fiataloknál a nagy csoport nyomasztólag hathat, ami szükségtelen stresszt okozhat, viszont az egyénileg (vagy kis csoportokban) űzhető sportágakban komfortosabban fogja érezni magát. Az egyéni sportoknál megvan az az előny is, hogy a gyermek a saját tempója szerint fejlődik, nincs meg feltétlenül az a nyomás, mint a csapatban űzhető sportoknál. A siker és a kudarc pedig egyismeretlenes egyenlet: ha győzünk, azt magunknak köszönhetjük, s örömünkben legfeljebb edzőnkkel, vagy családunkkal osztozkodhatunk, viszont ha elbukunk, akkor azért csak magunkat okolhatjuk (vagy éppen a játékvezetőt, az ellenfél szurkolóját stb). Az egyéni sportot űző fiatalok felelősségteljesek, fegyelmezettek és öntudatosak lesznek.

S ha már ezeket a sportokat említettük, fontos felhívni a figyelmet ezek élettani hatásaira. Az úszással a gyermekek megtanulják a helyes, jó ritmusú légzést, nő a tüdőtérfogatuk, javul a végtagok keringése és fejlődik a szív teljesítőképessége. E sport továbbá kifejezetten jó az asztmás gyermekeknek. A kerékpározás javítja a szív- és érrendszert, fejleszti az izomrendszert, igaz, versenyszerűen csak később lehet űzni. (országúti kerékpárra például 12 évesen ülnek először) A teniszezéssel harmonikusan fejlődik a csont- és izomrendszer, és segít fejleszteni a szem-kéz koordinációt. 
    
Nagy általánosságban igaz, hogy csapatsportok inkább az extrovertált gyermekeknek valók. Az első és talán legfontosabb, hogy itt már nincsenek egyéni célok, a gyermek megtanul együttműködni másokkal egy közös cél elérése érdekében. Az ilyen sportok, mint a labdarúgás, a kosárlabda, a kézilabda, vagy a röplabda, erősítik a bajtársiasság érzését és csapatszellemet. A pályán szükség lesz a jó helyzetfelismerő képességre, egyúttal javul a gyermek térlátása is. Emellett ha fiatalon csapatsportot kezdünk űzni, a konfliktusmegoldó képességünk is fejlődik, amely képesség később a mindennapokban is fontossá válik. A fegyelem itt is fontos, és szeretjük vagy sem, a csapat egysége megköveteli, hogy a maximumot hozzuk ki magunkból. 

Ha csapat vesz körül minket, egyénileg is tudunk fejlődni, hiszen nap, mint nap kortársainkkal vagyunk együtt, akaratlanul is a másik teljesítményéhez hasonlítjuk magunkat, és azért dolgozunk, hogy jobbá váljunk, ha pedig azonos poszton játszunk, meg kell küzdenünk a csapatba kerülésért. Persze itt sincsenek azonos szerepek, hiszen léteznek igazi, a tehetségüket sokszor a csapat sikere alá rendelő csapatjátékosok és vannak, akik a vezérszerepet élvezik. Mindkét készség fejleszthető, ezeknek az életben később ugyanúgy fontos szerepük lesz. És hogy miért jó még, ha csapat vesz körül? A sikernek együtt örülünk, a kudarcon együtt kerekedünk felül: a siker íze így édesebb, a kudarc pedig elviselhetőbb lesz.