A barkohba dicsérete

Úgy tűnik, az utóbbi évtizedekben kicsit „elfelejtettünk” barkohbázni. Holott egykoron számos vonatút, osztálykirándulás és egyéb közösségi program gerincét képezte… Ugyanakkor könnyen elképzelhető, hogy hamarosan ismét népszerűvé válik ez a játék – például a Komplex Alapprogram révén.

alt


Egy szörnyű bűntény felderítése

A játék a Római Birodalom elleni Bar Kohba-felkelés (132–135) vezéralakjáról kapta nevét. Lukácsy Sándor a következőképpen idézi fel keletkezéstörténetét: „Egy napon Bar Kohba elé, amikor bírói székében igazságot osztott az odajárulóknak, egy embert hoztak. Egy emberi roncsot. Rettenetes állapotban. Keze, lába le volt vágva. A szemét kiszúrták. Nyelvét, száját összemarta valami erős folyadék. Eszméletén volt, de látszott, hogy utolsó óráit éli. 

A kegyetlen bűntett megtorlást követelt. Ám a bűnösök, akik az ismeretlen áldozattal ismeretlen okból ily szörnyű módon bántak el, semmi nyomot sem hagytak maguk után. Bar Kohba megrendült a szörnyű kegyetlenséggel halálra ítélt szerencsétlen láttán, de nem vesztette el hidegvérét. Közölte a körülállókkal, hogy az áldozatot ki fogja hallgatni.”

A hagyomány szerint így történt, hogy Bar Kohba a rendelkezésére álló lehetőségekkel élt: csak olyan – vagyis igennel vagy nemmel megválaszolható – kérdéseket tehetett fel, amelyre a megcsonkított áldozat fejbólintással válaszolni tudott. Így tehát eldöntendő kérdésekre kellet szorítkoznia – ám így is kiderítette a történteket, mi több az elkövetőket is megtalálta.

A későbbiekben a hasonló elveken alapuló kitalálós játék kedvelt társasági elfoglaltsággá vált, de már a hazai „rejtvénykirály”, Gratzer József is felfigyelt pedagógiai hasznára. 1935-ben megjelent Sicc című játékgyűjteményében a következőképpen fogalmazott: „Ez a nagyon érdekes játék a gondolkozóképesség és fantázia kibontakozásához szinte korlátlan lehetőséget nyújt. Egyszerűbb alakja a legkisebb gyermekek számára is szórakozás…”

Ördögök a részletekben

Karinthy Frigyes köztudottan verhetetlen volt a játékban – a nevéhez kapcsolódó legismertebb példa a milói Vénusz bal karjának kitalálása, de ő volt az is, aki (huszonhét kérdést követően) rájött arra, hogy a feladvány kigondolói Bárczi Benő anyai nagyapjának háziorvosára gondoltak. Még nála is bravúrosabb játékra volt képes egy kevésbé ismert író, Szomaházy István, aki egyszer azokat a szavakat barkochbázta ki, amelyek a 1910-es években Magyarországon is forgalomban lévő svéd gyufa dobozán álltak. Holott egy szót sem tudott svédül! Igaz, három és fél órán keresztül küzdött a megoldásért…

A játék igazi „trükkje” azonban nem feltétlenül a bonyolult feladványokban rejlik. Lukácsy András megfogalmazása szerint: „egy könnyebb feladvány megoldása is igen komoly fejtörést igényel már, rendszerezett gondolkodást s készséget a fogalmak pontos meghatározására. Ez utóbbi aztán a játék gyakorlása közben is kifejlődik.” Vagyis nem kell Karinthynak (vagy Szomaházynak) lenni ahhoz, hogy eredményes játékos lehessen valaki. A barkohba nehézsége ugyanis kizárólag a játékosoktól függ.

„Az emberi megismerés drámája” – és a megnyitási stratégiák

A barkohba tehát – anyagszükségleteit és szabályait, valamint „erősségét” tekintve – igen egyszerű. Ugyanakkor rendkívül bonyolult játék is – ezért felelhet meg a tanulási és a szórakozási céloknak is – és nem utolsó sorban ezért őrizte meg népszerűségét. Egyik fontos tanulsága például – ami már az eredetére vonatkozó anekdotából is kiderül –, hogy a játék nem az első kérdés megfogalmazásával kezdődik, hanem gondolkodással és döntések sorozatával (mind a feladvány készítői, mind a reménybeli megfejtő szempontjából). Érdekes belegondolni, hogy elvileg „bármi” lehet a megoldás és végtelennek tűnik az ehhez vezető nyomok megtalálása. Ez sajátos izgalmat kölcsönöz a játéknak – még a „nézők”, „kívülállók” számára is. (Nyilván ennek köszönhette népszerűségét a barkohba televíziós változata, a Kicsoda micsoda is.) Már csak azért is, mert a két ellentétes válasz között igen nagy dramaturgiai feszültség rejlik – arról nem is beszélve, hogy a játék során folyamatosan változik a résztvevőkben a bizonyosság és a bizonytalanság érzése. Sok eseteben kaphatunk képet – és tanári szemszögből ez sem mellékes! – a két szereplő jellemének és gondolkodásmódjának sajátosságairól is.

Ugyanakkor a barkohba minden drámaisága ellenére is alapvetően logikai játék – némely elemzői e két vonását egyenesen „az emberi megismerés drámájaként” foglalják össze. A barkohba eredményessége ugyanis egy gondosan és rendkívül gyorsan felépített gondolatmeneten alapul. A kérdezés tehát nem lehet rendszertelen, de a reménybeli megfejtőnek folyamatosan alkalmazkodnia kell az újabb és újabb információkhoz. Karinthy Frigyes szerint – aki maga még egyfajta „módszertant” is kidolgozott a játékhoz – a jó játékos elsősorban nem találgat (azaz nem a saját prekoncepciója mentén gondolkodik), hanem a felmerülő információk nyomán kérdez tovább – ehhez azonban természetesen fantáziájára is szükség van. Karinthy nevéhez fűződik az a „módszertani útmutatás” is, melynek értelmében először tágabb kategóriákban érdemes puhatolóznia a kérdezőnek – és a kör szűkítésével keresni a megoldást. Ugyanakkor arra természetesen már nem lehet konkrét receptet adni, mi számít szűkítésnek egy adott feladvány esetében. Ennek ellenére Karinthy azt vallotta, hogy a barkohba számos rokon vonást mutat a sakkal, éppúgy elképzelhetők benne „bejárt útvonalak”, megnyitási stratégiák. 

Az ilyen – drámaiságot és stratégiákat – említő ismertetők talán el is riaszthatnák a játékosokat, ha nem tudnák, hogy maga a játék igen egyszerű szabályokkal rendelkezik és rendkívül szórakoztató. Vagyis kitűnő alkalmat ad a játszva tanulásra. Érdemes tehát kipróbálni, feleleveníteni – akár nyári táborokban, kirándulásokon, utazás közben is!