Betlehemezés – kalákában

A magyar karácsonyi hangzóanyagok egyik legizgalmasabb összeállítása a Kaláka Szabad-e bejönni ide betlehemmel című 1987-es albuma, amely immáron 30 éve örvend töretlen népszerűségnek. Talán azért, mert (a rendkívül szerencsés szerkesztés révén) betlehemes is, meg nem is.

alt


Amitől „betlehemes”

Ma már nem szokatlan karácsony táján betlehemezésről beszélni. Mindez nem mondható el 1987-ről, amikor is a Kaláka Szabad-e bejönni ide betlehemmel? Című lemeze (először!) megjelent. Kétségtelen, borítóján egyértelműen a régi népszokást idézi és a lemez „kerettörténetét” is a nagyszalontai betlehemes szövegéből válogatták. (A szélesebb nyilvánosság számára ez az anyag a Szendrey–Kodály-féle Nagyszalontai Gyűjtés című összeállításból vált ismertté 1924-ben. Később Volly István is sokat tett elterjesztéséért.) 

Az összeállítás ugyanis a következő üdvözlő verssel kezdődik: 

„Jó estét kívánok! Meg ne ijedjenek,
Itt egy kompánia, semmit se féljenek.
Lépek én e házba azon kérelemmel:
Szabad-e bejönni ide betlehemmel?”

(Kevesebben tudják, hogy az erdélyi betlehemesek hagyományának megfelelően ezt a szöveget a karácsonyi történések egyik legkevésbé szimpatikus alakja, a gyermekgyilkos Heródes mondja…)

A Kaláka együttes honlapján a következőket olvashatjuk a kiadványról: „1987-ben jelent meg ez a lemez. Azóta járnak a Kaláka-betlehemesek adventkor »házról-házra«, templomról-templomra, iskoláról-iskolára, színházról-színházra. Minden évben néhány napot határainkon túli magyarlakta vidéken töltenek, így az eddigi kb. 600 karácsonyi előadás harmada Erdélyben, a Partiumban, Kárpátalján, Vajdaságban, a Felvidéken, Burgenlandban, Szlovéniában, a horvátországi Baranyában és Csángóföldön volt, de énekelték karácsonyi koncertjüket Bécsben, Bukarestben, Szarajevóban és Zágrábban is. Ahogy a Karácsony minden generációnak ünnep, így ez az előadás is lehet esti templomi koncert, délelőtti gyerekműsor, vagy hétvégi családi alkalom.”

Az 1987-es lemez mellé az akkoriban újdonságnak számító zenés könyv is társult. Ennek zárszavában a következők olvashatók: „»Szabad-e bejönni ide betlehemmel?« kérdezik ők az olvasótól, a hallgatótól, szabad-e énekkel örömet adni, hiszen a karácsony az öröm, a szeretet, a megbékélés ünnepe, amikor elfeledjük az emberek között elszenvedett bajokat, bosszúságokat. Szabad-e elfelejteni a fagyot, a zord telet, s csupán a csillogó díszeket látni? Szabad-e elfelejteni a háborút és a szenvedést, amely fölött karácsony estéjén diadalmaskodik a zöld fa életereje? Hiszen a karácsony az örök újjászületés ünnepe.”

Nem meglepő tehát, ha „mai korunk betlehemeseinek” nevezték az együttes tagjait már a korabeli sajtóban is.

Amitől „nem betlehemes”

Az összeállítás keretét és szimbolikáját kétségkívül a betlehemezés adja – ugyanakkor mégsem népzenei gyűjtemény. (Ezt már csak azért is fontos megjegyezni, mert néprajzkutatók is feljegyezték, hogy a lemez nyomán a későbbiekben a hagyományostól eltérő módon a lemez hatására kevéssé autentikus szövegek is „visszaszivárogtak” a betlehemezésbe.)

Az összeállítók gondosan ügyeltek arra, hogy a néphagyományok és egyáltalán a vallásos szimbólumok iránt kevésbé fogékony hallgatók éppúgy megtalálják gyűjteményükben a hozzájuk szóló műveket, mint a hívők. 

A szerzői paletta rendkívül színes: Heinrich Heine és József Attila, Kornis Mihály és Mándy Stefánia, Christian Morgenstern és Pécseli Király Imre. „Az ügyesen válogatott versek, énekek között - a XIV. századtól századunkig - a magyar, svéd, cseh, spanyol, francia karácsonyi dalokat, Pálóczi Horváth Ádám Ötödfélszáz énekek cimű gyűjteményéből a Pásztorok, keljünk fel címűt éppúgy megtaláljuk, mint evangélikus énekeskönyvünk darabjait: Jászolban a szalmán, Hadd zengjen énekszó, Mennyből jövök most hozzátok, Krisztus Urunknak áldott születésén, Kit sok boldog pásztor dicsér” – jegyezte meg az egyik felekezeti lap munkatársa 1987-ben.  

Az anyag egyaránt szól kicsikhez és nagyokhoz. E sokszor hangoztatott közhelyet két verssel illusztráljuk. Az Andro Loleshyte-féle, Karácsony című cigány bölcsődalt (fordította: Szegő László) a legkisebbek is megérthetik:

Téleleji szélben
karácsonyfák zúgnak –
jó meleg kabátban
indulj csak az útnak.

Megfázol a dombon,
vegyél meleg kendőt,
kívánj a mezőknek
boldog újesztendőt.

A karácsonyi gondolatokat sajátos szemszögből ábrázolja Kornis Mihály és Cseh Tamás József című dala (melyet a hangzóanyagon a szerző ad elő):

Minden létnek, minden fénynek kincse
te vagy szívemben egyedül, Mária.
Isten Anyja, légy velem, ha félek,
Piros ruhában jöjjön a virradat.

Dicsőséges társam a rettegésben,
Lábad elé borul most Betlehem.
Remélő árnyak a mélyülő sötétben,
Pásztorkirályok és más jó emberek.

Heródes király országában
Hasadoz a hajnal, fényes nap jön,
Heródes király országában
Bárány baktat le az égből…

Alhat a csöppség, alhat az anyja,
Boldogságos szűz Mária:
Őrzi az álmuk bölcsességgel
Asztalos-ács szent József.

Szent Karácsonynak éjszakáján
Vigadozzunk és örvendezzünk!
Szent Karácsonynak éjszakáján
Csöndeskedve éljünk…

A napkeleti csillag fent az égen
Tüzével köszönti alvó kisfiam.
Velem ujjong a teremtés ma éjjel,
Könnyek fürösztik fáradt arcomat.

Dávid házából József, aki lettem,
Koldusszegény ács, de kiválasztatott.
Hogy Máriámat egy életen át szeressem,
Az ember módján, mint megírattatott.

Heródes király országában
Hasadoz a hajnal, fényes nap jön,
Heródes király országában
Bárány baktat le az égből…

Alhat a csöppség, alhat az anyja,
Boldogságos szűz Mária:
Őrzi az álmuk bölcsességgel
Asztalos-ács szent József.

Szent Karácsonynak éjszakáján
Vigadozzunk és örvendezzünk!
Szent Karácsonynak éjszakáján
Csöndeskedve éljünk…