Betlehemi istálló a sakktáblán

December 8-án ünnepelhettük Tandori Dezső 80. születésnapját. Jelen írásunkban – a közelgő ünnepekre is tekintettel – egy karácsonyhoz kötődő sakkversével köszöntjük.

alt


A „sakk-trilógia”

1973-ban jelent meg Egy talált tárgy megtisztítása című kötete, amelynek 74., 75. és 76. oldalán, Az Amatőrség elvesztése című ciklusban jelent meg az a három különleges, összetartozó vers – amelyet „sakk-trilógiának” is szoktak nevezni. E költemények elemzéséhez elegendhetetlenül szükséges a sakkjáték alapvető elemeinek ismerete – ezek birtokában azonban rendkívül izgalmas versértelmezések születhetnek – akár mélyebb sakktudás nélkül is. Jó példa erre A betlehemi istállóból egy kis jószág kinéz, amely – a karácsony előtti időszakban érdekes szellemi kihívást ígér akár osztálytermi környezetben is. Akár olyan diákok körében is, akik kevésbé fogékonyak a „hagyományos” stílusú ünnepi versekre. Ráadásul a költemény számos vonatkozásban érdekes, izgalmas és az ünnep lényegével, tartalmával kapcsolatos beszélgetések kiindulópontja is lehet.

A betlehemi istállóból egy kis jószág kinéz című vers szövege a következő: Hc3. Ez „pontos fordításban” azt jelenti, hogy a sakktáblán a huszár c3-as mezőre lép. Domokos Mátyás elemzéseiből ismeretes, hogy az istálló a pesti sakkszlengben a kezdőállapotban felállított bábukat jelenti, a huszár c3-ra helyezése egy lehetséges nyitólépés (bár Izsák Gábor írása nyomán az is tudható, hogy elsősorban az amatőr partikon fordul elő, profi sakkozók jellemzően nem alkalmazzák). A huszár figurája hagyományosan ló – sőt nem hivatalosan még a sakkjáték kapcsán is nevezik így ezt a bábut. Jogosan nevezhetjük – némi metaforikus túlzással – jószágnak is. 

A betlehemi jószág

Tarján Tamás a következőket írta tanulmányában a versben szereplő kis állatról: „A közelebbről meg nem határozott egy kis jószág evidenciaszerűen otthonos ebben a szegényesnek tudott, egyszerre emberi és állati hajlékban, a legmisztikusabb születés színhelyén. Evidenciaszerű, hogy valamely kis állat úgy lakozzék ebben az istállóban, amiként a templomi gipszjuhocska festett figurája a lécekből, nádból, szalmából tákolt-ragasztott, karácsonykor fenyőágak közé kihelyezett „betlehemben”. Vagy lehet az bárányka is: bárány, Krisztus-szimbólum. A kis jószág kifejezés meghitt, leheletmeleg légkört áraszt.”

Amint tehát a fentiekből is kiderülhetett, a sakkjáték egyes „műszavai” szinte kínálják magukat az ilyen típusú „átértelmezésre”. De mitől „betlehemi” az istálló, amiből kinéz a kis jószág? A kérdésre lényegében a verset szimbolikusan értelmező válasz adható.

A kezdet

A sakktáblán tehát bármilyen parti során előfordulhat ez a nyitás – azaz számos sakkjátszma kezdete lehet ez a lépés. Éppúgy, mint a betlehemi istállóban Jézus születése is. Ami amellett, hogy egy „világtörténelmi nullapontra”(origóra), vagyis az időszámítás kezdetére utal, jelenti a kereszténység kiemelt ünnepét, amelyről a Magyar katolikus lexikon a következőképpen fogalmaz: „A karácsony (vagyis Jézus születése ünnepének – a szerk.) misztériuma (…) hármas születés: az öröktől való, a földi (történeti) és a kegyelmi (a hívők lelkében való) születés. - Az üdvtörténetben Jézus születésének fókusz és tengely jellege van (…) időpontja az egész földkerekségen ált. Elfogadott időszámítás kezdőpontja: ehhez viszonyítva számítjuk a történelem eseményeit Krisztus előtt (rövidítve: Kr. e.), és azóta: Krisztus után (Kr. u.).”

A versben tehát a kezdetre egyaránt utal az istálló szó, ami a sakkban kezdőállást jelent, a felvázolt lépés, ami nyitólépés. És mindez a költői lelemény révén összefüggésben áll a fent vázolt betlehemi „kezdettel”. Ami éppúgy kezdete lehet az emberiség történelmének, „játszmáinak”.

Mindez remek kiindulópontja lehet néhány érdekes-izgalmas osztálytermi beszélgetésnek is. Például a kezdetről és  a végről, az időről – a történelmi időről és a saját életünk idejéről is. Mik voltak a mi életünk határkövei? Melyek a legfontosabb állomásai? Mi határozza meg ezeket? 

Talán éppen ezt örökíti meg egyik legfrissebb (születésnapi köszöntésére válaszul írt) A legszebb szám című költeményében. A jelzett szám – természetesen – a 80. Egyszerre utal a végtelenre amit „fekvő nyolcassal” jelölnek, és a semmire, amit nullával…