Bogyó, dodó, laszti – az iskolák harca a drogok ellen

Bár öt év alatt harmadával csökkent a középiskolások drogfogyasztása, körükben szignifikáns az eltérés: leginkább a szakiskolások érintettek, a gimnazisták pedig a legkevésbé. Az iskola fontos prevenciós színtér, amelynek kereteit a Nemzeti Drogellenes Stratégia jelöli ki.

alt


Sokkolta a világot Demi Lovato esete. Az amerikai énekesnőre Los Angeles-i otthonában találtak rá eszméletlenül, az első hírek herointúladagolásról szóltak. A 25 éves egykori Disney-csillagról régóta tudni lehetett, hogy súlyos alkohol- és drogproblémákkal küzd, és már 18 évesen elvonóra ment. Nyíltan beszélt függőségéről – elmondása szerint volt, hogy harminc percig sem bírta ki kokain nélkül –, Sober című dalában pedig arról énekelt, hogy ismét visszaesett.

Lovato korábban arra kérte rajongóit, hogy „megszégyenítés helyett támogatóan, segítőleg és reményt nyújtva” forduljanak a szenvedélybetegek felé. Az énekesnő-zeneszerző saját példáján keresztül is segíteni próbál sorstársain, ahogy azt nem egy, hozzá hasonló helyzetben levő hollywoodi sztár, volt sportoló vagy zenész is megtette előtte. Ám látható, hogy hiába a sok elrettentő eset, a személyes példamutatás önmagában nem elég, a prevenció sokrétű folyamat, amelyet minél korábban, már az iskolában – sőt akár óvodáskorban – el kell kezdeni.

Szerhasználat fiatalon

Az Iskoláskorú gyermekek egészségmagatartása elnevezésű, a WHO-val együttműködésben megvalósult nemzetközi kutatás 2014. évi felméréséről készült hazai jelentésben az illegális és visszaélésszerűen fogyasztott legális drogok fogyasztásáról 9. és 11. osztályos diákokat kérdeztek meg. A válaszokból kiderült, hogy a jelzett korcsoportban a diákok 23 százaléka próbált már ki valamilyen szert. A 9. és 11. osztályosok ötöde nyúlt tiltott szerhez, és majdnem minden tizedik diák használt már visszaélésszerűen legális drogot, például ragasztót, oldószert. A legnépszerűbb szer körükben a kannabisz, ezt követi az alkohol és gyógyszer egyidejű fogyasztása, a dizájnerdrogok és a növényi drogok.

A felmérés fontos megállapítása, hogy különbség van a szerhasználatot illetően az iskolatípusok szempontjából: a szakiskolában, szakmunkásképzőben tanulók körében magasabb a kipróbálók aránya (29%) az érettségit adó intézmények tanulóihoz képest (21,9%). A  kutatás egyik végkövetkeztetése, hogy a drogprobléma igenis jelen van, ezért „olyan iskola- és családcentrikus beavatkozásokra van szükség, amelyek növelik a diákok drogokkal kapcsolatos ismereteit, erősítik döntéshozatali képességüket, fejlesztik önbecsülésüket és a kortársnyomásnak való ellenállás képességét növelik”.

A kábítószerhasználat megelőzését, késleltetését, vagy legalábbis gyakoriságának csökkentését célozza a drogprevenció. Ebben nagy szerep hárul az iskolára, hiszen a szerhasználók nagy része ebben a korban nyúl először droghoz. Az iskola azért is kiemelt prevenciós színtér, mert az iskoláskorúak döntő fejlődési szakaszban vannak az egészségkárosító magatartásformák és az értékek kialakulása szempontjából, továbbá itt közvetlenül el lehet érni a diákokat, viszont hátrány, hogy a lemorzsolódókat nem tudják megszólítani a szakemberek.

Mit tehet az iskola?

Az iskolai prevenció kereteit – az összes többi drogprevenciós programhoz hasonlóan – a Nemzeti Drogellenes Stratégia jelöli ki. Ebben rögzítik, hogy az egészségfejlesztés és a megelőzés az óvodákra, az iskolákra, a gyermekvédelmi intézményekre és a javítóintézetekre is kiterjed. Az egyik cél, hogy a folyamatba a családokat is bevonják, másrészt a pedagógusok, mentálhigiénés és más szakemberek továbbképzésével segíteni kell a megelőzést és a kezelést, továbbá támogatni a felsőoktatási hallgatóknak szóló ismeretterjesztő anyagokat. Az idei évi költségvetésben a drogfogyasztás megelőzésével kapcsolatos feladatokra mintegy félmilliárd forintot fordít az állam.

A 2013-ban elfogadott Nemzeti Drogellenes Stratégia szerint 2004 és 2009 között 30-ról 80 százalékra a nőtt azoknak az iskolák aránya, ahol minden évben folyt valamilyen prevenció. A rendőrség 1992 óta tart interaktív foglalkoztatásokat az általános iskolásoknak (DADA), illetve létezik ennek középiskolásoknak (ELLENSZER) szóló változata, ezek célja a kábítószer elleni védekező mechanizmusok elsajátítása többek között ösztönzéssel, segítségadással, beszélgetéssel, vitákkal, közösségi tevékenységekkel, valamint szituációs és terepgyakorlatokkal. Emellett külső szolgáltatók szakmai ajánlással folytathatnak prevenciós tevékenységet az iskolákban, és természetesen nagyon fontos szerep hárul magukra a pedagógusokra, hogy felhívják diákjaik figyelmét az egészséges életmód fontosságára.

A beilleszkedési problémákkal, a tanulmányaikban kudarcokkal küzdő diákok körében magasabb a szerhasználók száma, illetve a kipróbálás is egyre fiatalabb korban következik be – állapítja meg a Nemzeti Stratégia, amely az iskolák, azon belül is a jó tanár-diák kapcsolat, az elérhető egészségügyi szolgáltatások, valamint az egyéb tanácsadó hálózatok fontosságát hangsúlyozza. Az iskolai prevenciót korábban sokan bírálták a programkínálat beszülése miatt, de az elérhető programok minősége kapcsán is sok kritika hangzott el. Jó hír viszont, hogy újabban a frontális ismeretadás helyett egyre inkább interaktív módszerekkel hívják fel a diákok figyelmét ezeken a foglalkozásokon.

A Nemzeti Kábítószer Adatgyűjtő és Kapcsolattartó Központ az iskolásoknak szóló programokat három csoportba sorolja, ezek a készségekre fókuszáló beavatkozások (a tanulók általános készségeinek fejlesztése, a visszautasítás képessége), az affektív (belső tulajdonságok átalakítása), valamint a tudás fókuszú beavatkozások (a szerhasználat következményeivel kapcsolatos ismeretek átadása). A 2013-2020 évekre szóló Nemzeti Stratégia konkrét célokat is megfogalmaz, így azt, hogy a teljes körű iskolai egészségfejlesztés 2020-ra elérje a diákok 50%-át. Emellett cél a kiszámítható finanszírozási rendszer kialakítása, amely a hosszú távú programokat is lehetővé teszi, továbbá hogy a programok, kezdeményezések szervezése során kiemelt figyelmet kell fordítani a család szerepének megerősítésére és a szülői szerepre való felkészülésre.