Bokáék világa, avagy hogyan kapcsolódik össze család- és iskolatörténet

Az Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum minap tartott konferenciája a család- és iskolatörténészek, oktatáskutatók, levéltárosok számára különleges tudományos csemegéket kínáló, dús szakmai nap volt. A kutatók többsége arra kereste a választ, hogyan kapcsolhatók össze az iskolai évkönyvek, az iskolai anyakönyvek, az iskolai élet egyéb írott és tárgyi dokumentumai emberek, családok és korszakok történetével.

alt


Talán kevesen tudják, hogy a Népliget metróállomástól nem messze fekvő Tündérpalotában működő Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum (OPKM) gondozza az ország egyik legnagyobb iskolai évkönyv-gyűjteményét. Az iskolai évkönyvek a nemzeti emlékezet és a kutatás számára is nagy jelentőséggel bírnak. A konferencián felszólalt többek között Gazda István tudománytörténész, Gereben Ferenc olvasáskutató, Rácz Attila, a Magyar Országos Levéltár kutatója, illetve Vargáné Arany Csilla múzeumpedagógus. 

A családgenealógia mint a történelem segédtudománya sokáig tűrt sem volt a kádári Magyarországon. Mint Gazda István tudománytörténész elmesélte, nem kis erőfeszítésébe került, hogy 1984-ben megjelenhetett a Magyar családtörténeti és címertani irodalom 1561–1944, amelyet aztán több hasonló munka követett. Családgenealógiai kutatásai alapján bizonyosodott be például, hogy az író Eötvös József, az Andrássy-kormány vallás- és közoktatásügyi minisztere Zrínyi-leszármazott volt, és ugyanő indította el Magyarországon a Bolyai-kultuszt: sorra érkeztek hozzá ugyanis levelek a római akadémiától az akkor már halott Bolyai János különleges matematikai munkájára hívva fel a figyelmet, s ekkor írta Eötvös egy levélben külföldön tanuló fiának, Lorándnak: „Lehet-e rosszabb bizonysága barbarizmusunknak?”

Gazda István kutatásokat végzett a Bolyaiak – Bolyai Farkas és Bolyai János – matematikai munkásságának recepciójáról is. Bolyai János nagy ívű munkája, a nem-euklideszi tér geometriája, amely Appendix címmel jelent meg, magyarul csak 1896-ban látott napvilágot, és előtte alig foglalkozott vele magyar nyelvterületen bárki is. A Bolyai-kéziratok mintegy 12683 oldalt tesznek ki, ebből az Appendix alig 26 oldalas munka. A kéziratokat Bolyai, amikor elfogyott a papírja, színlapok üresen maradt helyeire, sokszor sorok közé írta. Erről bővebben olvashatunk Gazda István az Egy halhatatlan erdélyi tudós, Bolyai Farkas című, az Akadémiai Kiadónál megjelent munkájában.

Kovács Csaba, a Központi Statisztikai Hivatal Könyvtárának tudományos kutatója a statisztikai számokat vizsgálta a család és az oktatás terén. Egyik legérdekesebb példája az volt, hogy egy 1940-es években végzett kutatás kimutatta, melyek a legelmaradottabb és a leghaladóbb vármegyék: az analfabetizmus Szabolcs vármegyében volt a legmagasabb, míg a legalacsonyabb mutatókat Sopron vármegye produkálta.

Rácz Attila, a Magyar Országos Levéltár főosztályvezetője arról beszélt, hogy az iskolai iratokat hogyan lehet beépíteni a levéltár gyerekek számára kidolgozott foglalkozásaiba. A kutató és csapata 2010 óta foglalkozik levéltár-pedagógiával, levéltárvezetéssel; szakköröket, témaheteket tartanak. Egyik kiemelt tematikus foglalkozásuk A Pál utcai fiúk, amelyet 5-6. osztályosok számára fejlesztettek ki. Képeken és Molnár Ferenc gyerekkorából származó iskolai értesítőkön keresztül mutatják be a korabeli iskolát: milyen tantárgyakat tanultak, a latint milyen (magas) óraszámban, kik voltak a Pásztorok, milyen tanuló is volt az „igazi” Pásztor, Molnár Ferenc kortársa, Pásztor Árpád, az iskolai anyakönyve (értesítője) alapján. A foglalkozások során korabeli térképeket vizsgálnak a gyerekek, ismerkednek az épületek akkori homlokzataival képeken és század eleji iskolák, lakóépületek beltereiről készült fotográfiákon. Az előadó szerint sok érdekességet meg lehet tudni korabeli hírességek, mint például Neumann János vagy Wigner Jenő iskolai értesítőjéből, de borzasztó izgalmas hiányosságok után lehet nyomozni például Reich, azaz Rejtő Jenő tanulmányainak anyagaiban is… 

Az előadásra jól reflektált Vargáné Arany Csilla Katalin, az Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum múzeumpedagógusának bemutatója. A Pál utcai fiúk a múzeumban címmel tartott előadása ugyanis Molnár Ferenc regényének egyik helyszínére, az iskolára fűzte érdekességeit. A múzeumpedagógus 5. és 6. osztályosok számára kifejlesztett A Pál utcai fiúk-feldolgozása él a múzeum adta lehetőségekkel: láthatunk korabeli kalamárist, katedrát, szamárfület és szamárpadot, s megleshetjük, melyik tárgy lapulhatott Boka vagy Csele vagy Csónakos táskájában. A gyerekek tintával leveleket írhatnak valamelyik hősnek, és gondolkodhatnak, vajon a regénybeli diákabrakhoz mely ott összegyűjtött tárgyak tartozhatnak. A múzeum kiállítótere nagy segítség ahhoz, hogy a gyerekek jobban el tudják képzelni, milyen lehetett a korabeli iskolai élet. 

Gereben Ferenc művelődésszociológus nagyanyja, Kesztler Aranka levelezései és annak az Amizoni Országos Magyar Nőnevelő Intézetben kapott iskolai dokumentumai alapján épített fel egy nagy ívű pályát, bemutatva a fiatal nő háborús levelezését, a huszár nagybácsi hozzá írt szép sorait németül vagy egyéb, iskolai dokumentumokat. 

Balogh Mihály az OPKM nyugalmazott főigazgatója, volt könyvtárostanár bemutatta az iskolai könyvtárak iskolatörténeti különgyűjteményének kialakulástörténetét, jogi hátterét. Ez a viszonylag fiatal gyűjteményrész sok egyedi, csak az iskolai könyvtárakban fellelhető információt tartalmazhat. Sajnos nem mindenhol építik. Ahol viszont igen, ott a GDPR világában sok, még tisztázandó jogi kérdést is felvet a gyűjtése és szolgáltatása, hiszen a gyűjtött dokumentumok sora nemcsak az iskolai szabályzatokra terjednek ki, hanem például iskolai alkotásokra, dolgozatokra, videofelvételekre, fotókra és a személyes adatokban gazdag iskolai anyakönyvekre...

Czupi Gyula a nagykanizsai Halis István Városi Könyvtár igazgatója, azt mutatta be, hogy a könyvtárban a 1990-es években elkezdődött digitalizálás mennyi hasznos segítséget nyújtott a városnak, a város történetét kutatóknak. A régi helyi lapok és iskolai évkönyvek digitális változatai hozzáférhetőbbé és kereshetőbbé tették ezeket a közösség számára fontos információkat tartalmazó forrásokat.

A délután a könyvtár olvasótermében folytatódott, ahol Gráberné Bősze Klára bibliográfus, az OPKM volt dolgozója, a nap során sokat emlegetett A magyarországi iskolai értesítők bibliográfiájának összeállítója beszélt a munka összeállításának történetéről, folyamatáról.

A nap zárásaként pedig Bognár-Nagy Mária az OPKM iskolai értesítő különgyűjtemény-kezelője konkrét példákon keresztül mutatta be, hogy mennyiféle információhoz jutott saját felmenői után kutatva az iskolai évkönyvekben. Ez jól szemléltette, hogy mind a családkutatás, mind az iskolatörténet kutatásában amatőr és tudományos kutatók számára is milyen nagy lehetőségek nyílik ezeken a téren. Osztálynévsorok, a tanult tantárgyak, pedagógus névsorok, az iskolai élet eseményei és még sok minden más csak az iskolai évkönyvekből kutathatók. 

S ki tudja, a digitalizált kor anyagai milyen formában maradnak meg majd, s az utókor vajon mire következet majd ezekből?...

Besze Barbara (OFI), Dömsödy Andrea (OPKM)

Fotók: OPKM

További képek: https://www.flickr.com/photos/opkm/albums

Az előadások anyagai itt megtekinthetők.