Borbély Sándorról és a róla elnevezett versenyről

2019 májusában immáron 37. (!) alkalommal rendezik meg a Hallássérültek Borbély Sándor Országos Tanulmányi Versenyét. (A felhívás ezen a linken olvasható.) De mit is takar pontosan ez a név? És ki volt Borbély Sándor?

Rövid versenyismertető

Kezdjük az előbbivel! A versenyt „a siketek és a nagyothalló tanulók matematikai, komplex anyanyelvi, és komplex történelmi és társadalmi ismeretek tudásának mérése”, valamint tehetséggondozás céljából rendezik meg. Résztvevői a siketek és a nagyothallók általános iskoláiban, valamint a többségi általános iskolákban integráltan tanuló 3., 5. 7. és 8. évfolyamon tanuló siket és nagyothalló diákok. Ezen felül a matematikai és a komplex történelmi és társadalmi ismereteket mérő versenyben megfelelő tantárgyi tudással rendelkező, de kommunikációjukban gyenge tanulók is nevezhetők. Egy tanuló több kategóriában is versenyezhet! A meghirdetett kategóriák a következők: 

A siketek és a nagyothallók versenyében:

A) Komplex anyanyelvi készségek: 3. évfolyam. 
B) Matematika: 6. évfolyam. 
C) Komplex anyanyelvi ismeretek: 7-8. évfolyam. 
D) Komplex természetismeret: 7. évfolyam. 
E) Komplex természetismeret: 8. évfolyam.

A kommunikációjukban gyenge tanulók kategóriáiban:

A) Matematika: 6. évfolyam. 

B) Komplex természetismeret: 7. és 8. évfolyam.

Ki volt Borbély Sándor?

… úgy tűnik, az 1920-as években ez nem volt kérdés Vácon. Az ottani siketnémaintézet igazgatója, volt ugyanis Borbély Sándor. 1925-ben történt nyugdíjba vonulása alkalmából a következőképpen köszöntötték: „Négy évtized munkását ünnepeljük […] és az ő munkája örök nyomot hagy a magyar siketnéma-oktatás történetében. Mint tanár első, de még nagyobb, mint szervezőerő a gyógypedagógiában, mert neki köszönhetjük és az ő fáradhatatlan agitálása teremtette meg az ország tíz új siketnéma-intézetét az anyaintézet mellett.” Egyedülálló volt Borbély Sándor szakirodalmi tevékenysége is, melyek közül külön is kiemelendő a siketnéma-oktatás részletes tanterve 1900-ban („Tanterv és módszeres utasítások a siketnémák iskolái, intézetei számára”), mely külföldön is ismertté tette nevét, illetve a korabeli gyógypedagógiai irodalom általa összeállított bibliográfiája. 

A tantervében az oktatás célját így fogalmazta meg: „A társalgási, közvetlen beszélgetési formán keresztül a siketet beszélővé tenni.” Műve hatására vezették be az Urbantschitsch-féle hallási gyakorlatokat. 

Kapcsolódó művében „rendkívül szellemesen és érdekesen tárgyalja […] azt, hogy hogyan tanítható meg a siketsége miatti néma beszélni, hogyan kell őt az oktatáshoz szoktatni s előkészíteni. Megtudjuk, hogy a némánál az első kifejlesztendő hang a zönge, melynek fő tulajdonsága, hogy képzésekor a hangszalagok s a mell és a szájüreg rezegnek, megtanuljuk miként kell azt érzékeltetni s megjegyeztetni a növendékekkel. Ezek alapján elvezet bennünket az egyes hangok képzési módja, kapcsolása révén az íráshoz…”

Nemcsak írói és gyógypedagógusi feladatokat vállat: szervezői és pedagógusképzői tevékenysége legalább ennyire jelentős. Nem véletlen, hogy Klebelsberg Kunó miniszter így köszöntötte nyugdíjazása alkalmából: „Nagyságod 34 évi hasznos közszolgálata alatt a magyarországi siketnéma oktatásügyet a legodaadóbban szolgálta s az oktatási ágnak nyugat-európai színvonalra emelésében tevékeny részt vett. A hosszú idő alatt szolgálta Nagyságod ezen oktatásügyet, mint a siketnémák budapesti, — majd nyugalomba vonulásáig a siketnémák váci orsz. kir. intézetének igazgatója, valamint a gyógypaedagógiai intézetek orsz. szaktanácsának előadója, nemkülönben mint a gyógypaedagógiai tanárképző intézet igazgatója és később tanára. […] A szaktanárképzésnek nemcsak az alapját vetette meg, hanem azt nemes céljai és szándékai szerint mindig tovább fejleszteni igyekezett.” 

De nemcsak a gyógypedagógiai területen maradandó munkássága. Egyik méltatója, Farkas Ignác a következőképpen mutatta be Borbély Sándor szerteágazó tevékenységét 1914-ben: „Borbély Sándor neve kiemelkedett név a magyar siketnéma oktatás terén. Két szaklapot szerkeszt, s a siketnémáknak több értékes szakkönyvet irt. Kettőt egyenesen a közoktatási miniszter megbízása alapján. Ismert s becsült neve van a turisztikai irodalomban, a néprajz terén és magyar társadalmi ügyekben is, melyekben szóval, tollal és tettel vesz részt. Bátor harcosa és szívós védelmezője minden vonalon a magyarságnak, legyen az a produktum akár a magyar kéz, akár a magyar szellem munkája. Bátyjával, Borbély György zalaegerszegi tanárral Nyelvünk védelme címén egy igen érdekes és értékes munkát adott ki a magyar nyelvben meghonosodott idegen és korcsszólások ellen. Hivatott tollú író, kinek írásai gyönyörködtetők s minden nagyképűsködéstől mentesek, egy minden izében magyar léleknek megnyilvánulása.”

A saját maga által fogalmazott gyászjelentésben így foglalta össze életművét, ars poeticáját: „Egyfelől kisded némáknak ajkát nyitogatta magyar szóra, másfelől pedig a rosszul beszélő nagy magyaroknak nyelvét igazgatta jóra.”