Boszorkánykonyha – enni való mesék 6.

Nem a magyar, nem is a francia, a német vagy a kínai konyháról lesz ma szó. Még csak nem is a celebek setesuta konyhaművészetéről. Magáról a konyha szóról és az értelméről – egyetlen eredeti jelentésén belül.

alt


A konyha, bár latin eredetű, mégis a szlávból átvett vagy tőlünk a szlávok által átvett szavunk, amely talán az orosz „kuhnya” révén a legismerősebb a tráktáriszt igyot na polje és a já dákládivájum vám mellett nekem és nekünk, 50 plusszosként valaha termékeny és valódi kommunikációs helyzetek sokaságát tartalmazó oroszórákkal gazdagodva. 

A szó megvan a szerb-horvátban, a lengyelben és a szlovákban is. Ez önmagában még akár érdektelen is lehet a falu határán belül maradva, annak ellenére, hogy becsülettel utánanéztem, bár mindig belülről és magamból szólok itt, ezt fogadom, de le sem tagadhatom. 

A szó megértéséhez akár a hangátvetés is lehet nyelvmegismerési plusz: kohnya – konyha, vö. dúhnya – dunyha, mert ez ugyan figyelemfelkeltő, de a – nyelvünkben található csodákat kereső – blogomat ez sem viszi tovább.

Az azonban, hogy hol készül a finom étel, a betevő falat, a konyháBAN vagy a konyháN, na az azért nem mindegy. Hogy miért? Mert a teljes magyar esetragozási logikára és hát persze a gondolkodásra is utal.

Absztrakt és fizikális helyeket taposva

Még Petőfivel én is befordúltam a konyhára, bár akkor már a parasztház részeként főztek az asszonyok rajta is és benne is, még ez nem dőlt el a helyiség javára. A költőnek mégis ott zizegett a lelkében-nyelvében az eredeti szokás: a konyha valaha csupán a sütésre-főzésre kijelölt és csak arra használt terület volt – bentlakás, épület, szagelszívó nélkül. Azaz egy területet jelölő nyílt hely volt a későbbi épített, zárt hely helyett.

A hármas irányultságban a magyarban a -ról/ről, a -nál/-nél és a -ra/-re a felső, az absztrakt, a pontosabban nem meghatározható helyet jelöli a petőfis példát hozva a három szint közül a ma megszokottabb „konyába” rag helyett. A -ban/-ben, az -on/-en/-ön/-n és a -nál/-nél ugyanez a hasítás középső szinten. Nézzük csak!

Állomáson… Reptéren… Oskolán… Konyhán… Ott, vagy később gyakran ottan (megismételve ugyanazt a kiürült ragot másképpen), annak a helynek és a tevékenységnek a körbeélt, körbemozgott és körbefőzött, szellemkiáltó területén valahol. Ezért maradt meg a Pécsett (mára inkább Pécsen) vagy a Székesfehérvárott (mára inkább Székesfehérváron) alak is máig. És persze nem csak a magyarban, vö. „at” – és nem „in” vagy pláne nem „on” (the airport, school etc.) például az angolban. 

Ki a házból, be a házba

Valaha kint főztünk-sütöttünk, mi, civilizálatlan szélütöttek, nem a házban, de még csak nem is az amerikai vagy a nyitott konyhában, innen a területrag. Ahogy még a hármas osztatú, hosszú parasztházban is központi, középső helyet kapott a kemencés konyha. Igen, ez volt a téli melegedés gyermeknyugtató, cicaálmosító, gazdabódító, asszonybiztos helye és a korábban kint használt „üst”, a szent alkímia és átalakulás területe, ahol a növény lelke morzsolt maggá, az állat szelleme ehető hússá adta életét, és étellé, ennivalóvá szelídült. 

A régi szokás ezt a kohnyás-konyhás helyet még eltűrte, és később, télvíz idején be is vitte a házba. Közösségi tér lett belőle, azaz boszorkányos családvarázs. Szorgos munkák meleg helye. Téli, kürtős-füstös, búbos meleg. 

Budoárból budi?

Az illemhelyet azonban még sokáig nem volt hajlandó bevinni a házba bűzölögni a manipulálatlan, kényelmetlen régi ember, drága, nyakas nagyapám se. Az angol vízöblítéses-bűzelzárásos találmány, a Water és a franciás bezárkózás, a Clausum, Close, magyarizálva: klozet, összevonva W.C. nem hatotta meg a bölcs öreget. Hogy miért?

Emberünk, asszonyunk és már nem pelenkás gyermekünk szépen kiment a budira, az árnyékszékre a dolgát végezni, ha esett, ha fújt. Nem csinált bele a házába, mert nem és nem, na. Az ember, hisz nagycsaládban élt, fúrt kint a deszkaajtón két lyukat is a szemnek. No nem kukkolni szánta. Csak hogy lássák, ha foglalt volt. Innen a nulla-nulla (OO) tévképzete, majd nyelvi lenyomata is. 

Akármilyen meglepő, de az őszinte, parasztos, magyarkodó és férfias budi szó a francia budoár (boudoir) szóból származik, amely a pihenés és öltözködés számára kialakított kis helyiség volt finomkodó hölgyek számára. A bizalmas, rejtett hely lehetett az ok talán, ami az átvételt ennyire megmagyarította? Hát persze. Mindenből ért a magyar.

Mára már minden más

A tiszta szoba, a szoba-konyhás lakás, a vécé a gangon, valamint a kényelmi kacsák, bilik kora rég lejárt, és mára már mind mást jelentenek. Hála és dicsőség a tiszta lelkű, embernek megmaradt embereknek. 

…Konyhában, konyhán, Buñuel filmben vagy csak saját moziban, ennek a fura kornak a legfőbb előfutáraként és letéteményeseként. Ők és mi értékeljük csak igazán azt a boszorkánykonyha-művészetet, amire már a népmesék kőlevese és okos lánya óta csak várunk és várunk, egészséges befogadással és emésztéssel.