BTMn az osztályban: hogyan kaphat teret az egyéni bánásmód?

A beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézséggel küzdő gyerekeket a szakvélemények alapján egyéni bánásmódban kell részesíteni, aminek kivitelezése nagy kihívást jelent a pedagógusoknak. Nehéz egyszerre megfelelni az egyes diákok igényeinek és a tanmenetek ettől eltérő elvárásainak. Az egyéni bánásmód kialakítása időigényes, kreativitást igénylő feladat, de megtérül a befektetett energia, amikor a különleges segítséget jól hasznosítja a diák.

Egy gyerek az iskolában, a különböző órákon más-más oldalát mutathatja meg, viszont tanulási nehézségeit cipeli magával, amikor egyik tanteremből a másikba sétál át. A szövegértési gyengeség például nem csak irodalom órán jelenik meg, hanem ott van minden helyzetben, amikor írott anyagot kell értelmezni. A tanulás markáns részét teszi ki, amikor egy könyvből olvasás során próbálunk információt nyerni. Ebből fakadóan egy BTM-es gyerek egyéni bánásmódjának kialakítása nem csak egy tanár feladata, hanem mindenkié, aki tanítja őt. A differenciálás módja ideális esetben egy olyan terv kialakítását jelenti, ami egyfajta „használati útmutatóul” szolgál az egyes BTM-es diákokhoz. 

alt


Ehhez fontos, hogy minden pedagógus tisztában legyen a tanuló képességeivel. Az információk forrása a Pedagógiai Szakszolgálat által kibocsájtott szakvélemény, ami részletesen taglalja a gyerek erősségeit, képességhiányait, és útmutatást is ad az egyéni bánásmódhoz tanulásszervezési, módszertani, pedagógiai javaslatok címén. Bár időigényesnek tűnik, mégis az a leghasznosabb, ha egy esetmegbeszélő keretein belül az érintett tanárok közösen dolgoznak ki egy diákra szabott differenciálási tervet. Ennek előnye, hogy konkrétumok szintjén ki lehet térni arra, hogy például mennyi legyen a számonkérés során az a kevesebb feladat, amit el kell végezni, vagy mik azok az eszközök, amik minden tanórán hasznosak lehetnek. A közös ötletelés biztosítja azt, hogy nem kell mindenkinek egyesével módszertani csodákkal előállnia, egyedül küzdenie. A diák számára is áttekinthetőbb, érthetőbb, ha egységes elvárásokhoz kell alkalmazkodnia. 

A jelenlegi oktatási rendszerben utópisztikusnak hat, hogy minden btm-es tanuló érdekében évente egyszer létrejöjjön egy ilyen közös teammunka a kapacitás hiánya és a pedagógusokon lévő nyomás miatt. A rendszer és a körülmények mellett mégis meg kell találni azokat a helyzeteket, amikor segíteni tudjuk a nehézséggel nem csak képességeik, hanem érzelmeik szintjén is küszködő gyerekeket.

Minden helyzetben beváló receptek nincsenek, és iskolapszichológusként nem tisztem pedagógiai módszereket átadni. Az alábbi pár szempont figyelembe vétele azonban tud segíteni az egyéni bánásmóddal kapcsolatban, a tanórák keretei között. 

Sikerélmény

Sikerélményt annak teljesítése jelent, amit kihívásként definiálunk saját magunk számára, próbálkozunk, majd eredménnyel járunk. A pedagógia művészete megtalálni azt az adott feladatot, ami éppen a diák jelenlegi fejlettségi szintje fölött egy éppen megtehető lépéssel van, így inspirálva őt a fejlődésre. A sikerélmény fenntartja a motivációt, és megerősíti a kompetencia érzetét. Ha adott egy feladat, bizonyosodjunk meg róla, hogy a tanuló képes teljesíteni azt, és érdemes figyelmet fordítani arra, hogy hogyan vezetjük be, „keretezzük” számára. Apróságnak tűnhet, viszont sokat jelent, ha megmagyarázzuk az értelmét, biztatjuk, visszautalunk korábbi sikerekre, majd elismerjük a végeredményt. BTM-es diákoknál a kudarcok hamar felgyűlnek, ezért tudatosan kell figyelnünk ezek ellensúlyozására. 

Az erőfeszítés jutalmazása

Minden kudarctól nem lehet megvédeni a gyerekeket. Ez nem lehet célunk, hiszen megfosztanánk őket attól, hogy tanuljanak belőle. Ha valami nem sikerül, az emberek általában keresik az okát, amit visszavezethetnek megváltoztatható vagy megváltoztathatatlan, külső vagy belső tényezőkre. Például a „buta vagyok” egy megváltoztathatatlan, belső indoka az egyes dolgozatnak. Ha a gondolkodásunkban azokra a faktorokra koncentrálunk, amikre hatást tudunk gyakorolni, kontroll érzetünk tovább fennmarad, és ez motivál arra, hogy később is megpróbáljuk. 

BTM-es gyerekek gyakran azért szenvednek el kudarcokat, mert nem tudnak, és nem azért, mert nem akarnak teljesíteni. Válasszuk szét visszajelzéseink során a képességet, ami kevésbé meghatározható, és az erőfeszítést, amire a diák nagyobb befolyást tud gyakorolni és önmagához képest értékeljük őt. 

Rutinos eszközhasználat

Széleskörű az eszközök tárháza, ami támogatni tudja a nehézséggel küzdő gyerekeket. Ezek elsőre idegenül hathatnak az osztályban, például egy stresszlabda, vagy egy laptop az íráshoz, viszont nagy segítséget jelenthetnek. Az eszközök bevezetése és helyes használatának megtanításához energiabefektetés szükséges, ami később megtérül, ha a tanuló kevésbé marad le a többiektől. A tanórán használható segítséget meg kell adnunk számonkérés esetén is, hiszen nem vehetjük el a mankót, aminek segítségével járni tud valaki. 

Feladatok beosztása és tempóválasztás

Az egyes részképességek egyenlőtlen fejlődése azt a terhet rója az agyra, hogy kompenzálja ezeket a különbségeket, emellett fogadja be és dolgozza fel a tanórán átadott információkat. Ez a párhuzamos folyamat rengeteg mentális energiát emészt fel, ami kimeríti a gyerekeket. A fáradt fiatalok figyelme elterelődik, tempója lelassul, motivációja alább hagy. Mindenki máskor éri el a kapacitásának határát, így tanárként fontos megfigyelnünk, hogy egy-egy diákunk meddig terhelhető, s mikor van szüksége pihenésre, tevékenységváltásra. Ha ezt figyelembe vesszük az órák megtervezésénél, könnyebben együtt tudunk működni, mert nem feszítjük magunkat azzal, hogy nem tudjuk tartani a tervet, sem a gyereket azzal, hogy azt várjuk tőle, hogy erején felül teljesítsen az órák alkalmával.

(A szerző tanácsadó szakpszichológus, iskolapszichológus)

Kapcsolódó tartalmak

Mit érez, mit gondol egy tanulási nehézséggel küzdő gyermek?

„A tanuló tanulási nehézséggel küzd.” – olvashatjuk sok „papíros” gyerekekről szóló szakvéleményekben. Absztrakt kifejezések, teszteredmények tömkelege igyekszik megragadni azt az egyediséget, ami minden gyermeket jellemez. BTMn-es diákból azonban általában nem csak néhány van az iskolákban, hanem egyes helyeken akár az osztály húsz százalékát is kitehetik. Egy cipőben járnak, sorsuk és élményeik hasonlítanak egymásra.