A cirkusz mindenkié! – A szociális cirkusz mint nevelési módszer

Vajon lehet egy kudarcélményekkel teli fiatalból jó tanuló, illetve egy agresszív kamasz kedvesebb attól, hogy zsonglőrködik vagy akrobatikus gyakorlatokat végez? Csupán ezektől természetesen nem, viszont a szociális cirkusz szakemberei úgy gondolják, hogy azok a hátrányos helyzetű gyerekek, akik részt vesznek a foglalkozásaikon, jobban be tudnak illeszkedni, javul a koncentrációs képességük, s így nagyobb esélyük van az integrációra, felzárkózásra. 

A képen jókedvű roma gyerekek láthatók.


Mi a szociális cirkusz?

A szociális cirkusz lényege, hogy a cirkuszi művészetek alkalmazásával a társadalmi integrációt előremozdítsák.  Ennek a változatos műfajnak célcsoportjai lehetnek menekültek (Jemen), szellemi és/vagy testi fogyatékos gyerekek (Németország, Spanyolország), pszichiátriai betegek (Csehország), bevándorlók (Anglia, Olaszország), utcagyerekek (Brazília, Honduras, Románia, Ruanda), börtönben lévők (Olaszország), drogfüggők (Németország), hogy csak a legjellemzőbb példákat emeljük ki. 
A téma szakemberei vagy olyan cirkuszi művészek, akik ráéreztek a cirkusz integráló, fejlesztő és megtartó hatására az egyén és a közösség szintjén egyaránt; vagy olyan szociális szakemberek, akik a cirkuszban találták meg a változások előremozdításának lehetőségeit. Magyarországon a témával a Magyar Zsonglőr Egyesület és az Artemisszió Alapítvány foglalkozik, elsősorban roma, hátrányos helyzetű fiatalok körében, Budapesten és vidéken egyaránt. 

A szociális cirkuszi trénerek heti rendszerességgel tartanak foglalkozásokat Pesterzsébeten egy ifjúsági központban, valamint pár havi rendszerességgel cirkusztáborokat Sajókazán és Alsózsolcán a Dr. Ámbédkar Gimnázium diákjainak körében. Ezek keretében a fiatalok megismerkedhetnek a zsonglőrködéssel, kötéltánccal, akrobatikával és egyéb cirkuszi műfajokkal. A cél nem profi artisták képzése, hanem a cirkuszi műfajok elsajátítása során a személyes és közösségi készségek fejlesztése, a tanulási készségek javítása, valamint a társadalmi befogadás elősegítése. 

A célcsoport

A hátrányos helyzetű, roma serdülők olyan életerős fiatalok, akiknek első és talán legmeghatározóbb élménye az iskolai kudarc volt. Gyakori esetükben a bukás, a korai iskolaelhagyás, illetve sok esetben indokolatlanul kisegítő iskolába helyezik őket, vagy különböző okok miatt akadályokba ütközik az osztálytermi integrációjuk. Ez az iskolai kirekesztés torzítja a fiatalok énképét. Nem hisznek önmagukban, nehézséget okoz nekik komolyabb célok kitűzése. A cirkusz eszközével – nem formális nevelési keretek között – szeretnék ezeknek a fiataloknak visszaadni az önmagukba vetett hitet, és megmutatni a kitartó munka örömét. 

Önképfejlesztés

A hátrányos helyzetű fiatalok önképe esetenként eltorzul az iskolai kudarcok, a rossz családi környezet, illetve a társadalmi nyomás hatására. Gyakran gondolják a cirkuszi gyakorlatok elvégzése előtt, hogy „ez úgy se fog menni”. Az első próbálkozás után (amikor nem sikerül nekik a feladat) beigazolódni látszik önbeteljesítő jóslatuk. A szociális cirkusz munkatársai arra törekednek, hogy kitartásra biztassák, a fiatalok fejlődését motiválják. A különböző eszközöket használó, játékos foglalkozásokon keresztül tapasztalják meg, hogy igenis tudnak tanulni, és annak sikere elsősorban saját kitartásuktól függ. Ez  pozitívan hat az önképükre, emellett különböző képességeiket is fejleszti, többek között az összeszedettségüket, a figyelmüket és céltudatosságukat. A gyakorlás segítséget nyújt a fiatalok számára, hogy felismerjék határaikat, megtapasztalhassák, hogy mennyire tudnak türelmesek lenni.  Stratégiát ad a kezükbe, mellyel legyőzhetik a kudarcaikat, segíti őket abban a hitben, hogy tanulással eljuthatnak a sikerig. 

Közösségfejlesztés

A kamasz fiatalok élete többnyire az identitáskeresésből áll. Az egyén identitása a társas kapcsolatok hatására fejlődik és a csoporthoz tartozás az egyik legfontosabb meghatározója. Ez a fejlődéslélektani szakasz  lényeges fordulópont, hiszen felmerülnek a kérdések: Mi az, amit a társadalom vár el tőlem? Mi az, amit meg szeretnék valósítani? A szociális cirkusz trénerei arra próbálják ösztönözni a fiatalokat, hogy meglássák önmagukban az értéket. Ennek kialakítása egy olyan társaságban jöhet létre, ahol pozitív visszacsatolásokat kaphatnak az elért teljesítményeikért. Együtt gyakorolnak, együtt játszanak, együtt készülnek az előadásokra és együtt lépnek fel, éppen emiatt egy csoport tagjának érzik magukat, amelyben megtanulják a csapatmunka előnyeit. 

Nem csak egymástól és családtagjaiktól kapnak elismerést, hanem a cirkuszi művészektől is, amely fejleszti önértékelésüket. Megtapasztalják, hogy nem csak konfliktusok által lehet figyelmet kapni, hanem együttműködő magatartással is. A munkatársak törekednek arra, hogy a résztvevők különböző rendezvényeken és utazásokon megismerhessenek más zsonglőröket, akrobatákat is, s így egy kulturális miliő részévé válhassanak. 

Érzékenyítés

A cirkuszi előadások hatással vannak a külvilágra is. Árnyalják a roma fiatalokról alkotott képet, kifejtik hatásukat az előítéletek ellen. Tanáraik, családjuk, a környezetükben élő roma és nem roma emberek egyaránt láthatják, hogy olyasmire képesek ezek a fiatalok, amire kevesen, és amit esetleg nem feltételeztek róluk. Az előadások alkalmával pozitív kontextusban vannak a figyelem középpontjában, ami az iskolában talán soha sem fordult elő korábban. A cirkusz tele van kulturálisan kódolt jelentéstartalmakkal, ami létrehoz egy szimbolikus teret maga körül. A cirkuszban mindenki egyenlő, minden megtörténhet, mindenki maszkot visel és szerepet vált. Ez a felszabadító állapot megismételhetetlen, csak az adott pillanatban átélhető, viszont az ott megszerzett tapasztalat az emberek részévé válik, s ezáltal a felgyülemlett társadalmi és egyéni feszültségek felszabadulnak.