Család, iskola, együttműködés

1994-ben az ENSZ május 15-ét a család nemzetközi napjává nyilvánította, a kezdeményezéshez Magyarország is csatlakozott. A család és az iskola viszonyáról, kapcsolatáról, egymásra gyakorolt hatásairól számos szempontból gondolkodhatunk. Jelen írásunkban azokról a hagyományos és újabb fórumokról gondolkodunk, amelyeken a család és az iskola kapcsolódik, kapcsolódhat egymással.

alt


„Hivatalos” fórumok

A „hagyományos” fórumok főbb formái a családlátogatás, a szülői értekezlet, fogadóóra, nyílt nap, írásbeli tájékoztató, eseti megbeszélések. Noha ezek alapvetően „semleges” fórumok, a körülményektől függően számos egyéb érzés és jelentéstartalom kapcsolódik hozzájuk. Nyilván másképp viszonyul az a szülő a fogadóórához, akinek gyermeke éppen bukásra áll az adott tantárgyból, mint akinek csupa jó jegye van – és nyilvánvalóan az a tanár is, aki ilyen típusú híreket kénytelen közölni. Másmilyen az a szülői értekezlet, ahol a ballagás előkészületeivel kapcsolatos kérdéseket kell elsősorban megtárgyalni – és az is, amelyen egy az osztályt érintő fegyelmi tárgyalás kérdéseinek is napirendre kell kerülniük.

Vannak azonban a fentiek között olyan fórumok, amelyekhez az idők során számos negatív jelentés kapcsolódott: az írásbeli tájékoztatóhoz a legtöbben a problémákkal kapcsolatos anyagokat társítják: az intőket, figyelmeztetőket, megrovásokat. Sőt, az iskola (osztályfőnök, igazgató) és a szülő közti „levelezés” időnként humorforrásként is megjelenik. Igazán „kereszttűzbe” a családlátogatás (ma már nem kötelező) „intézménye” került. Vannak (pedagógusok és szülők között egyaránt), akik a kapcsolattartást fontos, alapvető elemének tartják, mások a magánélet illetéktelen megsértésének. Vannak, akik szerint ebből fontos tapasztalatok, benyomások nyerhetők, mások szerint ennyi idő alatt semmi lényeges információ nem nyerhető, különösen nem „kényszerhelyzetben”. Ismeretes olyan eset, amikor még a távolabbi családtagok is szerettek volna részt venni a családlátogatáson, mert úgy érezték, ilyen módon ismerhetik meg igazán a faluba érkező új tanárnőt – mások ugyanezt bizalmatlanság jelének tekintették („nem feltételezik, hogy megfelelő körülmények között él a gyerekünk?!”).

Mi áll a háttérben?

Mivel ezeket a véleményeket, meglátásokat számos egyéb tényező is befolyásolja – az egyéni jó vagy rossz tapasztalatoktól kezdve a helyi szokásokon át a részvevők személyiségéig –, a kutatások megegyeznek abban, hogy nem feltétlenül a kialakult formákat célszerű először megváltoztatni: sokkal fontosabb az esetleges ellenérzések okait feltérképezni és ennek nyomán módosítani a kialakult formákon.

A tapasztalatok és vizsgálatok egyértelműen azt mutatják, hogy az ellenérzések leginkább a hierarchiával és az intézményi szemlélettel kapcsolatosak, a legtöbben ilyenkor a partneri viszony kialakítását hiányolják. Fontos látnunk, hogy egyáltalán nem a kapcsolattartást – a szülő és az iskola együttműködését – nehezményezik a hagyományos fórumok ellenzői, sőt nem is feltétlenül azok tartalmát látják problémának (a legtöbben fontosnak érzik például, hogy egy-egy a gyereket is érintő, de az iskolai munkához közvetlenül nem kapcsolódó családi tragédiáról tájékoztassák például az osztályfőnököt), hanem sokkal inkább annak formáját és körülményeit tartják bizonyos esetekben „megreformálandónak”.

Ugyanakkor természetes, hogy az iskolának bizonyos esetekben „hivatalos” véleményt is kell nyilvánítania a tanulóról – akár különféle igazolások, szakvélemények, bizonyítványok formájában. És az is egyértelmű, hogy a tanuló matematikajegye másképp számít a továbbtanulás idején, mint a szülő meglátásai gyermeke teljesítményével kapcsolatban… Mit lehet tenni ebben a helyzetben?

Néhány tipp

A nyolcvanas évek végétől váltak ismertté azok a kutatások, amelyek pozitív kapcsolatot találtak a gyerekek iskolai eredményessége és a szülők iskola világába történt aktív „bekapcsolása” között. A különböző országokban – és szerencsére ezalól Magyarország sem kivétel – számos olyan gyakorlatot vezettek be, amelyek ugyan nem (vagy csak kisebb mértékben) változtatták meg az iskolai kapcsolattartás hivatalos formáit, de a szülők bevonása révén mégis sikerült javítani a család és iskola közötti kommunikáción – ami nem mellesleg nagyban befolyásolta a „hivatalos fórumok” hangulatát és az ottani munkát is. 

Különösen hatékonynak bizonyultak azok a gyakorlatok, melyek során a szülők lehetőséget kaptak arra, hogy saját értékeiket „hivatalos keretek” között is megoszthassák az iskola tanulóival. Soknemzetiségű országokban saját nyelvük, kultúrájuk bemutatására kaptak lehetőséget a különböző népcsoportba tartozó családok. Szerencsére ma már Magyarországon is terjedőben vannak azok a lehetőségek (projekthetek, iskolai hagyományok „képében”) az a gyakorlat, melynek során az osztálytársak szüleinek munkájával ismerkedhettek meg a tanulók. 

A család és az iskola együttműködésének kedvelt és népszerű módja, amikor a szülők önkéntesként vesznek részt egy-egy iskolai rendezvényen. Érdemes ezzel a lehetőséggel tudatosan számolni – még akkor is, ha az iskola személyi állománya megengedné, hogy külső segítség nélkül bonyolítson le például egy gyereknapot, vagy farsangi bált. Ismeretesek olyan szülői közösségek is, amelynek tagjai rendszeresen frissítőkkel kedveskedtek a szóbeli érettségire várakozóknak. Ismeretes olyan intézmény, ahol évtizedek óta a nyár utolsó napjaiban közösen takarítanak az iskolában a családok. (Természetesen ezekben az intézményekben kulcsszerepe van a kialakult hagyományoknak és a megfelelő kommunikációnak is.)

Szerencsére nem újkeletű hagyomány Magyarországon sem az a gyakorlat, hogy a szülők aktív résztvevői a gyerekek művészetekkel kapcsolatos produkcióinak – mégpedig nézőként, hallgatóként. Ez látszólag önellentmondás (hiszen a nézők és hallgatók hagyományosan éppenséggel „passzív befogadók”), de sok pedagógus hívta fel a figyelmet arra, hogy milyen fontos ilyenkor a szülők „drukker-szerepe”, biztatása, jelenléte. Természetesen segíthet is (akár az öltözködésben, bekészülésben, fuvarozásban) – de kulcsszerepe mégis abban van, hogy puszta jelenlétével segítse egy iskolai szervezésű rendezvény munkáját.

Hatékonynak bizonyult a „hivatalos formák” módosítása is. Tudunk olyan tanárról, aki minden szülői értekezletet kis műsorral kezd: az osztály tanulói bemutathatják a szülőknek aktuális eredményeiket, rajzaikat, újonnan írt verseiket – esetleg egy-egy szavalatot vagy zeneszámot is. Tapasztalatai szerint egész más hangulatúak lettek a szülői értekezletek egy-egy ilyen „prezentáció” után. Mások a drámapedagógiát hívják segítségül a szülői értekezletek tervezése idején: közös játékokkal és drámás feladatokkal segítik a szülők részvételét.

A fent említett esetekben egyaránt tapasztalható volt (számos egyéb pozitív hatás mellett), hogy az érintett szülők a megszokottól eltérő formában, más körülmények között találkozhattak egy-egy intézménnyel, osztályfőnökkel, szaktanárral – és ez esetükben gyökeresen megváltoztatta a hagyományos kapcsolattartási formák minőségét is.