Csodavilággal segít a gyermekpszichodráma

Közösen megalkotott és eljátszott történetekre épül a gyermekpszichodráma, ami bevett módszere a gyerekek csoportos formában történő pszichés megsegítésének.

alt


A gyermekpszichodráma módszerét Kende Hanna fejlesztette ki. Az általános keretek szerint két szakember vezeti a csoportot, amit hasonló életkorú gyerekekből szerveznek. A megközelítés általában hasonló, bár a módszertan korosztályonként változó. Mielőtt egy gyermek bekerül a csoportba, egy előzetes interjún vesz részt, amikor a szakemberek felmérik, hogy nehézségére megfelelő segítséget jelent-e a drámacsoport. Ennek fontos feltétele, hogy a gyerek tudjon csoportban együttműködni másokkal. Pszichés nehézségek, szorongás, figyelmi és viselkedés problémák is kezelhetőek a csoportfoglalkozásokon. 

A csoportalkalom során kezdetben a résztvevők áthangolódnak, megérkeznek a terápiás térbe. Ez ahhoz járul hozzá, hogy a gyerekek át tudjanak kapcsolni egy olyan működésmódra, ami mindennapi életüktől távol áll. A csoport széles teret enged arra, hogy szimbolikus formában megjelenjenek olyan viselkedések, vagy elhangozzanak olyan kifejezések, amikre máshol nincs lehetőség. A szabadabb keretek adnak lehetőséget arra, hogy a gyerekek különböző szerepeket próbáljanak ki ítélkezés nélkül. Például fiúként is lehet királylánynak lenni furcsálló tekintetek nélkül. 

A szerepek széles palettájából való választás olyan kreatív megoldásokat szülhet, ami segítheti átlendíteni a gyereket megszokott viselkedésein. Például a szorongóbb, visszahúzódóbb kislány megpróbálhatja a nagy medve, vagy farkas szerepét, ami lehetőséget ad számára megtapasztalni a „mintha-térben” a magabiztosság erejét. A szabad terápiás tér alkalmat ad a gyerekek számára saját fejlődési potenciáljuk kibontakoztatására. 

A gyerekek szavakkal kevésbé tudják megfogalmazni saját mentális állapotaikat, mivel az önreflexió, a belső történések megfigyelésének képessége serdülőkorban kezd megerősödni. A gyerekek cselekvésen keresztül, szimbolikus formában fejezik ki magukat és ezen keresztül játsszák ki magukból konfliktusaikat, érzéseiket. A pszichodráma foglalkozásokon ezáltal oldódni tudnak a feszültségek, illetve kreatív megoldások születhetnek a tudatosan nehezen kezelhető problémákra. 

A foglalkozásokon közös rajzolás, alkotás mentén létrejön egy történet, amit később megjelenítenek a csoporttagok. A csoport fontos hatóereje a gyermekpszichodrámának. A közös játék csak együttműködésen keresztül valósulhat meg, így fejleszti a szociális készségeket. 

A csoportvezetők a csoportban kétféleképpen jelennek meg: egyrészt a gyerekekkel egyenlőként, akik jelmezekbe bújva játszanak, másrészt felnőtt minőségben, akik biztosítják a csoport érzelmileg is biztonságos működését. Bár kísérik, értik a foglalkozás folyamatait, mégsem kommentálják, vagy fűznek hozzá megjegyzéseket, hiszen a gyerekek számára nem a szóbeli feldolgozás ad támogatást, hanem az, ami a játék közben történik. 

A gyermekpszichodráma elvei gyökeresen eltérnek az iskolai működési szabályoktól, nem cél, hogy a kettő közelítsen egymáshoz, viszont azt fontos látni, hogy egy terápiás helyzet mennyire eltérő megközelítést kíván a szokásos viszonyulási formáktól. Ez időnként érthetetlenséget szül, viszont szabadságában rejlik a varázsa is, és egy a csodavilág szükséges ahhoz, hogy a gyerekek olyan élményeket tapasztaljanak meg, amik hozzájárulnak fejlődésükhöz.