A csoport nyomasztó elvárásai

Alakulása során minden csoport kialakít egy rá jellemző szabályrendszert, és elvárja, hogy ezeket a csoporttagok be is tartsák. A diákok számára az iskolai osztály kiemelt közösség, ahova igyekeznek beilleszkedni. Pedagógusként megnehezítheti az osztállyal való együttműködésünket, ha a sajátos normarendszer és a tanári elvárás nem összeegyeztethető. Ha ismerjük a csoportnyomás működését, a csoport ereje a mi malmunkra is hajtja a vizet.

alt


A szociálpszichológia egyik klasszikus kísérlete bizonyítja, hogy az egyén inkább elfogadja a csoport együttes akaratát, minthogy a saját szemének higgyen.

Ash azt támasztotta alá, hogy a csoporthoz tartozás ereje képes arra, hogy elbizonytalanítson valakit, akár olyan egyszerű kérdésekben, mint a vonalak hosszúsága. Ahogy ez a kísérlet szemlélteti, a szociális tanulás révén gyorsan sajátítunk el elsőre irracionálisnak tűnő viselkedéseket is. 

Az iskolák életében a házirend foglalja össze a „kemény” szabályokat, amik meghatározzák az intézményi létet. Az osztályok belső normái azonban gyakran a felszín alatt húzódnak, kimondatlanok, egymástól azonban gyorsan elsajátítják azokat a fiatalok. 

A csoport nagy erővel bír, és az elvárásainak való megfelelés tudattalan vágya képes befolyásolni a személyiséget is. Ez a magyarázata annak, hogy az önmagukban tisztelettudó, szorgalmas tanulók miért válnak flegmává vagy érdektelenné a tanulással szemben, ha együtt vannak a saját csoportjukban. Ez különösen kamaszkorban válik kézzelfoghatóvá, az átpártolás jelenségével, amikor a kortárs kapcsolatok jelentősége megnő a felnőttekhez fűződő viszonnyal szemben. 

A fentiek indokolják azt, hogy kiemelt figyelmet fordítsunk a csoport alakulása során a normaképzés időszakára. Sokkal könnyebb a kialakulóban lévő szabályrendszert tanulás-barátabbá tenni, mint felülírni a rögzült elvárásokat. A közös szabályok kérdését ezért érdemes akkor felhozni, ha éppen formálódik az osztályközösség, akár egy új tag érkezésének apropóján. 

Minden életkorban lehet közösen megbeszélt szabályokat alkotni, melynek lényege, hogy a tanár nem autoritásként megállapítja, hogy hogyan kell viszonyulni egymáshoz, hanem a diákok saját életkoruknak megfelelő szintjükön megértik a viselkedési szabályok lényegét és értelmét. Az óvodásokon kívül már minden életkorú gyerek volt tagja valamilyen csoportnak, ezért tud válaszolni arra a kérdésre, hogy neki mire van szüksége ahhoz, hogy jól együtt tudjon működni másokkal egy csoportban. A közös szabályalkotást egy együttes feladattal is lehet facilitálni. 

Előfordulhat, hogy viták generálódnak a szabályok mentén kialakult beszélgetés mentén. Fontos, hogy biztosítsunk erre teret és lehetőséget! A fiatalok minél inkább bevonódnak a közös normák létrehozásába, annál inkább ismerik el sajátjuknak és tartják be azokat. A felmerülő szempontokat összefoglalhatjuk egy flipchart papíron, és aláírhatjuk, mint egy közös szerződést. A később felmerülő kérdéses szituációkban hivatkozási alapot képezhet ez a megállapodás. Ilyen csoportelvárásra jó példa az élménypedagógiában alkalmazott öt ujjas szerződés. (1) 

A közös megbeszélés által létrehozott normák előnye, hogy már kimondott szabályok mentén működik a csoport, ezáltal a tagok nagyobb részt tudnak vállalni abban, hogy az így megszületett elvárások be is legyenek tartva. Például, ha a „végighallgatjuk egymást” elve elfogadott, ha valaki mégis félbeszakítja a másikat, számon kérhető a csoporttagok által. Ha valaki ezt megteszi, pedagógusként fontos megerősítenünk. Hiszen minél erősebb a csoport abban, hogy a közös megállapodást be kell tartani, annál erősebb csoportnyomást gyakorol az egyes ellenállóbb tagokra, gördülékenyebbé téve a pedagógus-diák együttműködést. 

(1) Matthew D. Liddle: Tanítani a taníthatatlant. Élménypedagógiai kézikönyv. Pressley Ridge Magyarország Alapítvány. 

(A szerző tanácsadó szakpszichológus)