Csúsztatások és a valóság, avagy tényszerűen a tankönyvrendelésről

Miért lehet vezető hír az, hogy az állami tankönyvtámogatás csak olyan tankönyvekre fordítható, amelyek a tankönyvjegyzéken szerepelnek? Ha valaki figyelemmel követi a tankönyvpiacot, akkor tudhatja, hogy ez régóta nem újdonság. Kinek az érdeke lehet bizonytalanságot kelteni a szülőkben? Mi az igazság a tankönyvrendeléssel kapcsolatban?

alt


Röviden a törvényi szabályozásról

  • A nemzeti köznevelés tankönyvellátásáról szóló 2013. évi CCXXXII. törvény alapján az iskola a tankönyvjegyzékről a Nat szerinti kerettantervi tantárgyhoz, a szakképzési kerettantervi tantárgyhoz, a tanított modulhoz, témakörhöz, az Oktatási Hivatal által tankönyvvé nyilvánított könyvek közül választ.
  • A törvény azt is meghatározza, hogy a tankönyvek országos megrendelése, beszerzése és az iskolák számára történő eljuttatásának megszervezése, a tankönyvek vételárának beszedése állami feladat, amit az állam a Könyvtárellátó útján lát el. 

Ez alapján teljesen egyértelmű, hogy a tankönyvrendelés során az állami támogatás csak olyan tankönyvek beszerzésére vonatkozik, amelyek a hivatalos tankönyvjegyzéken szerepelnek és a Könyvtárellátótól rendelik meg őket. 

Fontos tudni, hogy jogszerűen senki nem kötelezhető arra, hogy ezeken kívül más kiadványra is költsön. A tankönyvrendeléskor mindig is csak olyan tankönyvet lehetett rendelni, ami engedéllyel rendelkezett és szerepelt a tankönyvjegyzéken, és ez továbbra is így van. Azok a tankönyvek viszont nem rendelhetők állami támogatásból, amelyek engedélye 2018. augusztus 31-én lejárt, és nem hosszabbította meg az Oktatási Hivatal, így nem kerülhettek fel a tankönyvjegyzékre, azaz nem minősülnek tankönyvnek. 

Szabad-e a tankönyvválasztás?

Azt érdemes tisztán látni, hogy a tankönyveknek mindig is volt engedélyezési folyamata. Választási lehetőség pedig most is van, hiszen kerettantervenként és tantárgyanként 2 tankönyv lehet a tankönyvjegyzéken. Kifejezetten széles a választék az idegen nyelv oktatása terén, angolból 232, németből 178 cím közül választhatnak a tanulócsoportjuknak megfelelő kiadványt a pedagógusok. 

A kormány deklarált célja az, hogy a pedagógusok a legmodernebb taneszközökből oktathassanak, és ne a piaci szereplők profitérdeke szabja meg a fejlesztendő tankönyvek minőségét, illetve tartalmát, éppen ezért fejlesztette ki az EKE OFI az úgynevezett újgenerációs tankönyveket.

Az újgenerációs tankönyvek minősége nem lehet kérdés

A kísérleti tankönyvek fejlesztésének egyik célja éppen az volt, hogy reagáljon arra az évtizedek óta fennálló igényre, hogy a pedagógusok véleményezhessék a tankönyveket, és visszajelzéseiket vegyék figyelembe a fejlesztők a tankönyvek átdolgozásánál. A kipróbálási fázist követően a tankönyveket átdolgozták, majd a hagyományos tankönyvvé nyilvánítási eljárást követően ún. újgenerációs tankönyvként kerültek fel a tankönyvjegyzékre. Az állami tankönyvfejlesztés során elkészült újgenerációs tankönyvek a magas minőséget, a korszerű pedagógiát, a XXI. századi tudásátadást és kompetenciafejlesztés képviselik. Ezek nem egyszerzős tankönyvek, hanem komoly tankönyvírási és gyakorlati tapasztalattal rendelkező tananyagfejlesztők, pedagógiai-szakmódszertani szakemberek, digitális szakértők és gyakorló pedagógusok csapatmunkái. A 173 újgenerációs tankönyv szerzői között több mint 600 pedagógus található. Minden egyes könyvről 50-50 pedagógus készített munkanaplót a kísérleti időszakban. Szintén az újgenerációs tankönyvfejlesztéshez köthető, hogy nemcsak a tankönyvek érhetők el ingyenesen online mindenki számára a Nemzeti Köznevelési Portálon, hanem számtalan digitális kiegészítő feladat, amelyek nagy segítséget jelentenek a differenciált oktatásban, a digitális tanulási módszerek elterjesztésében.

Megfelelnek-e a lejárt engedéllyel rendelkező egykori tankönyvek a Nat-nak? 

A tankönyvek engedélyének meghosszabbítása és a tankönyvjegyzékre való felvétele az Oktatási Hivatal feladata. Ennek során szakértők vizsgálják a tankönyveket, és azt, hogy megfelelnek-e a tartalmi szabályozásnak. A szabályozás szerint a tankönyvellátás 2013-tól állami feladat lett, tehát az állam feladata a hatályos szabályozásnak megfelelő új tankönyveket fejleszteni. Tehát amikor bevezetik az új Nat-ot, akkor az állam feladata lesz a tankönyvek átdolgozása, és szükség szerinti újak fejlesztése. 

Miért támadják a kormányt a magánkiadók?

A válasz egyszerű: a profitkiesés miatt. A magánkiadók hosszú éveken át uralták a magyar tankönyvpiac jelentős részét. Teljesen világos, hogy egy profitorientált magánkiadó elsődleges célja a minél több eladott könyv és a minél magasabb profit elérése. Ez azonban szembemegy a kormány oktatáspolitikai intézkedéseivel, amelyek a tanulók, a pedagógusok és a szülők érdekeit tartják szem előtt. Ilyen például a felmenő rendszerben megvalósuló, 2020-21-es tanévre minden köznevelésben tanulóra kiterjedő, ingyenes tankönyvellátás. Az állam visszatérése a tankönyvpiacra az árakat is jelentősen tudta csökkenteni, a gyermeket nevelő családok támogatását pedig növelni. Ez olyan családtámogatás, amely minden gyermeknek célzottan és közvetlenül jár. Az erőforrások összpontosításának köszönhetően azonban ezt lényegesen kedvezőbb feltételekkel tudja megtenni az állam a tankönyvellátás terén, mintha például minden kiadó önállóan versenyeztetné a nyomdákat a gyártás terén. A többi között ennek köszönhetően csökkent a tankönyvek ára 40%-kal. De ugyanitt említhetnénk azt is, hogy az állam a magánkiadók által elhanyagolt (nem „megfelelő” profitot hozó), kisebb példányszámú, sajátos nevelési igényű (SNI) tanulóknak fejlesztett, valamint a nemzetiségi kiadványokat is felkarolta, és a jelenleg hatályos kerettantervekhez illeszkedően a régieket átdolgozza, illetve teljesen új kiadványokat fejleszt. A lényeg, hogy minden tanuló asztalán ott legyen az adott iskola pedagógiai programjához illeszkedő tankönyv, munkafüzet, ezzel valódi esélyt teremtve azok számára is, akik a korábbi rendszerben annak ellenére sem jutottak ingyenesen a tankönyvhöz, hogy arra jogosultak lettek volna. 

Mennyire fontos a tankönyv?

Magyarországon nagyon hangsúlyos a tankönyvkérdés, pedig az iskolának nem a tankönyvet kell tanítania. Tény, hogy nem lehet olyan tankönyvet írni, amely mindenki tetszését elnyeri, és olyat sem, amiben minden benne van. Az állami tankönyvfejlesztés éppen ezért nem csak a profitot eredményező, nagy példányszámú tantárgyakhoz fejleszt kínálatot, hanem a méltányos, minden tanulót megillető sajátos nevelési igényű és nemzetiségi oktatásban tanulóknak is. A tankönyv egy eszköz a tanár kezében, ami segítségül szolgál. A pedagógusoknak tehát a tanítási gyakorlat szempontjából elsősorban a kerettanterveknek –- és természetesen a tanulóknak –- kell megfelelniük, egy adott tanmenetet szükséges végigvinniük a tanév során. Ehhez persze kiváló segédanyag lehet egy jól megírt tankönyv.