A deákszatyortól az „ideális” iskolatáskáig

„Mi minden van egy alaposan felszerelt iskolatáskában! Csak a gazdája a megmondhatója. Könyv, füzet, tolltartó, a tolltartóban toll, ceruza, radír. Aztán a tízórai, meg gumilabda, spárga, rajzszeg, parittyagumi és csere-gombfocikapitány” – fogalmazta Lászlóffy Aladár Fizika az iskolatáskában című írásában. De vajon mióta terjedt el hazai használata? És milyennek kell lennie egy ideális iskolatáskának?

A képen egy maci és egy régi iskolatáska látható

Bakó, fejkendő, gyékényszatyor – és Both Antal szabadalma

Borsod megyében úgynevezett bakóban, vászon iskolatáskában hordták a gyerekek iskolafelszereléseiket, de nem volt ismeretlen számukra a szíjjel összefűzött tankönyv látványa sem. Más vidékeken is hasonló volt a helyzet: a fiúk rendszerint vászontarisznyában – Tápén és környékén ezt deákszatyornak hívták –, a lányok gyékényszatyorban vitték könyveiket, iskolában használt tárgyaikat, az aznapra szánt élelemmel együtt. A legszegényebbek ócska karton vagy flanel fejkendőbe kötötték felszerelésüket.

Voltak természetesen olyanok is, akik kevesebb gondot fordítottak iskolaszereikre – érdekes módon volt, aki őket is irigyelte. Déry Tibor például a következőket írta visszaemlékezéseiben: „Iskolatáskában hordtam a könyveimet s szép, világos fából készült, égetett mintájú tolltartómat — nem, nem iskolatáskában, hanem szíjjal átkötött viaszkosvászonban; de már nyilvánvalóan a züllés kezdetét jelentette, amikor már irigyeltem azokat, akik három-négy könyvet lazán a hónuk alá csaptak, sőt – az elegancia teteje – csak néhány kitépett lapot, az aznapi leckeanyagot gyűrték a zsebükbe. (De ez már talán csak a Kereskedelmi Akadémiában volt!) Mondanom sem kell, hogy liláskék papírral bekötött, vadonatúj könyveket kaptam minden évben, nem antikváriusnál vásároltunk.”

A Civitas fortissima – Balassagyarmat története írásban és képekben című könyv szerint sokoldalú és nagy műveltségű Both Antal – aki 1903-ban lett a helyi gimnázium görög, latin, francia és magyar irodalom tanára – nevéhez fűződik (nevelésügyi írásai mellett) az első speciális, háton viselhető iskolatáska szabadalma. Ennek ellenére az iskolatáskák használata jóval később vált általánossá. A fennmaradt adatok szerint Apátfalván az 1920-as években jelentek meg, használatuk azonban csak a 30-as évektől terjedt el.

Milyen a jó iskolatáska?

A mai gyerekek számára már a vászontarisznya használata lenne szokatlan: az iskolatáskák piaca bőséges választékot kínál – olykor nem is olyan könnyű eldönteni, milyen iskolatáskával is látogassák a kisdiákok az egyes oktatási intézményeket. A szakértők szerint a táskaválasztás szempontjainak a minőségen és a célszerűségen kell alapulniuk. Fontos, hogy tartós anyagból készüljön (ez a varrásra is vonatkozik), egyaránt legyen benne megfelelő merevítés és praktikus tárolóhelyek is. Utóbbit talán magyarázni sem kell: az osztott iskolatáska rekeszeiben könnyebben megtalálhatóak a füzetek – és nagyobb az esélye, hogy a tulajdonos uzsonnája vagy vizeskulacsa sem kerül a könyvek közé. Természetesen alapvetően fontos, hogy jól zárható legyen (és ne essen ki belőle a diák holmija), de könnyen, erőfeszítések nélkül kezelhesse a tulajdonos – akár egy kisiskolás is.

A táska méretét illetően már nehezebb általános tanácsot adni. Annyi bizonyos, hogy az ortopéd szakorvosok szerint a táska tömegének nem szabad meghaladnia viselője testtömegének 15-20 százalékát. (Érdemes a vásárláskor azt is megfigyelni, hogy milyen súlya van az üres táskának.) Általános megfigyelés, hogy ha a gyereknek előre kell hajolnia, hogy elbírja a táskát, akkor az a táska túl nehéz. Fontos a méret is: nem szabad a hát hosszának 75 százalékánál nagyobbnak lennie.

Természetesen sok múlik a használaton is: célszerű megbizonyosodni arról, hogy a tanszerek egyenletesen vannak elosztva a táskában – a legnehezebb könyveket a szakértők szerint a táska hátsó részénél kell elhelyezni. Az is fontos, hogy a gyerek megfelelően viselje a hátizsákot: ne vigye például a fél vállán a táskáját, s megfelelően legyenek beállítva a vállpántok is: se túl lazák, se túl szorosak ne legyenek.

Fontos a táska anatómiai kialakítása is: a kiválasztott darab rendelkezzen párnázott, megerősített, állítható vállpánttal és hátrésszel. (Utóbbi feladata, hogy megóvja a gyerekek hátát az éles és hegyes eszközök - például ceruzák, vonalzók – okozta sérülésektől.) Sokan gerinckímélő megoldásnak tartják a derékpántot és a levehető mellövet is – mivel ezek révén kevesebb teher nehezedik a hátra.

Néhány további szempont

A felsoroltakon kívül számos praktikus szempontot is érdemes figyelembe venni táskaválasztáskor: érdemes víztaszító anyagból készült darabot választani, ami megóvja az esőtől a felszerelést és megakadályozza a beszívódó víztől származó súlynövekedést. Praktikus a prizmákkal, fényvisszaverő csíkokkal ellátott táskák használata is. Nem árt, ha az iskolatáska anyaga jól szellőzik – de különösen fontos ez a tornazsák esetében.

Az iskolatáska megvásárlása előtt számos egyéb tényezőt is célszerű figyelembe venni. Például azt, hogy miként fog „működni” a hétköznapokban. Nem mindegy ugyanis, hogy iskolaotthonos oktatásban vesz részt használója – azaz csak a tolltartóját, az olvasókönyvét és az uzsonnacsomagját kell naponta szállítania – vagy nagyobb mennyiségű könyv, füzet és írószer nyomja majd a vállát. (Van olyan iskola, ahol két táskát kérnek: egy kisebbet a hétköznapokra és egy nagyobbat, amelyben hétvégére hazavihető a felszerelés.) Ezzel összefüggésben megfontolandó az is, hogy van-e az iskolában szekrény vagy egyéb tárolási lehetősége a napi szinten nem használt tárgyak számára.

Mindemellett az iskolatáska milyenségét ne csak az iskola és a szülő határozza meg. Nyilvánvalóan jobban sajátjának érzi az iskolás, ha ő maga is beleszólhat a kiválasztásba – és ezzel összefüggésben jobban is vigyáz majd rá. Ugyanakkor érdemes vele is megbeszélni a fenti praktikus szempontokat is.