Degu, teknős, csiga – jó ötlet-e osztályállatot tartani?

Még nem annyira elterjedt a magyarországi iskolákban, pedig rengeteg pozitív hatása lehet egy jól megválasztott osztályállatnak – csak legyen, aki a gondját viseli. Több nyomós érvet is fel lehet sorolni amellett, hogy miért jó dolog, ha kisállatot tart az osztály, ám a körülmények sajnos messze nem ideálisak hozzá.

alt


„A háziállat tartás nem szórakozás, 1-2 évig tartó mulatság! És tanszünetekben ki eteti, gondozza a kisállatot?” „Osztályállat egy nagy baromság”. „Szerintem nem baromság” – ilyen és ehhez hasonló sarkos véleményeket lehet olvasni az internetes fórumokon az osztályállat témakörében, és ez a néhány megszólalás is azt mutatja, hogy bár kutatások sora bizonyítja az állattartásnak az egészségre és az osztályközösségre gyakorolt jótékony hatását, sokan óva intenek attól, hogy állat költözzön be az osztályterembe. Leginkább a felelősség – illetve az állattartással járó nyűg – kérdése osztja meg az érintetteket, s a körülmények sem igazán adottak hozzá – hangzik a másik ellenérv.

Az olvasás is jobban megy tőle

Ami az állattartás általános egészségügyi vonatkozását illeti, csupa pozitív hatásról lehet számot adni. Leginkább a kutyákkal kapcsolatban léteznek kutatások, ezek szerint aki négylábút tart, kevésbé fog stresszes életet élni, mert a házi kedvenc jelenlétében nyugodtabb lesz. A kisállattartás a magas vérnyomásban szenvedőknek különösen ajánlott, továbbá a krónikus fájdalomra is gyógyírt kínál, de pozitív reláció figyelhető meg az állattartók és az alacsony koleszterinszint között is. Ezenkívül erősíti az immunrendszert, és csökkenti a szívroham és a stroke kialakulásának esélyét.

Ráadásul a MC Psychiatry című szaklapban publikált tanulmány szerint a hosszú távú mentális betegségekkel küzdő emberek számára kifejezetten nagy segítséget jelenthet, ha kutya, macska, vagy éppen hörcsög, pinty van a közelükben. Állatokat terápiás célokra is használnak, immáron hazánkban is, többek között idősek otthonában, kórházakban, hospice-intézményekben, illetve a fogyatékkal élők életében is nagy változásokat lehet elérni általuk.

A figyelemzavaros vagy autista gyerekek körében szintén komoly fejlődést lehet előidézni fejlesztő terápiás foglalkozásokkal. Az ADHD-sok (Attention Deficit Hyperactivity Disorder, figyelemhiányos hiperaktivitás zavar) esetében azért lehet hasznos, ha kisállat – leginkább kutya vagy macska – van a közelükben, mert segít a koncentrálás megtanításában, továbbá elősegíti a kapcsolatfelvételt és a társas kapcsolatok kialakítását. Ez igaz az autista gyerekek vonatkozásában is, akikre nyugtató hatással lehet egy szőrös állat simogatása.

Szakemberek szerint az osztályállat jelenléte nyugtatólag hat a diákokra, jókedvre derít, de olyan területeken is mélyreható változást idézhet elő, amire elsőre kevesen gondolnának. 2012-ben az egyik devoni (Nagy-Britannia) általános iskolába egy kutya érkezett, aminek számos pozitív hatása lett, köztük az, hogy csökkent a hiányzások száma, a gyerekek pedig magabiztosabbak lettek a hangos olvasás közben. Az osztályállat gondozásával a gyerekeket a felelősségvállalásra is lehet edukálni, megtanulják, milyen másokkal törődni, ezenkívül az állattartás motiválttá, nyitottabbá tesz, javíthatja a kommunikációt.

Azonban egyáltalán nem mindegy, hogy milyen állat kerül az osztályba. Azok a kiskedvencek „passzolnak” leginkább a tantermekbe, amelyek ketrecben tarthatók, mozgásigényüket ki tudják elégíteni, és nem bánják, ha magukra hagyják őket (ilyen például a hörcsög). Adná magát a madár vagy a nyúl tartása is, de le kell beszélnünk azokat, akik ilyen állatokban gondolkodnak: a zsibongás, a zaj, illetve a helyszűke miatt nem túl ideális élettér számukra egy osztályterem. Zsigmond Gábor, az Alpha Zoo Kft. ügyvezető igazgatója a TanTrendnek azt mondta, hogy ő személy szerint nem ért egyet az osztályállatok tartásával, a többségük számára egyszerűen nem megfelelőek az iskolai körülmények. A legfontosabb szempont az állatok jólléte kellene, hogy legyen, ez azonban ritkán kerülhet előtérbe egy osztályteremben.

Mi a helyzet a magyar iskolákban?

Keserű tapasztalatairól számolt be egy, a TanTrendnek nyilatkozó, a Pest megyei Péteriben tanító általános iskolai pedagógus. Mint elmondta, ő is azzal a céllal hozott halakat az osztályterembe, hogy a gyerekek megtanuljanak gondoskodni róluk, ám a „kísérlete” kudarcba fulladt. Volt olyan szülő, aki még azt sem engedte meg, hogy gyereke megetesse a halakat, de hasonlóan járt az ékszerteknősökkel is. Nagy problémát jelentett a felügyelet, hiszen mindig ugyanaz a két-három szülő vitte haza a szünetekre, és végül ők is „besokalltak”, így a kezdeményezése lényegében a szülői ellenállás miatt futott zátonyra. 

Egy pomázi iskolában tanító pedagógus arról beszélt a TanTrendnek, hogy egyik osztályában sem merült fel az osztályállat tartása, de nem tartja rossz ötletnek a diákok közösségé kovácsolása és felelősségre nevelés miatt. Ami a középiskolásokat illeti, ők nem töltenek annyi időt az osztálytermükben, mint az általános iskolások, és nem is lelkesednek annyira az ötletért, mert osztályfőnöksége 8 éve alatt sose keresték meg ezzel az igénnyel. Felvetette, hogy talán kevésbé számít egzotikumnak az állattartás, mert kisváros lévén az odajáró iskolások közül sokan tartanak otthon állatot. 

Szintén a felelősségérzet kialakítását emelte ki egy pesterzsébeti iskolában dolgozó pedagógus az osztályállat tartása kapcsán. Szerinte ha van erre elköteleződés az osztályban, akkor a példa ragadóssá, és nagyon jó közösségformáló erővé válhat. Fontos továbbá, hogy ez komoly logisztikát is igényel, hiszen a szünetekre meg kell oldani, hogy valaki magával vigye az állatot, és otthon gondoskodjon róla. Szerencsés esetben mindenki kiveszi a részét az osztályállattal való foglalkozásban. Ezzel fel lehet hívni a figyelmet a felelősségre, hogy mit jelent, amikor valaki a mi döntéseinknek kiszolgáltatott – tette hozzá.