Diákként is harcolhatunk az álhírek ellen

Fake news, post-truth politics, scam – fogalmak, melyek, bár lényegüket tekintve nem újkeletűek, csak az elmúlt évek földcsuszamlásszerű társadalmi-politikai változásai következtében kerültek reflektorfénybe. Mi az az álhír, és hogyan ismerhetjük fel? Cikkünkben most ebben nyújtunk segítséget.

alt


Schumacher megszólal, Rodman az ISIS-nél

„Egy kiszivárgott kormánytervezet szerint minden szombat munkanap lesz, és változik a munka törvénykönyve is. A munkáltatónak kötelessége lesz a szombati munkanapért 50%-os pótlékot fizetni és a szabadságolási szokások is megváltoznak.” A 2015-ös – három felkiáltójellel súlyosbított – hír vírusként kezdett terjedni az interneten, tízezrek lájkolták, s – a megosztásoknak köszönhetően – további százezrekhez jutott el, kisebbfajta pánikot keltve a magyar lakosság körében. Csakhogy egy szó sem volt igaz belőle. Az egyszeri újságolvasónak az szúrhatott szemet, hogy a sehol máshol nem olvasható hír a tudnodkel.blogspot.hu (sic!) nevű rosszhírű oldalon jelent meg – és indult „diadalútjára”.

Ilyen és ehhez hasonló, bombasztikus, a látogatottságot – és ezzel a reklámhirdetések nyomán a bevételt – növelni hivatott álhírekkel naponta szembetalálkozhatunk a közösségi oldalakon. Terjedt már fotó emberfejű, macskaszerű szörnyszülöttről, híre ment, hogy a nagy kánikula miatt munkaszüneti napot rendelnek el hazánkban, mások gátlástalanul a kómából felébredő Michael Schumacher „videóinterjújából” akartak pénzt csinálni, de olyat is lehetett olvasni, hogy a volt NBA-sztár Dennis Rodman a Közel-Keletre megy, hogy az Iszlám Állam vezetőivel tárgyaljon.

Kis túlzással kijelenthető, hogy az álhírek egyidősek a történelemmel, hiszen az i.e. 13. században már Nagy Ramszesz fáraó is az akkor rendelkezésre álló minden eszközzel – hazugságokkal, propagandával – próbálta a hettitákkal vívott kádesi csatát győzelemként beállítani, holott a két napig tartó véres ütközetben mindkét fél hatalmas veszteségeket könyvelhetett el. A fake news-ok hatása különösen a 21. században vált széles körűvé. A Buzzfeed elemzésében arra az egészen megdöbbentő eredményre jutott, hogy a 2016-os amerikai elnökválasztás idején a 20 legolvasottabb álhír nagyobb aktivitást, reakciót (engagement) generált, mint a 19 legnagyobb, hagyományos sajtótermék által közölt top 20 (igazi) hír.

Támadás a liberális demokrácia ellen

A jelenség ellen a világ vezetői próbálják felvenni a kesztyűt, de a probléma súlyosságát jelzi, hogy ebbe még a Facebooknak is beletört a bicskája. Legutóbb Emmanuel Macron francia államfő jelentette be, hogy még az idén felül fogják vizsgálni a francia médiaszabályozást a közösségi oldalakon terjedő – a liberális demokráciákat aláásó – álhírek ellen, míg Marija Gabriel digitális ügyekért felelős uniós biztos közös fellépést sürgetett az ügyben – nem függetlenül attól a ténytől, hogy legutóbb a spanyol kormány információi szerint orosz és venezuelai hackerek próbálták befolyásolni a katalán szeparatista törekvések nyomán fellobbant válságot álhírek megosztásával.

A magyar kormány 2016 szeptemberében fogadta el a Digitális jólét program (DJP) keretén belül kidolgozott Magyarország digitális gyermekvédelmi stratégiáját (DGYS), amelynek célja a digitális biztonság megteremtése és a tudatos internethasználat. Farkas Attila Erik, a DJP állandó szakértője ennek kapcsán legutóbb a napi.hu-nak azt nyilatkozta, hogy nagyon fontos a médiatudatosság erősítése, a cél, hogy a fake news-ok felismerését már az iskolában megtanítsák. Elmondta, a tudatosítással összefüggő programok már elindultak, szakértők segítik a pedagógusok munkáját az általános és középiskolákban.

Bár az álhírek felismerése nem egyszerű feladat, és nincs bevált recept, némi körültekintéssel gyorsan kideríthető, hogy az adott tartalom valós, vagy éppen konteós/kattintásvadász/áltudományos stb. cikkel van dolgunk. A városi legendák és mítoszok keletkezéséről és terjedéséről beszámoló Urbanlegends.hu például ezen a linken gyűjtötte össze az átverős magyar oldalak – folyamatosan változó, egyre bővülő – listáját, így ha az ott szereplő portálok valamelyikéről származó hírt olvasunk, máris kezdhetünk gyanakodni. 

VIGYÁZ!!KAMU HIR!!!

Ezek az oldalak jönnek-mennek, így nem árt az óvatosság. Nézzük is meg, a gyakorlatban hogyan védekezhetünk az álhíreket, áltudományos, konteós tartalmakat közlő oldalak ellen! A Könyvtári Egyesületek és Szervezetek Nemzetközi Szövetsége (International Federation of Librarian Associations and Institutions, IFLA) 2017-ben tette közzé népszerű, akár az iskolákban is jól hasznosítható diagramját „Hogyan ismerjük fel a hamis híreket” címmel, amely nyolc pontot tartalmaz.

1. Mérlegeljük a forrást, hogy megértsük az oldal küldetését és célját. 2. Olvassunk a sorok között, hogy megértsük a teljes történetet. 3. Ellenőrizzük a szerző kilétét. Keressünk rá a nevére, hogy megtudjuk, egyáltalán létezik-e, és hihető forrásnak számít-e, vagy éppen álnevet használ. 4: Vizsgáljuk meg, mennyire megbízható a forrás, nézzük meg a hivatkozásokat, és hogy azok hova mutatnak. 5. Ellenőrizzük a dátumot. Ez szintén fontos, hiszen előfordul, hogy egy évekkel korábbi hír kezd el önálló életet élni az interneten. 6. Tegyük fel a kérdést magunknak: ez egy vicc? Lehet, hogy csak szatírát olvasunk. 7. Tompítsuk saját előítéletünket annak érdekében, hogy megnézzük, a hír befolyással van-e az ítélőképességünkre. 8. Ha pedig bizonytalanok vagyunk egy hír valóságtartamát illetően, forduljunk szakértőhöz, pedagógushoz.

Az IFLA-hoz hasonló gyakorlati szempontokra hívja fel a figyelmet a BuzzFeed. A portál szerint több mint gyanús, ha az általunk megnyitott cikk címe csupa nagybetűvel van írva, vagy ha olyan állítást tartalmaz, amelyet a tartalom nem támaszt alá. Ha már az oldalra tévedtünk, ellenőrizzük, hogy van-e Rólunk/Magunkról rovat, de az impresszum akkor is gyanút kelthet, ha nem derül ki, hogy ki áll a honlap mögött. Ha olvasunk valamint, keressünk rá utána a böngészőben, hogy van-e másik olyan forrás, amely szintén ugyanezt állítja – ha nincs, könnyen lehet, hogy álhíroldallal van dolgunk. Nagyon árulkodó az URL is, mert ezek az oldalak nagyon hasonlítanak az eredeti honlapokra, s könnyen összetéveszthetők velük (például www.nepszava.hu – www.anepszava.com), és végül: angol nyelvű hírek esetén keressünk rá az URL-re, és ha álhírt találtunk, akkor a Snopes.com-ra fogunk jutni.