Dobj egy vázát!

Tangram, drón, beton, MR, pop-up – így egymás után kimondva meglehetősen furcsán csengő szavak, s hogy mi köti össze őket? A maguk módján mindegyik a vizuális nevelés eszköze lehet, legalábbis Mészáros Zsuzsanna szerint, aki óráin játékos formában igyekszik fogékonnyá tenni diákjait a design és az építészet iránt. A DESIGNPED megálmodójával beszélgettünk.

A képen egy kislány vázát rajzol.
(Kép forrása: Mészáros Zsuzsanna, https://designped.com/)


Mészáros Zsuzsanna gyakorló építész-belsőépítész, rajztanár a budapesti Fazekas Mihály Gyakorló Általános Iskola és Gimnáziumban, ahol 12 évfolyamban tanít. Az általa megálmodott DESIGNPED nevű oldalon építészeti, design, képzőművészeti, művészettörténeti és rajztechnikai jellegű feladatokat tesz rendszeres időközönként közzé, amelyek nemcsak délutáni foglalkozásokon, hanem tapasztalatai szerint iskolai keretek között is sikeresen alkalmazhatók. 

A design-gondolkodás, a kreatív folyamatok, a projektmódszer sajnos még mindig kevés teret kap a 21. századi közoktatásban, pedig igenis ott lenne a helye az iskolában. A kezdeteket firtató kérdésünkre Mészáros Zsuzsanna elárulta, hogy pályája elején sokat kutatgatott források, óratervek után, de azt vette észre, hogy magyar nyelven nagyon kevés anyaghoz lehet hozzáférni. Így született meg az elhatározás, hogy ötleteit meg kellene osztania másokkal is: ebből a gondolatból szökkent szárba négy évvel ezelőtt a pedagógusoknak szóló feladatbankja, a DESIGNPED. 

Nem motivált diákok

Ahogy azt honlapján írja, a térkultúra program célja, hogy „a fiatalok olyan felnőttekké váljanak, akiknek kialakult, határozott stílusuk van, és nem csak sodródnak a trendekkel.” Mészáros Zsuzsanna azt vallja, hogy a gyermekeinknek tudatosabbá kell válniuk fogyasztóként és használóként; bárhol is vagyunk, életünk nagy részét ember által tervezett épületekben töltjük, a mindennapokban tárgyak vesznek körül bennünket, lakhelyünket, vagy később munkahelyünket mi magunk formáljuk, ezért vizuális neveltetésünk, műveltségünk hosszú távon kihatással lesz környezetünkre.  

A DESIGNPED egy jól áttekinthető, a feladatokat videókkal, képekkel és gyakorlati, részletekbe menő útmutatásokkal illusztráló blog, amely kéthetente frissül új tartalommal, s egyre több követőre talál a pedagógusok körében. Mészáros Zsuzsanna érdeklődésünkre elmondta, hogy bár elitiskolában tanít (a Fazekas évek óta hazánk legjobb gimnáziuma – a szerk.), ráadásul a Nemzeti alaptantervben (Nat) és a kerettantervben is markáns szerepe van a környezetkultúrának, ami a rajzot illeti, a diákok itt sem motiváltabbak, s szaktanár kollégái is keresik az új ötleteket, hogyan tudnák felrázni őket.

Mire jó a gumicukor rajzórán?

A DESIGNPED-en számos, nemcsak szakkörökön, hanem a hagyományos iskolai keretek között is megvalósítható, kevés anyagi ráfordítást igénylő gyakorlati segédanyag érhető el. A feladatbankban fellelhető példák közös jellemzője, hogy a szemléltetést és az információszerzést illetően bátran nyúl a modern technológiához, s azt hirdeti, hogy egy 30 fős osztályban is végezhető érdemi munka.

A sík-tér kapcsolat tanítását szolgálja az a feladat, amely során a gyerekeknek templomok alaprajzait kell kitalálniuk drónnal készített videófelvételek alapján. Célja a hagyományos műszaki ábrázolás megismertetése, s nem kell hozzá más, csak egy projektor, papír, illetve ceruza. A próbafeladat után (amely a zsámbéki templomromról szólt) először a videó kerül levetítésre, majd a gyerekeknek ki kell találni és le kell rajzolni az alaprajzot, végül kivetítik a megoldást és ellenőrzik, ki mire jutott.

A népvándorláskor művészetét feldolgozó, kétszer 45 perces foglalkozás hagyományos és új módszereket vegyít. A cél, hogy a gyermekek az interneten fellelhető információk után kutakodva, nyomdával szemléltetve bemutassák egy véletlenszerűen kiválasztott nép motívumkincsét, útvonalát és történetét. Két vagy három diák készíti a térképet, ők tanulmányozzák a népek útvonalait. 2-3 fős csapatokat kell kialakítani, nekik az a feladatuk, hogy az interneten keressenek forrásokat, végül egyeztetnek a térképkészítővel. Amikor mindenki elkészült, a következő órán a csapatok kiállnak és közös térképen nyomdázással jelölik az útvonalukat és röviden ismertetik az adott nép történetét, motívumkincsét. 

Miből építsünk kuboktaédert? Gumicukorból! Vagy legalábbis egy részét. Ez a feladat némi plusz anyagi ráfordítást igényel, páronként 60 félbevágott gumicukor kell hozzá, továbbá kb. 80 fogpiszkáló, olló, tálkák, illetve a minták kinyomtatva. A gyerekek itt egymással vetélkedve építenek szerkezeteket, amit a rácsszerkezetekről szóló bevezető előadás előz meg. Az első feladat a félszabályos archimédeszi test, a kuboktaéder megépítése, ami nagyjából 5-6 percet vesz igénybe, majd következik a magassági verseny, amit a legmagasabb szerkezetet megépítő páros nyer meg (itt 12 perc az időkorlát), a harmadik részben pedig a kreativitásé a főszerep. Mindhárom feladatot zsűrizés és mérés követi, a végén pedig eredményhirdetés – no meg a maradék gumicukor elfogyasztása.

A címben is szereplő (Dobj egy vázát!) feladatot a népszerű „Roll a Masterpiece” gyűjtőnevű dobókockás véletlengenerátor feladatsorozat ihlette, írja Mészáros Zsuzsanna. A feladat itt a következő: a gyerekek kapnak egy lapot és egy ábrákkal teli táblázatot, s a dobókocka lesz a „sorvezetőjük”, minden körben azt az ábrát/formát kell a képre festeniük, ahányast dobtak. Nagyjából ötöt-hatot kell dobni, mire elkészül a mű (a háttér variálható). A pedagógus azt mondja, hogy a festés közben filmet is lehet vetíteni az adott alkotóról, segítve ezzel a befogadást. 

„Egyest kaptál rajzból? Nem baj, nem számít”

Mint megtudtuk, a DESIGNPED-en elérhető feladatok Mészáros Zsuzsanna saját ötletei, és sok ihletet merít a konferenciákról, workshopokról. Elismeri, hogy számos jó kezdeményezés, múzeumpedagógiai foglalkozás, szakkör létezik az országban, ezek azonban eleve a vizuális kultúra iránt érdeklődőknek szólnak, őt viszont az foglalkoztatja, hogyan lehet mindezeket a közoktatásba is becsempészni.

Nagy örömére szolgál, hogy havonta kap elismerő leveleket kollégáiktól, akik már kipróbálták módszereit, s várják a további feladatokat. Némi ellenállást a szülők részéről szokott tapasztalni, akik néha nem értik módszereit, az évtizedek óta berögzült nézeteket hangoztatják, és nem tulajdonítanak neki nagy jelentőséget, ha gyermekük rossz jegyet kap készségtárgyakból. Pedig ez rossz beidegződés, hiszen egyre többet halljuk, hogy a gyermekek kreatív fejlődését befolyásolja a művészeti készségtárgyak gyakorlása. 

Mészáros Zsuzsanna emellett részt vesz a „Moholy-Nagy Vizuális Modulok – a 21. század képi nyelvének tanítása” projektjében, miközben a Térkommandó nevű szakkörrel és rengeteg diák önkéntessel egy hosszú távú projekten dolgozik: közösségi tereket hoznak létre iskolájukban, s ennek fejleményeiről rendszeresen beszámol blogján. Ezzel kapcsolatban elmondta, hogy nem is a példamutatás motiválta, egyszerűen azt szeretné elérni, hogy diákjaik jól érezzék magukat az iskola falai között.