Dugába dől

Oda, abba, persze, ha már egyszer nem sikerül. Dugába? Kinek-minek is? … Dőljön, aminek dőlnie kell.

alt


Szólásaink egytől egyig szó szerinti jelentéssel bírtak valaha. A költői hasonlításon alapuló ékesszólás, képes beszéd tette őket elvonttá. Némelyikük eredete viszont mára már annyira elhomályosult, hogy nem is sejtjük meg bennük a régi: többször volt, volt többször egy történetet. 

Ha eltört a mécses, mi más esett meg volna hajdan, mint hogy kifolyt a valaha világításra használt kanócos cserépedényből a zsiradék, ha a mécses eltört, mert túlmelegedett? Akkor is patakzott a disznózsír erre-arra, ha megsiratták a kárt, és akkor is, ha nem. A könny pont ugyanígy csordul ki, ha eltörik a szív.

Na, ő aztán benne van a csávában! – A csávát, csávalét a tímárok használták a nyersbőr puhítására, a lúg hatását hadd ne ecseteljem. Kihúzták a csávából, ha kész volt a bőr, vagy … ha túl sok időre ott felejtették, de észrevették a bajt még idejekorán.

Ha meg cserben hagyták szegényt, a cser, vagyis a csersav, amely maró folyadék a cserfa kérgéből nyerte el szó szerinti, becsületes nevét, rendesen kicserzi áztatás közben a bőrét nemcsak az állat bundájának, hanem bárkinek, aki bajba került, de még a szűcsöknek is, ha véletlenül belepottyantak vala.

Bosszankodtak is a kádárok, akik a hordókat, dézsákat készítették, ha a dongák nem álltak szorosan össze. Dugába dőlt az egész. Duga és donga ugyanannak a szláv jövevényszónak a két alakváltozata, és a hordó dongáját, az oldalának faragott-gyalult deszkáit takarja, és nincs köze se a dug, se a dong szavunkhoz, bármilyen hihetetlen is. Ha a pántok meglazultak, vagy a hajlított deszkák száradtak másképp, mint azt a mester szándékolta, a tároló faedény a dugáival-dongáival együtt összedőlt, tönkrement. 

Már csak ezt a vékonydongájú szót szeretném idecsempészni a végére, de sehogy sem sikerül. Mondhatni, ez a kísérletem is füstbe ment. Meghiúsult. Dugába dőlt.