Egy könyvtár és múzeum „kincseiről” – interjú Péterfi Ritával

Péterfi Ritával, az Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum (OPKM) főigazgatójával beszélgettem az intézmény múltjáról, jelenéről, jövőjéről, arról, hogy milyen kincseket rejtenek a raktárak, hogy miként keltheti fel a gyermekirodalom a tanulókban a könyvtár iránti érdeklődést. (Az interjút február végén, nagy havazások közben rögzítettük.)

alt


Most, hogy mínusz tíz fok van napok óta és esik a hó, aktuális a kérdés, hogy volt-e olyan helyzet az Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum életében, ami a hideggel hozható összefüggésbe? Volt, olyan, hogy nem tudott kinyitni a könyvtár? 

A könyvtáraknak van szociális funkciójuk is, de ez általában inkább a közkönyvtárakra igaz. Egy szakkönyvtárat a legnagyobb hidegben is felkeresik a kutatók, az egyetemi hallgatók és mi várjuk őket. Ha zárva tartunk, akkor is sokféle digitális tartalmat tudunk kínálni az olvasni vágyóknak. A hideggel kapcsolatosan az OPKM életében is van emlékezetes esemény.  2015-ben, amikor az energetikai felújítás zajlott az épületben, ami nyílászárócserét is jelentett, a teljes építési időszak alatt nyitva tartott a könyvtár.  Az olvasóteremben is zajlott az ablakcsere, de megoldották a kollégák, hogy az olvasók a lehető legkevésbé érzékeljék a kellemetlenségeket amiért a látogatók igen hálásak voltak. Természetesen a melegre is van ajánlatunk: júniusban a Múzeumok Éjszakáján is érdemes felkeresni minket, hiszen színes programokat kínálunk a diákszínjátszás területéről.

Mik az OPKM célkitűzései, legfontosabb feladatai?

Intézményünk országos hatókörű szakkönyvtár és szakmúzeum, amilyenből csak néhány van az országban. A könyvtárban 600.000 könyv és egyéb kiadvány, a múzeumban pedig 200.000 műtárgy található. A speciális gyűjtemény melletti másik erősségünk a munkatársakban rejlik. Célunk, hogy mindenki eljusson hozzánk, akinek a kérdésére nálunk található meg a válasz. És ez a válasz mindig a lehető legteljesebb legyen. Használóink elsősorban a kutatók, a pedagógusok, a pedagógushallgatók. De mind a könyvtár, mind a múzeum a széles nagyközönséghez is szól. A pedagógia aktuális kérdései, az összehasonlító tankönyvelemzés, a gyermek- és ifjúsági irodalom, vagy az iskolai értesítők mind-mind olyan témák, amelyekkel naponta keresnek meg minket.  A nevelés- és oktatástörténet kutatói sokszor a múzeumi dokumentumok és műtárgyak segítségével jutnak forrásanyaghoz.

Tegyük fel, hogy valaki sétál az utcán és meglátja ezt a páratlan épületet, és kíváncsivá válik, hogy mi található benne. Ő mivel fog találkozni?

A Népliget szomszédságában található szecessziós épület 1911-re készült el, és ekkor kezdődött meg a gimnáziumi oktatás. Jelenleg három közgyűjtemény található az épületben: az OPKM, a Természettudományi Múzeum Növénytára és a Magyar Nemzeti Múzeum és a Magyar Képzőművészeti Egyetem restaurátor képzése. Az iskola átadásakor képviselte mindazt a modern szemléletet, amit akkor a pedagógiáról és az oktatást támogató fizikai környezetről gondoltak.  Gaal Mózest, a gimnázium első igazgatóját a minisztérium külföldi tanulmányútra küldte, hogy vizsgálja meg a legmodernebb építészeti megoldásokat, melyeket iskolaépületek tervezésekor, építésekor alkalmaztak. Ezeket a tapasztalatokat felhasználva készültek el később a Tisztviselőtelep gimnáziumának tervei.  Az egyes tantárgyakat – ami ma már evidencia – szaktantermekben oktatták. Az 1910-es években a gimnázium a legkorszerűbben felszerelt iskolák közé tartozott.

A különböző intézményrészek hogyan helyezkednek el az épületben?

Az első emeleten található a könyvtár, a másodikon a múzeum, ahol az állandó kiállítás is található. A kiállítás címadója a nagy pedagógus, Jan Amos Comenius Orbis Pictus című műve. Comenius úgy gondolta, hogy hatékonyabbá tehető az oktatás, ha a tankönyv nemcsak szöveges magyarázatot, de ábrát, illusztrációt is tartalmaz. Számára fontos volt a szemléltetés. Ennek megfelelően a kiállítás egy-egy vitrinében, illetve a kiállítóteremben megismerkedhetünk azzal, hogy az egyes tudományterületeket miként mutatták be a diákoknak, miként magyarázták el a világ dolgait. A szemléltetés eszközeit ismerhetik meg a látogatók.

Melyik korra fókuszál a kiállítás?

A Comenius-féle tankönyvvel indul a kiállítás, és a 18. századi nagyszombati egyetem néhány demonstrációs eszközétől jutunk el a 20. századi multimédiás eszközökig. Az iskolai oktatás egyes területei külön-külön egységekben jelennek meg: megismerkedhetünk a fizika törvényszerűségeit bemutató tárgyakkal, a növénytan, a kézimunka vagy a rajzoktatás eszközeivel. 

Továbbhaladva a múzeumpedagógiai nyomvonalon, beszéljünk kicsit a Táskamúzeumról. Miben rejlik a projekt sikere?

A Táskamúzeum program lényege, hogy olyan osztályok, csoportok is részt vehetnek egy múzeumi foglalkozáson, akik nem tudnak meglátogatni minket. Ilyenkor munkatársaink egy iskolatáskányi műtárggyal személyesen keresik fel az osztályokat. Olyan tárgyakat visznek, amiből több darab is van, illetve amiből készültek másolatok: ilyen például a palatábla. Van a múzeum tulajdonában is néhány darab ebből a vitrinekben, tárlókban, de az, amit a gyerekek kipróbálhatnak, amin ők is megtapasztalhatják azt, hogy milyen például a palatáblára palavesszővel írni, azok hasonmás darabok. Táskamúzeumi program keretében részt vehetnek a gyerekek írástörténeti foglalkozáson, vagy megismerkedhetnek azzal, hogy milyen eszközöket, módszereket alkalmaztak az iskolában, ha jutalmazásról vagy büntetésről volt szó.  
 

alt


Milyen további eseményekre készülnek az idén?

Ebben az évben ünnepeljük Eötvös József vallás- és közoktatásügyi miniszter népoktatási törvényének 150. évfordulóját. „Filiálénk”, az Eötvös József Emlékház Ercsiben, az Eötvös család egykori birtokán található. Azt gondoltuk, hogy ott a helyszínen tartanánk egy konferenciával egybekötött megemlékezést, amivel méltóképpen lehetne erre az igazán nagy horderejű történelmi eseményre emlékezni. 

Mi történik abban az esetben, ha valaki pedagógiai értelemben értékes hagyatékot hagy a könyvtárra vagy a múzeumra?

Mind a könyvtárat, mind a múzeumot meg szokták ezzel a kérdéssel keresni. Van, hogy szervezetek, van, hogy családok keresnek meg minket. Tavaly éppen egy ezer darabos könyvgyűjteményt kaptunk az úttörő szervezet témaköréből. Ezeknek a felajánlásoknak érdekessége, hogy csakúgy találhatók benne kis példányszámban megjelent ritkaságok, mint egykor nagy példányszámban megjelent darabok, amiket azonban nemigen tartottak megőrzésre érdemesnek. Vagyis egykor sok készült belőlük, de általában senki nem gondol arra az adott pillanatban, hogy ez érdekes lehet majd az utókor számára. Az Úttörő Szövetségnek a felszámolt állománya volt az, ami így egyben eljutott hozzánk. Ezeknek általában az az értéke, hogy együtt van egy tematikus gyűjtemény. Emellett például a könyvtár a tavalyi évben ajándékként hozzájutott számos 19. századi neveléstörténettel, pedagógiával kapcsolatos könyvhöz is.

A múzeumnak magánszemélyeken kívül – jó esetben – iskolák is szoktak adományozni. Fáj a szívünk, ha megkésve értesülünk egy iskola-átalakításról, mert ilyenkor szemétbe kerülhetnek olyan tárgyak, amelyek számunkra értéket képviselnek. A tavalyi évben egy iskola felajánlásának köszönhetően jutottunk egy „húzós” falitáblához. Ilyen a gyűjteményünkben még nem volt. A korábban említett állandó kiállításunkon berendezésre került egy huszadik század eleji tanterem. A kisebb gyerekek beülhetnek az eredeti padokba, megismerkedhetnek egy akkori tanterem eszközeivel, berendezési tárgyaival, amelyek közül nem egy tanári hagyatékok részeként került a múzeumba. Az idősebbekben pedig felidéződnek egykori diákéveik, iskolához kötődő emlékeik. Ebből a környezetből, ahol számos eredeti tárgy található – az iskolapadtól kezdve a kalamárisig, a spongyától az osztálynaplóig – bizony hiányzik egy eredeti szemetesláda.

Olyan szemetesre kell itt gondolni, mint amibe Karinthy: Tanár úr kérem-jében elbújik a kisdiák?

Igen, pontosan, ez az a faláda, ami a könyvben is szerepel. És ehhez nem tudunk hozzájutni. Bár nem egy praktikus darab, hiszen manapság már olyanokat használunk, amelyekhez nem kell kézzel hozzányúlni, ha ki akarjuk dobni a szemetet. Azt sajnáljuk csak, ha már nem használják, és végül kidobásra kerül ez a faláda.
 

alt


Mi a helyzet a múzeum óriási állományával, amelynek egy része még feldolgozásra vár, milyen kincseket rejtenek a pincék, raktárak?

A raktárakban van még leltározásra, feldolgozásra váró műtárgy, de természetesen mindegyikük nyilvántartott. Ha többen lennénk, ez a folyamat gyorsabban menne, mert ez lassú és aprólékos munka. A teljes feldolgozottság elérése a hosszú távú cél. Ritkaságaink is vannak szép számmal: van például Edison-féle ónfóliás fonográfunk, amely számozott példány, és igen kevés van belőle európai közgyűjteményekben. Egy igazi különlegesség, amire büszkék vagyunk, ráadásul egy iskolai szertárból került elő. Még vannak olyan iskolák és vannak olyan szertárak, ahol kincsek rejtőznek.

Fél éve főigazgatója az OPKM-nek, milyen változások történtek az intézményben az elmúlt időszakban? 

A könyvtárnak és a múzeumnak nagyon jól bejáratott munkamenete van, egyrészt a gyarapítást, a gyűjtést illetően, másrészt pedig a szolgáltatásra vonatkozóan. Ezt mindenképp meg kell őriznünk. Fontos feladatnak tartom, hogy minél inkább eljussunk azokhoz, akiknek szükségük lehet ránk.  Ehhez feltétlenül kellenek rendezvények, híradások. Az ezredforduló környékén elindult a „Négyszögletű kerekasztal” címet viselő gyermekirodalommal foglalkozó sorozatunk. Ezt újraélesztettük, és sikerült már ebben a félévben két alkalommal egy asztal köré ültetnünk a gyerekirodalom alkotóit és kiadóit. Célunk, hogy katalizátorai lehessünk a felek közti párbeszédnek, hogy kialakulhasson egy gyermekirodalmi műhely, ahol eszmecsere zajlik, tanulmányok születhetnek az eddigi hiányterületeken. A gyermekirodalom még mindig kevéssé kutatott területe az irodalomnak, bár egyre nagyobb számban jelennek meg igényes könyvek, egyre több a gyerekkönyveket megjelentető kiadó. Tudatosítani szeretnénk, hogy a témával való szakszerű foglalkozás igen fontos lenne, s ennek szeretnénk mi a bázisa lenni. Hiszen az ehhez szükséges gyermek és ifjúsági irodalmi különgyűjteményünk és a vonatkozó szakirodalom nálunk rendelkezésre áll.

A diákokat is meg akarja szólítani a könyvtár, vagy sokkal inkább a pedagógusokon van a hangsúly?

Mivel ez egy szakkönyvtár és nem közkönyvtár, ezért elsősorban a felsőoktatásban lévő hallgatók a mi közönségünk. A törzsgyűjteményen kívül, ami elsősorban a pedagógiai szakirodalmat tartalmazza, három különgyűjteményünk van: a gyermek és ifjúsági irodalomé, a tankönyveké és az iskolai értesítőké. Több olyan felsőoktatási intézmény is van, ahol igen népszerű az összehasonlító tankönyvelemzés mint téma. Ők a tankönyvgyűjteményünket használják. 

Az iskolai értesítők, vagy ahogy közismertebb nevén emlegetni szokták, az iskolai évkönyvek igazi kincsestárai az iskolai múltnak. A kutatókon kívül a családtagok is gyakran keresnek ezekben az évkönyvekben, ha adatra van szükségük. Mert korábban a mainál sokkal több személyes adatot nyilvánosságra hoztak a diákokról: a tanulmányi eredményen kívül a szülők foglalkozását, a felekezeti hovatartozást, a lakás méretét, a szociális helyzetet. A minap járt nálunk egy csoport, és a kollégák mutatóba felhoztak a kétmillió oldalnyi anyagból egy kiadványt. És éppen abban valaki megtalálta a kilencven éves édesanyjára vonatkozó adatokat. Mikor a néni ezt másolat formájában kézhez kapta, leírhatatlan volt az öröme. De ugyanilyen örömet szokott jelenteni, ha az egykori ábécés könyveiket viszontláthatják a látogatóink. 

Úgy tudom, egy filmes rendezvénysorozatra is készülnek.

Pedagógiai témájú filmvetítéseket szeretnénk tartani. Egy-egy alkalommal játékfilmekből vetítenénk részleteket, amelyhez az irodalmi és kulturális életből ismert személyeket kérnénk fel témavezetőnek, előadónak. Olyan témákat gondoltunk, mint a mintaként szolgáló tanárok, a reformpedagógia, az iskolai zaklatás, a hátrányos helyzetű gyerekek vagy a tanár-diák viszony. Összeállítottunk ehhez egy filmlistát, most vesszük fel a kapcsolatot az előadókkal. 

Ha egyet kívánhatna az OPKM számára, ami valóra is válna az elkövetkező három évben, akkor mi lenne az?

Szeretném, ha az egyedülálló gyermek- és ifjúsági irodalmi gyűjteményünk a raktárakból olvasótermi polcokra kerülhetne, ahol közvetlenül használhatnák az olvasóink. Egy olyan otthonosan berendezett teret képzelek el, ami nem csupán olvasásra, de bemutató foglalkozások, továbbképzések tartására is alkalmas. Nagy öröm lenne számunkra, ha ezt az igen értékes állományt közvetlenül az olvasók rendelkezésére tudnánk bocsátani. Jó lenne, ha rendelkeznénk az ehhez szükséges térrel, csakúgy mint egy múzeumpedagógiai foglalkoztató kialakítására alkalmas helyiséggel is.