Egy nap az ELTE-n

Egész nap előadásokkal, egyetemi mintaórákkal, kísérletekkel, interaktív programokkal, workshopokkal és rengeteg, a felvételivel, illetve az egyetemi mindennapokkal kapcsolatos információval várta a középiskolásokat pénteken az ELTE a Trefort-kerti campuson rendezett összegyetemi nyílt napon.

alt


Minden infó egy helyen – ez is lehetne az idén ötödik alkalommal megrendezett pályaválasztó fesztivál mottója, hiszen a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) Trefort-kerti campusára kilátogató középiskolások nem csak első kézből kaphattak információkat a továbbtanulással és a felvételivel kapcsolatban, de az ELTE összes karát – köztük a most induló gazdálkodástudományi intézetet – is feltérképezhették, továbbá egyetemi előadásokat hallgathattak, találkozhattak a kari oktatókkal, valamint tájékozódhattak a nemzetközi programokról, a külföldi, erasmusos tanulmányi lehetőségekről, az egyetemi mindennapokról, például a Hallgatói Önkormányzat tevékenységéről, vagy hogy milyen sportágak közül választhatnak, ha eltések lesznek.

„Jogászkodni jó”

A központi programok a Gólyavárban kerültek megrendezésre, délelőtt és kora délután előadásokra lehetett beülni, 15 órától pedig kulturális programok várták az érdeklődőket. Frei Zsolt (ELTE TTK) a gravitációs hullámokról, Mezey Barna (ELTE ÁJK) a bírák társadalmi szerepének változásairól, Pál Gábor és Szakács Dávid, az ELTE innovatív kutatója díj nyertesei az irányított fehérjeevolúcióról, Markó Alexandra nyelvész pedig a beszédhangokról tartott előadást. 

Az ELTE Fonetikai Tanszék tanszékvezetője előadásában a beszédhangok egymásra gyakorolt hatását hétköznapi példán keresztül ismertette („Én Insta-ügyben nem tudok nyilatkozni, mert azt sem tudom mi az” =éninstaügybennemtoknyilatkoznimerasetudomijaz), majd a beszédelemzés folyamatába és a fonetikusok munkájába engedett betekintést. Végezetül a Lendület Kutatócsoport-vezető hosszasan sorolta, milyen lehetőségek (tanszéki gyakornoki munka, tudományos diákkör, szakmai gyakorlatok, terepmunka, doktori kutatás,  ösztöndíjprogramok) kínálkoznak azok számára, akik jobban el kívánnak mélyülni a nyelvészet területén. 

Ezt a gondolatmenetet folytatták egy másik teremben az ELTE ÁJK oktató mentorai, akik a mai pályakezdő jogászok karrierlehetőségeiről cseréltek eszmét. A kerekasztal-beszélgetésen Bak Klára azt fejtegette, hogy mekkora biztonságot ad, s milyen nagy átjárhatóságot biztosít a jogi diploma. Doszpoth Anna a diploma hasznosságára, a jogászságban meglevő kreativitásra, valamint a nagyfokú szabadságra hívta fel a figyelmet. Fazekas János kijelentette: a jogi olyan pálya, amely sok kaput nyitva hagy, ami azért fontos, mert a továbbtanulás előtt állók még olyan életkorban vannak, amikor még nem biztos, hogy tudják, mit akarnak. Szerinte téves az a vélekedés, miszerint a jogi pálya száraz lenne, „jogászkodni jó”, amely intellektuális örömöt ad. Pozsár-Szentmiklósy Zoltán pedig azt monda, a jogászok pontosabban fogják érteni a világot, ha elmélyülnek a részterületekben. 

Az ELTE szó látszik egy utcai kiállítóképként.

„Lehet, hogy megeszi az agyamat, de legalább nincsen benne csalamádé”

Mit tudunk elmondani a világról egy hamburgerrel? Az ELTE Társadalomtudományi Kar által meghirdetett, izgalmas című mintaóra hipotézise, hogy a globalizáció jelenségét nagyon sok oldalról leírhatjuk a hamburgerrel. Kállai Péter tanársegéd (Európai Tanumányok Tanszék) arról tartott érdekes előadást, hogyan játszott szerepet a migráció és a technikai fejlődés a Hamburgból induló húspogácsa világraszóló sikerében, amelynek leginkább a McDonald’s volt a katalizátora. 

De mi is ez pontosan: kulturális homogenizáció, esetleg az egyéni kultúrák megjelenítésének lehetősége? (lásd szürkemarha burger). Tény, hogy másodpercenként 75 hamburgert adnak el világszerte, s transznacionális cégek szövik keresztül a világot, s ezek óriási hatalmat képviselnek. Ha csak a cégek bevételét nézzük, a Walmart a világ 10. legnagyobb országa lehetne. De mi is a globalizáció definíciója? A tér és az idő összeszűkülése? Lehet, de nem biztos, az igazsághoz talán Susan Strange áll a legközelebb, aki szerint ez egy „pontatlan, rossz kifejezés, bármint jelenthet az internettől a hamburgerig”.

Hogyan készüljünk a bizonytalan jövőre? Ezt a kérdést boncolgatta Hegyi-Halmos Nóra adjunktus és Üröginé Ács Anikó tanársegéd. A szemünk előtt zajlik ugyanis az ipar 4.0, az információs technológia és az automatizálás egyre szorosabb összefonódása, s mivel a technológiai változások (robotika, automatizáció, mesterséges intelligencia, drónok) következtében soha nem látott gyorsasággal változik a munkaerőpiac, módosulnak az elvárások a munkaerővel szemben is. Át kell gondolni, hogy milyen munkakörökben tudunk majd elhelyezkedni, s hogy várhatóan milyen foglalkozások szűnnek meg a nem túl távoli jövőben.

10 év múlva ugyanis nem lesz olyan munkavállaló, aki nehéz fizikai munkát végez, aki adatokkal dolgozik, illetve aki olyan tevékenységet végez, ami automatizálható, így például nem lesz majd sofőr, bróker, adminisztrátor, futár, vagy éppen könyvelő. Ezek után kérdés, hogy hol lesz szükség emberi munkaerőre? Szoftver és mesterséges intelligencia fejlesztése területén, másik ember segítésére, támogatására fókuszáló munkaterületeken, illetve ott, ahol kreativitásra van szükség – ilyen például a szoftverfejlesztő, az építész, a mérnök, az ipari formatervező, a pap/rabbi/imám, az orvos, a fogorvos és az állatorvos, a festő, a szobrász, az író és a költő, illetve a pszichológus, a terapeuta, a gyógytornász, a csontkovács, valamint a tanár. Az előadók azzal bocsátották útjukra a hallgatóságot, hogy valószínűleg egész életükben tanulni fognak, a megszerzett tudásuk ugyanis gyorsan elavul.