Egy ügyű

Az általunk használt szavak közül számosnak (és számtalannak is) létezik régen feledésbe merült vagy elhomályosulóban lévő értelme.

Az ilyen szavak üzenete kettős: EGYrészt létezik a mai értelmük, amelyet mi, maiak ismerünk, de rendelkeznek EGY korábbi jelentéssel is, amely látens módon ugyan, de valamiféle megmagyarázhatatlan varázserővel mégiscsak hat ránk.

Akkor is hatnak (ez nem számnév, kérem alássan, de „EGY-szer” a hatalommániások kedvéért ezt is levezetem majd, hátha…), szóval hatnak bizony, ha éppenséggel nem is tudunk róla, azaz nem is hoztuk fel a tudatosság szintjére. Anyanyelvi ösztönünk, mélyebb rétegeink mégis érzékelik a hajdani korok és a régi magyar nyelv üzenetét a tiszta figyelmet segítségül hívva.

Ilyenek például az ősi „EGY” szavunkkal összefüggő (no persze sok más nyelvben is nagyon öreg ez a számnév, nem is értem, miért, hm…, de erről majd legközelebb), eredeti értelmüket tekintve feledésbe merült szóalakulatok is. (Emlékeztek még hasonlóra? ország < uru-szág, „úrság”, vagyis ’uralom alá vont, uralható terület’, vagy a meseszók: Óperencia, Bergengócia…)

Az EGYház szavunkban például, ki gondolná, az „egy” szó még a régi értelmében (’szent’) szerepel. Azaz az „egyház” eredetileg ’szent ház, megszentelt épület’ értelemmel bírt. 

Vagy ilyen szó az „ünnep”, mely ugyancsak az „egy” szóval alakult szóösszetétel volt valaha. Nézzük meg hát kicsit belemozizva, hogyan is!
Összetétel? Igen, mert nem másból, mint az „id” gyök és a „nap” szavak összekapcsolásával jött létre. (Hangtani értelemben így fejlődött tovább az EGY felé a gyök: id > idj > igy, majd > EGY, ugyancsak megtartva a szónak az „egyház” szóban fellelhető régi, ’szent’ értelmét.) A hangrendi illeszkedéssel, hasonulással és labializációval (ajakkerekítéssel az ajakrés helyett) létrejött „ünnep” (idnap > idnep > innep > ünnep) tehát valaha id-nap, ’szent nap’ értelmű volt. Vélt módon! Nem véletlenül. Ezért helyes nyelvileg a többnapos ünnep idején többes számban kellemes ünnepeket kívánni.

Na de menjünk csak tovább… Az „egy” szó népes családjának számos egyéb tagja is erősíti ezt az eredeti értelmet. Hogy csak EGYet említsek most: az „együgyű” szó valaha nem negatív értelmű volt, az ilyen jelzővel illetett személyt ’szent ügyű, szent’ embernek tisztelték Vajktól visszafelé hagyományőrző őseink (ti. akinek a sok-sok lehetséges, bonyolult e világi ügye helyett csak „egy” [értsd: 1] szent ügye van). Aztán szabadulhat a börtönbolygóról... :)

...Vagy ha úgy tetszik: a falu bolondját régen „isten tenyerén ülő”, szent személynek tekintették. Megnyugtatlak benneteket, mára már egyikünk sem együgyű…

Kapcsolódó tartalmak

Szagot fogtam

Ha egy szót kiemelünk a családjából, azaz mini történelméből, bizony félrecsúszhat a kódolás és a megértés is. Én ma – jó kiskutya jó gazdájaként – ezt szagoltam ki. Íme a mese…